Kezdőlap DUNATÁJ Több, mint elgondolkodtató

Több, mint elgondolkodtató

356
MEGOSZTÁS

Küzdelem iskoláink szabadságáért és az iskolaügyben dolgozók megbecsüléséért, avagy miért ne foglalkozzunk választási taktizálással fél évvel a választások előtt

318245_10150882051936635_1182365454_nKezdeném azzal, hogy nem kell mindig panaszkodnunk, mert igenis vannak pozitív történések a Felvidéken. A tavalyihoz képest gyakorlatilag nem változott a magyar tannyelvű alapiskolákba beíratott gyermekek száma. Február 15-ig 3559 gyereket írattak be szüleik magyar iskolába. Ez nagyszerű hír, végre országosan nincs csökkenés! Ha a demográfiai adatokat megvizsgáljuk, valamint ha például a Pozsonyban történt beíratási adatoknak figyelmet szentelünk (ahol a tavalyi 69-ről 77-re ugrott a magyar iskolába beíratott gyerekek száma), akkor kimondottan jó érzés tölthet el bennünket. Persze azért nem teljesen tökéletes a dolog, de tudnunk kell örülni az ilyen pozitív jeleknek is. Szóval gratulálunk mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult az anyanyelven történő oktatás népszerűsítéséhez és e tevékenységet támogatta. ălszerénység nélkül ehhez a Via Nova is hozzájárult, s akik azt állították, hogy a tájékoztató kampánynak nincs értelme, talán most beláthatják, nem volt igazuk. Dolgozni kell, s akkor nincs minden veszve!

Most újabb nagy csata van készülőben, a Szlovák Nemzeti Tanács falain kívül, közvetetten a terepen. Sajnos egyelőre megint kint az utcán kell megvívni a küzdelmet iskoláink szabadságáért és az iskolaügyben dolgozók megbecsüléséért. A törvényhozásban főállásban dolgozó magyar „felebarátaink“ és azok „matyicás-polgármester üzletfelei“ sajnos nem azzal vannak elfoglalva, hogy megakadályozzák, vagy felhívják a figyelmet az oktatás autonómiáját negatívan befolyásoló, előkészületben lévő posztkommunista törvényjavaslatra, hanem azon rágódnak, hogy milyen választási pozíciókat alkudjanak ki a megyei választások előtt. Röviden kifejtve, legfontosabb politikai cselekvésük mostanság, hogy azon taktizálnak, vajon a népi platform hátán jussanak-e be a megyére vagy azzal, hogy az MKP-t győzzék meg arról, hogy csakis ővelük érdemes összefogni a „magyar szavazatok érdekében“. Tehát nem az összefogás a lényeg a magyar közösség érdekeiért, hanem a szövetség a magyar szavazatokért! Attól tartok, hogy ez a taktizálás ismételten magyar szavazatokon keresztül olyan emberek bejuttatását eredményezheti a törvényhozás megyei szintjére, akik nem képviselnék érdemben a megye déli régióinak valós problémáival kapcsolatban  felmerülő megoldási lehetőségeket. Az igazság az, hogy a népi platformba, melynek egyetlen pozitívuma a Smer elleni összefogás, egy megyén belül az északi régióiból bekerülő képviselőknek nem ugyanaz az érdekük, nem ugyanazt jelenti számukra a „spolupráca“, mint talán ugyanazon megye déli régióiból bekerült képviselőinek. Így ebben a választási koncepcióban vagy inkább koalícióban is meg kell valakinek hasonulnia. A 2010-től 2012-ig tartó időszak a bizonyosság arra, hogy a meghasonulás elsősorban a „spolupráca“ kiötlőinél  volt tapasztalható, míg a szlovák képviselők rendre a saját érdekeiket képviselték erőteljesen. Ezért az elmúlt időszakban Dél-Szlovákia régióiban tovább növekedett a gazdasági leszakadás az északi megyékhez, vagy akár egy megyén belül az északabbra lévő homogén szlovák nyelvterületekhez képest. Nem volt érdemi, sem elvi, s főleg nem etnikai érdekképviselet! Számunkra marad az önálló magyar érdekképviselet, ami egyébként most történelmi esély, hiszen nem biztos, hogy lesz szlovák nagykoalíció, a „szlovákiai narancsnak“ meg a népi platformba való betagozódás. Ez utóbbi politikai szövetség, ha a jövőben „sikeres“ lesz a választásokon, a megyei fenntartású magyar intézményeket valószínűleg nem fogja támogatni a fejlesztésben. A megyén a szlovák nagykoalíció még a megnyert, déli határon átívelő EGTC-s pályázatok elé is akadályokat próbált gördíteni, nehogy kivitelezhető legyen (mint az Ipoly-hidak esetében). Tehát sajnos magyar összefogás nem látszódik a láthatáron, bár szerintem a nyitottság részünkről nem hiányzik. A Most-Híd választási taktikájával most ne foglalkozzunk. Ha még úgy érzik, nem lőttek öngólt, akkor majd kettőt fognak októberben, mert a nagy „együttműködésben“ nem fogják megtalálni az elképzeléseiket, sem azt, hogy ők maguk mit is szeretnének, ha egyáltalán szeretnének progresszíven bármit is. Sokszor a józan paraszti logikánkért kritizálnak bennünket, hogy mi járási szinten akartunk (akarunk) megegyezni, de ha a megyei választásokkor a képviselőkre a megyékben, járási szinten fognak szavazni az emberek, akkor járási szinten lehetett volna megegyezni az összefogásban és annak stratégiájában, az egy más külalaki jogi forma, hogy ezt lehet deklarálni megyei koalícióval is! Ez csak választási kommunikációs stratégia a polgárok megtévesztésére. Ha komolyan vesszük a választóinkat, akkor járásokra bontjuk a megegyezés lehetőségét, hiszen ott jobban érzik a választók adott kerületben levő elvárásait lehetséges képviselőikkel szemben. Éppen ezért van szükség az alulról jövő összefogásra.

