Kezdőlap DUNATÁJ Tájkép (komáromi) csata után

Tájkép (komáromi) csata után

223
MEGOSZTÁS

Tévedtünk, mert vannak Jókai városának képviselői között is megfontolt emberek

Talán ez a cím a legkifejezőbb arra, ami a múlt heti komáromi rendkívüli testületi ülés után legtalálóbban tükrözi a városháza nagyteremében uralkodó hangulatot. Az, ami a testületben lezajlott, felér egy csatával, olyannal, ahol a józan, felelősségteljes gondolkodás küzdött meg az alaptalan önbizalommal és hanyag kockázatvállalással. Be kell vallanunk azonban, hogy tévedtünk, amikor múlt heti írásunkban azt jósoltuk, hogy az izsai szeméttelep-megvételt a testület megszavazza.

Ez akkor is hiba volt, ha korábban minden jel arra mutatott, hogy az úgynevezett független frakció (amely eddig mindig egységesen lépett fel, ezért nem volt okunk most mást feltételezni) ezúttal is egységesen dönt. A csoport egyik ikonikus alakja – aki pár nappal a szavazás előtt videoblogban magyarázta hosszan, hogy miért is kell megszavazni a vételt –, végül az ülésen ellene szavazott. Az ülésen elhangzottak bebizonyították, hogy írásainkban az igazat és csakis az igazat írtuk. Tehát igaz, hogy a valós kiadások 5 millió euró körül mozognak. Igaz az is, hogy a szeméttározó múltja egyben a legnagyobb kockázati tényező is, mert senki sem tudja, hogy mit rejt a mélyén. Szintén igaz az az állításunk is, hogy a rekultivációs alap gyakorlatilag üres, tehát a tározó jövőbeni kezelése is teljes mértékben a várost terhelné. Ezt – úgy látszik, ha későn is, de – pár képviselő felismerte, végül felelősségteljesen szavazott.
Néhányan azonban még így is letették voksukat a vétel mellett, „bátor” tettük megérdemli, hogy megnevezzükőket: Stubendek László, ifj. Bende István, Less Károly, Varga Tamás, Szénássy Tímea, Ruman Patrik, Molnár Marián és Gajdáč Ondrej. Ők azok, akiknek semmi sem drága, főleg ha a polgárok zsebéből kell majd a számlát fizetni. Szeretnénk viszont kiemelni azt a profizmust, ahogyan Keszegh Béla polgármester az ülést levezette, mert ha például a polgármesteri székben az elődje Stubendek László ült volna, még mindig folyna az ülés, és talán egy hónap múlva be is fejezték volna a szavazást. Egyébként, ha már az ülésről írunk, az volt a benyomásunk hallgatva a felszólalókat, hogy visszautaztunk az időben és 1989-et írunk, és egy pártaktíván vehettünk részt. A magánvállakozó, vagy a magánvállalat kifejezések itt egy pejoratív töltetet kaptak. Egy képviselő visszasírta, hogy milyen jó is volna, ha a város tulajdonában lenne az összes fontos stratégiai válallat. (Sic.!)
Azt ugyan nem részletezte, hogy miért, de nyilván ő is abban bízik, hogy a város képes ezeket jól működtetni, míg a magánvállalkozó nem. Véleményünk szerint elég, ha valaki megnézi a városi érdekeltségű cégek tavalyi gazdasági eredményeit (inkább eredménytelenségeit), akkor jogosan veti fel a kérdést, hogy: a képviselő úr mire alapozza véleményét? Egyébként sok képviselő méltatta a városvezetés azon célját, hogy a város „önellátó” legyen. Érdekes, hogy a gazdaságosságra való törekvésre még csak utalás sem hangzott el. Erre a mindenáron önellátásra, autarkiára való törekvés eredményére talán a legjobb példa Albánia lehetne, ahol az ortodox kommunista Hodzsa vezetésével ezt majdnem el is érte. Csak nem vár városunkra is ilyen sors?
Persze a jelenlegi képviselőgárdával ez könnyen elérhető, hisz az egész ülés alatt senkinek sem jutott eszébe, hogy esetleg meg lehetne pályáztatni a szemétgazdálkodást, hátha a piac megoldaná városunk ezen gondjait. Míg a városi képviselők cégvásárlásokon tanácskoznak, addig a város közterei élik saját mindennapi életüket. Hogy mennyire elszakadtak a képviselő urak és hölgyek a való világtól, újfent megemlítenénk, hogy olyan alapvető feladattal sem képesek megbirkózni, mint a közterületek rendben tartása. Íme egy példa: Így nézett ki pénteken a Szent István szobor melletti parkocska.

 

DUNATÁJ HETILAP 26/2020

kép: pixabay

hirdetés