Az idén több világversenyen kiérdemelt arany- és ezüstérmekkel gyarapodott a komáromi extrém úszó, Plavec Péter éremgyűjteménye, aki korábban, többedmagával együtt egy Guinness-rekord megdöntésével is felhívta magára a figyelmet. A Hideghéty Tibor magánvállalkozó által alapított, dunaszerdahelyi Sportfanatic klub tagja az ünnepi időszakban sem pihenget, hiszen januárban még nagyobb sikersorozatot szeretne elérni a Szlovéniában megrendezendő jegesúszó világbajnokságon – mondta el portálunknak.
Mennyire elégedett az idei versenyeredményeivel, s azok mire sarkallják önt?
Többé-kevésbé elégedett lehetek az idei eredményeimmel, hiszen mindig a legtöbbet igyekeztem kihozni az adott helyzetből. Eközben sokkal jobban teljesítettem, mint 2021-ben, de úgy érzem, hogy rendelkezem még tartalékokkal, s 2023-ban lesz hová tovább fejlődnöm…
A Glogówban idén februárban megrendezett jegesúszó világbajnokságon egy arany- és két ezüstérmet sikerült szereznie. Közel egy év távlatából hogyan emlékszik vissza e lengyelországi sikersorozatára?
Glogówban nagyon erős volt a mezőny, ezért úgy utaztam oda, hogy bármilyen éremnek örültem volna. Aztán ugyanabban a medencében 500 méteren aranyérmet szereztem, majd 1000 és 250 méteren is kiérdemeltem egy-egy ezüstérmet. Nekem az 1000 méter bizonyult a legnehezebbnek, s mivel 500 méteren már megismertem az ellenfeleimet, közülük a legjobbat ismét szerettem volna megelőzni. Sajnos, ő mindössze 0,13 másodperccel gyorsabban úszott, illetve 20 centivel előttem ért célba, így ezen a távon övé lett az aranyérem. Nos, utólag azt gondolom, hogy az aranyéremmel elégedett lehetek, de az ezüstökkel kevésbé. Még annak tudatában is, hogy az életem első világbajnokságán, 2019-ben a leghosszabb, 1000 méteres távon még csak 7. lettem, e másodikon pedig már többször is a dobogón állhattam.
Az Északi-csatorna 2021-beli átúszásával többedmagával együtt bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. A klubtársaival együtt az idén nyáron az Alcatraz-szigetről való szabadulásra és újabb Guinness-rekord megdöntésére is vállalkoztak…
2021. július 16-án, éppen a 34. szülinapomon a felbári Pék Dezsővel, a féli Nyáry Richarddal és a pozsonyi Makai Zoltánnal együtt sikerült megdöntenünk az Észak-Írországot és Skóciát összekötő, rendkívül veszélyes és kiszámíthatatlan Északi-csatorna átúszására vonatkozó Guinness-rekordot. Az a 7 legnehezebben megtehető óceáni-tengeri táv egyike volt, amit előttünk még egyetlen szlovákiai úszócsapat sem hódított meg, ráadásul négyes stafétaként világviszonylatban is elsőnek számítottunk. Mindegyikünk 20,5 kilométert úszott le, s a 24 óra 56 perces eredményünkkel világrekorderek lettünk. A 10-14 Celsius-fokos vízben helyzetünket a temérdek vad hullám és az éjszakai sötétség is nehezítette. Legnagyobb problémát a medúzák jelentették, amelyek közül éppen az Északi-csatornában él a legveszélyesebb faj. Sokszor váratlanul megcsíptek minket, rettenetes, égető fájást okozva, ami a vízben jobban elviselhető volt, de a fedélzeten már szinte elviselhetetlennek tűnt. Két éven át készültünk az extrém megmérettetésre: télen neoprén ruha és más kiegészítők nélkül a jeges vizekben edződtünk, nyáron pedig több kilométeres távokat leúszva javítottuk az erőnlétünket, végül teljesült a nagy álmunk.