Van még egy dolog, amiről Nyitra megye vagy Nagyszombat megye esetében senki sem beszélt. A szlovák jobboldal által kialakított népi platform feltehetően nem fogja tudni egyedül ellensúlyozni az immáron külön utakon járó smeres csapatot (ahová időközben még a Most is odacsapódhat). Így a szlovák jobboldal számára ebben az esetben éppen az MKP lehet majd az az erő, amelyikkel érdemes ismét „barátkozni“. Véleményem szerint már csak ezért sem kell félnünk a külön indulástól, ha nem jönne össze a stratégiai megegyezés a vegyes párttal. Lenne önálló magyar erő, mely jelentős szerepet kaphatna. De továbbra sem lefutottak a történések, csak most már a Most-Híddal folytatott tárgyalások mellett (melyre azon választóink köteleztek minket, akik csalódottságukban 2012-ben nem mentek el szavazni) fontos, hogy továbbra is a közösségünket érintő problémákat tematizáljuk, még akkor is, ha a választási „taktizálásba“ szeretnének bennünket egyesek belekényszeríteni. Rendkívül jó, hogy ez most politikai ellenfeleinknek nem sikerült. Tehát az egyik ilyen probléma a centralizáció és a decentralizáció küzdelme az iskolaügyet érintve. Ehhez képest most harmadrangú politikai kérdés, hogy a megyei választásokon ki kivel szövetkezik. Čaplovič ismét nagyot akar alkotni, s ráadásul most kifejezetten a magyarokat akarja félrevezetni, miszerint ő csak az Orbán-féle központosítást alkalmazza az iskolaügy rendbetételére. Természetesen azt elhallgatta, hogy a Fidesz azért léphette meg a centralizációt, mert Magyarországon az önkormányzatok 2010 előtt és közvetlenül utána teljesen eladósodtak, és nem tudták megoldani még az iskolaépületek karbantartását sem. Ettől függetlenül viszont a nemzetiségi iskolák nincsenek kitéve a kormány szeszélyeinek, mert a kisebbségi önkormányzatok irányítása alatt állnak.

Ellenben nálunk Čaplovič elképzelt törvényrendeletével visszatérhetnek a központosított kilencvenes évek. Ráadásul sajnos a pénzügyi helyzet ettől még nem fog javulni, hiszen ha az elképzelés törvényerőre lépne, gyakorlatilag a kormány osztaná a pénzt az iskolák számára, de tervben sincs, hogy ez megnövelt összeg lenne! Valószínűleg mivel sprórolni is készülnek az iskolákon, hogy biztosítsák a nevetséges ötszázalékos fizetésemelést, a kislétszámú iskolák összevonására, megszüntetésére kerülhet sor. Amíg Nyugat-Európában az osztálylétszámokat minimalizálják a tényleges differenciált oktatás előtérbe helyezése végett (tehát nemcsak a demográfiai adatok csökkenése okán), addig nálunk iskolákat terveznek bezárni, és megnövelik az osztályok létrehozásához szükséges minimális létszámot húsz főre.

Összegezve tehát ezek most a fontos kérdések és megoldásra váró problémák közösségünk számára. Ez közvetlenül a megyéket érintő gond is, tehát ebben kell országosan is felvállalni a küzdelmet. A választások még messze vannak, az MKP elég, ha nyáron tárgyal a parlament holt időszakában a választási stratégiát érintő kérdésekről, méghozzá a nyilvánosság kizárásával, zavaró körülmények és piárfogások nélkül. Csak reménykedhetünk, hogy ezt a Híd is megérti, és inkább a parlamenti munkájára koncentrál. Sajnos az eddigi tapasztalatok alapján igyekeztek piárfogássá zülleszteni a valódi politikai tárgyalások fontosságát. Az MKP-s pragmatizmusról pedig annyit, hogy nyáron talán nincs olyan központi szerepben a média a polgárok életében, s nem „mérgezzük“ a légkört intrikus, olykor személyes hangvételű üzengetésekkel. A választókat nem a taktika érdekli, hanem a végeredmény és annak hozadéka, az érdekképviselet, valamint a lehetőség a törvényalkotásba való bekapcsolódásba. Ezért a választásokig arra kell buzdítani honfitársainkat, hogy jöjjenek el szavazni, hiszen fontos megyei kompetenciákat tudnak ezáltal befolyásolni, amelyek érintik mindennapi életünket. Éljenek alkotmányos lehetőségeikkel, hogy ne ismétlődjenek meg a 2012-es választások alkalmával történtek, amikor a magyar anyanyelvű lakosság egy meghatározó része otthon maradt. Nekünk, az MKP-nak, ha a parlament közösségünk érdekképviselete kapcsán csendes is, továbbra is küzdeni kell kint, ahogy azt most az ország decentralizált oktatási szerkezetének megtartása és stabilitása érdekében tesszük: petícióval, összefogva szlovák honfitársainkkal is.

 

Samu István, az MKP országos
elnökségének tagja

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés