HAZA RÉGIÓ Tantermet neveztek el Keszegh Istvánról a Selye János Gimnáziumban

Tantermet neveztek el Keszegh Istvánról a Selye János Gimnáziumban

838
hirdetés

   Megtelt rokonokkal, egykori kollégákkal és barátokkal a Selye János Gimnázium első emeleti folyosója augusztus 30-án délután, a Keszegh István-terem avatóünnepségén. Az intézmény korábbi nyugalmazott igazgatójáról és matematika-fizika szakos tanáráról elnevezett tantermet többoldalú összefogással sikerült teljeskörűen felújítani, s a közéletből is aktívan részt vállalt, jó magyar EMBERHEZ – PEDAGÓGUSHOZ méltóvá átalakítani.

   Farkas Adrianna magyartanár először Andruskó Imre gimnáziumigazgatót kérte fel a 2019-ben, életének 69. esztendejében, váratlanul elhunyt Keszegh István életpályájának az összegezésére. A direktor felidézte: immár 16 éve él a hagyomány, hogy a volt jeles tanáraikról és diákjaikról tantermeket neveznek el. „Keszegh István 1950. június 22-én született Marcelházán, kétgyermekes család második gyermekeként. 1968-ban érettségizett iskolánkban – Oláh Imre tanár úr osztályában; 1974-ben Prágában a Károly Egyetemen szerzett tanári oklevelet matematika és fizika szakon. 1974-től először Nagymegyeren, majd 1980-tól Komáromban vetette bele magát a munkába: a matematikaolimpia versenyein tanítványai általában a megyei és országos fordulók élmezőnyében végeztek. Legnagyobb sikere a Tokióban megrendezett Nemzetközi Matematikaolimpiához kapcsolódik: diákja a szlovák válogatott legeredményesebb versenyzője lett; illetve a 90-es években a Zrínyi Ilona Nemzetközi Matematikaverseny Kárpát-medencei döntőjében tanítványa, Balázs fia az abszolút első lett. 1974-től 2014-ig állt a katedrán, ez alatt a 40 év több száz diákja lett eredményes különböző matematikaversenyeken“.

   Keszegh István 1985-ben a tanári kar kérésére vállalta el a komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatói posztját. Új alapokra helyezte a gimnázium irányítását, elérte, hogy az addig 16 osztályos iskola 20 osztályos gimnáziummá fejlődhessen. Bár a tanári kar, a diákok, a szülők elégedettek voltak a munkájával, de 1991-ben az akkori iskolaügyi miniszteri rendelet értelmében megszűnt a kinevezése, és 1991-től 2014-ig tanárként folytatta tevékenységét.

   Aktív közéleti szerepet vállalt, bátran vállalta véleményét. Alapító tagja, később országos alelnöke volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének. Több szakmai társulatnak is tagja volt, így a Bolyai János Matematikai Társulatnak, a PROMATEK Társaságnak (alapító tagja és elnöke), a Jednota slovenských matematikov a fyzikov SAV társulatnak. A matematika-oktatással kapcsolatos versenyek, találkozók főkoordinátora, szervezője volt, így a nevéhez fűződik a Zrínyi Ilona Matematikaverseny, a Kenguru Matematikaverseny és a Nagy Károly Matematikai Diáktalálkozó. A tehetséggondozás terén elért eredményének elismeréseként több kitüntetésben, így a Szent Gorazd – emlékéremben, a Felvidéki Magyar Pedagógus-, a Beke Manó-  és posztumusz Pro Urbe – Városért díjban részesült.

   Hét osztálynak volt az osztályfőnöke, több mint kétszázan mondhatják el, hogy osztályfőnökként is egyengette a sorsukat.  Ahogy egyik diákja megfogalmazta: „kifogyhatatlan hittel és erővel tudott lelkesíteni, s ez a lendület átragadt ránk, tanítványaira is. Szigorú volt és kemény, egekbe tudott emelni. Elhitette velünk, hogy a matematika a legcsodálatosabb dolog a világon. Máig példaértékű az a kitartás, amellyel egy-egy problémát megközelített, feldolgozott és megoldott.”

   Komárom közéletében is hosszú éveken át tevékenyen részt vett, 1993–2000 között a Csemadok komáromi helyi szervezetének elnökeként is munkálkodott, s annak rendezvényeit az élete végéig szívesen látogatta. Bátran hirdette: nem vagyunk másodrangú állampolgárok, az itt élő magyarságban van akarat, tehetség és szorgalom. Kötelesek vagyunk nyelvünket, kultúránkat továbbadni nemcsak gyermekeinknek, hanem unokáinknak is.

Kubicza Margittal – aki szintén prágai diák volt – a 70-es évek elején kötöttek házasságot, s több, mint 40 éven át boldog, kiegyensúlyozott házasságban éltek. Két gyermekük született: Tünde 1976-ban, amikor Keszegh István a nagymegyeri Magyar Tannyelvű Gimnázium tanára volt – , Balázs fia pedig 1981-ben, amikor tanár úr már (1980-tól) a komáromi MTG tanára volt. Természetesen mindketten a saját családjukkal jelen voltak a teremavató ünnepségen.

   A család nevében az özvegye, könnyeivel küszködve szólt a jelenlevőkhöz. Megemlítette a párja szavajárását: „A matematikát tanulni kell, és az sem baj, ha megérted”.  A közös emlékek felidézése után köszönetet mondott mindazoknak, akik anyagiakkal vagy a saját munkájukkal hozzájárultak a párjáról elnevezett terem kialakításához: a nemrég elhunyt sógora Béla és Zsolt fiának, az SJG igazgatóságának, keresztfiának Kovács Dávidnak és nem utolsó sorban a kivitelezőknek, az egykori világbajnok, Szabó Attilának és Zoltán fivérének.

   A szalagátvágás ünnepi pillanata előtt Keszegh István unokaöccse, Keszegh Béla, Komárom polgármestere is megosztotta gondolatait a közösen emlékezőkkel. Egyebek mellett elárulta, hogy a Keszegh családnak már harmadik nemzedéke koptatja a gimis padokat, s a negyedik generáció is várható. A nagybátyját példaképként állította a jelenlegi pedagógusok elé, hiszen ő a gimnáziumért, a diákokért, a matematikáért élt, s folyamatosan a tőle telhető legjobb módon oktatott – nevelt, mert ezt tartotta a hivatásának, küldetésének. „ Az életútja példa arra, hogy szerény, falusi környezetből is lehet nagyot álmodni, és meg lehet valósítani a kitűzött célokat“ – hangsúlyozta.

   „Azon túl, hogy a róla elnevezett tanteremben igyekeztünk a diákoknak a korábbinál kényelmesebb feltételeket biztosítani, annak bejáratánál kialakítottunk egy sarkot a hajdani asztalával. Az azon elhelyezendő könyvek és logikai játékok pedig kölcsönözhetők lesznek…Végül a gimnazistáknak azt kívánom, hogy a „Selyében“ ugyanolyan tartalmas, tudásgyarapító éveket éljenek át, mint amilyeneket egykor az ilyen tanár-kiválóságoknak köszönhetően mi élhettünk át!“

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés
Previous articleSzerelem első harapásra: kecskék által megszemélyesített emberi történetek a Limes Galériában
Next articleReményekkel és kérdőjelekkel teli tanévkezdés a gútai „Corvinban“