E sikerünkön felbuzdulva az idén újabb nagy kísérletre vállalkoztunk. Augusztus végén Makai Zoltánnal, Pék Dezsővel, Hideghéty Péterrel és a hozzánk hajón csatlakozó ifj. Hideghéty Tiborral együtt elrepültünk San Franciscóba, ahol egymás mellett, egy kísérőhajó közelében, a nyílt óceánban úszva, egyénileg bizonyítottunk. Bő háromnegyed óra alatt sikeresen kiúsztunk az Alcatraz-szigetről San Francisco partjára, pedig korábban az Al Capone által is elhíresült, ottani börtönből az óriási sodrásokban, a 2-3 méteres hullámok között, a cápatámadásoktól is rettegve nem sikerült elszökniük a raboknak. A tudomásunk szerint erre szlovákiai extrém úszó még sosem vállalkozott, ezért nagyon elégedettek voltunk az ottani teljesítményünkkel. Pár nap múlva Hawai-ra repültünk, hogy újabb extrém távon bizonyítsunk. Az éppen 20-30 km/ó-s sebességű szélvihar és a hatalmas hullámok ellenére szerettük volna oda-vissza átúszni a Molokai – csatornát. Sajnos, nem úszhattuk végig a távot, mert a rekorddöntési kísérletünk egyre életveszélyesebbnek bizonyult, a kísérőhajónk legénységével sokszor nem láttuk egymást, ezért azt megszakítottuk. Viszont beneveztünk egy ottani, magas presztízsű, nemzetközi úszóversenybe, amelyen mintegy 800 kiváló úszó mérettetett meg, s Európát egyedüli úszókként képviseltük. Nos, 3,8 kilométert kellett megtenniük a part mentén, ahol a legjobban törnek a hullámok. Mindnyájan bejutottunk az első tíz versenyző közé, aminek azért örültünk, mert a meleg víz és a hőség nem a mi terepünk, jegesúszóként más körülményekhez szoktunk. A félbemaradt kísérletünket azonban a hazatérésünk után is nehezen dolgoztuk fel. A menedzserünkkel együtt elemeztük a történteket, amelyek során sajnos, alulmaradtunk a természet erőivel szemben, s úgy döntöttünk, hogy egyelőre a téli világversenyekre koncentrálunk. Később határozunk majd arról, hogy ismét nekivágunk-e a hawaii távnak, vagy inkább másik hasonló tengerszorost próbálunk-e majd átúszni.
A hazatérésük után egyfolytában a németországi Burghausenben megrendezett Téli Úszó Világkupára készültek?
Az IWSA Téli Úszó Világkupája előtt sikeresen szerepeltünk a „szlovákiai világkupa“ több helyszínén. Majd adódott a lehetőség, hogy Pék Dezsővel együtt kiutazzunk Burghausenbe, ahol már korábban is úsztunk. A hatalmas vár tövében, a tavon kialakított medencében 17 ország 155 úszója hozzávetőleg 3,5 Celsius-fokos vízben, két napon át mérte össze tudását. Miközben a levegő hőmérséklete fagypont körüli volt, és folyamatosan havazott, az erős mezőnyben sikeresek voltunk: én 450 és 100 méteres gyorsúszásban is a korosztályom kupagyőztese lettem, Dezső pedig mindkét távon bronzéremmel gyarapította a korábbi éremgyűjteményét. Ráadásul közös fotót is készítettünk a Téli Úszás Hírességeinek Csarnokába a sikersorozatáért pár nappal korábban bekerült, chilei Bárbara Hernández Huertával. Ott a legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy a nagy hidegben-havazásban, a tóparton órákon át várakoztunk, hogy sorra kerüljünk, s a hosszabb táv megtétele után alig melegedtünk fel egy mobil szaunában, máris újabb versenyen találtuk magunkat.
Legalább az ünnepi időszakban lazíthat-pihengethet Komáromban vagy a munkahelye kapcsán második otthonának számító Bécsben?
Ezt nem mondanám, mert folyamatosan ezerrel edzünk, hiszen újabb rangos megmérettetésekre készülünk. Számunkra inkább egy-egy dobogós hely számít igazi oknak a rövid ünneplésre, aztán máris a következő versenyekre fókuszálunk. Január 7-én az Altenwörthben 250, 500 és 1000 méteres távon, állóvízben megrendezendő osztrák bajnokságon, a „Jegesmedve-kupán“ két további csapattársukkal, a már tapasztalt Pék Endrével és az újoncnak számító Farkas Gáborral együtt indulunk. Ezt a Franciaországban és Szlovéniában január végén megtartandó Téli Úszó Világbajnokság előkészítő versenyének tartjuk. A glogówi éremnyerésem automatikusan kvalifikált a 2023-as évi VB-n való részvételre, ahol majd hasznosítani akarom az előző VB-n szerzett tapasztalataimat, illetve kiküszöbölni az eddig vétett hibáimat. A sok kemény edzés után, mindent elkövetek majd annak érdekében, hogy 1000 méteren is aranyérmet szerezzek. Tudvalevő, hogy a jegesúszók és a téli úszók világszervezete korábban felváltva, más-más évben szokta megrendezni a saját világbajnokságát. Mivel a Covid-19 járvány miatt az egyik elmaradt, ezért 2023-ban mindkét viadalt megtartják. Elhatároztam, hogy a szlovéniai Bledi-tóban valamennyi hosszabb távon ringbe szállok az érmekért, de Franciaországba nem tudok kiutazni, mert nem akarok hiányozni az Ausztriában éppen akkor zajló úszóedzői tanfolyamról. E továbbképzésen való részvételemet azért tartom fontosnak, hogy majd a saját edzéseimbe is érdemben beleszólhassak, s a későbbiekben más úszóknak is segíthessek.
Az olvasóink nevében önnek és a Sportfanatic többi tagjának is további sikersorozatot kívánunk, ekképp öregbítsék a szülőföldjük és klubjuk hírnevét!
Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk
