HAZA KULTÚRA Tábornokok uzsonnája: az összmagyar és a szlovákiai színházi deszkákon elsőként Komáromban

Tábornokok uzsonnája: az összmagyar és a szlovákiai színházi deszkákon elsőként Komáromban

333
hirdetés

Fontos napnak számít május 2. a Komáromi Jókai Színházban: a Benkő Géza Stúdiószínpadon 19 órától mutatják be a finom cinizmussal és költőiséggel is átszőtt, szürreális írói világáért, valamint sajátos, polgárpukkasztó tartalmaiért méltán híres francia szerző, Boris Vian Tábornokok uzsonnája című, posztumusz megjelent színművét. Ugyanis a KJSZ, valamint a pozsonyi Színház- és Filmművészeti Egyetem koprodukciójában létrejött, magyar nyelvű, szlovák felirattal ellátott előadás nem csak a mű első szlovákiai bemutatója, hanem magyar nyelvterületen is első alkalommal kerül színre.

Igyunk, csak a mama meg ne lássa…!

„Mindig valamilyen aktuális helyzetre próbálok reagálni, és ahhoz megtalálni a megfelelő formát. Inspirál, ha szélsőséges viselkedésformák találhatók egy műben, a Tábornokok uzsonnája is tele van eltúlzott, abszurd helyzetekkel – nyilatkozta az előadás kapcsán Gardenö Klaudia m.v. rendező. „Dióhéjban” így foglalta össze a darab lényegét és saját szándékát.

„A tábornokok háborút akarnak indítani, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet, miközben igazából nem is tudják már, milyen a háború, és hogy fogjanak hozzá. Több háborús szituáció is zajlik körülöttünk, amire nagyon éles, sokszor hisztérikus reakciók érkeznek minden irányból.

Szerettünk volna kicsit felülnézetből tekinteni erre, és viccet csinálni ebből a képtelen folyamatból. A szöveg ugyanis úgy reagál a politikai helyzetre, hogy közben pártpolitkától mentes marad. Konkrét irányzatok helyett egy jelenséget vázol fel, mi pedig ezt vizsgáljuk”.

Inkább a keresztnevükön szólítanám önöket…
Ahogy a saját világháborús élményeiből is sokat merítő, fiatalon szívrohamban elhunyt író, költő, jazz-muzsikus és zeneszerző, Boris Vian (1920-59) e színművének címe is utal rá, a nézők nem a fronton történő események szem- és fültanúivá válnak, hanem az ízletes uzsonnával és nyelvoldó nedűvel is szolgáló tárgyalóasztalnál érlelődő, jelentős döntéshozatal néma részesei lesznek. A szerző megfogalmazása szerint egy víg katonai tragédiájé.

„Soha nem állt olyan közel az emberiség egy nukleáris világégéshez, mint 2024-ben…Itt az ideje a kijózanodásnak, hiszen nemcsak a saját népükért, nemzetükért, de az egész civilizációnkért, a Föld élővilágáért is felelősek azok, akik lehetséges forgatókönyvnek tekintik a nukleáris fegyverek bevetését. Mi biztosan tudjuk, hogy ez őrültség, önpusztítás, aminek nincs, nem is lehet győztese”– olvastam röviddel e sorok papírra vetése  előtt egy véleménycikkben. Nos, ilyen helyzetben már önmagában az is abszurdumnak nevezhető, hogy az esti sajtóbemutatón sokadmagammal együtt nevetni tudtam a látott zenés politikai abszurd láttán, amelyet Takács M. József fordított le magyar nyelvre.

Kantár Máté Audubon tábornok szigorú anyja szerepében

Bizony, a tíz szerepben látható öt egyetemista: Balla Barnabás (Juillet francia tábornok és Jackson tábornok, az USA katonai attaséja), Béhr László István (Lenyers francia vezérkari tiszt és Csing Ping Ting tábornok, Kína katonai attaséja), Heringes William (a háború kirobbantásával megbízott James Audubon francia tábornok), Kantár Máté (Audubon tábornok anyja, Plantin miniszterelnök és Roland párizsi érsek), Mezőszállási Márk (Dupont francia tábornok, Korkiloff orosz tábornok) játéka közben egyre jobban tudatosodhat bennünk az, amit a szerző vallott: „Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe”. És miközben az elménket keserédes gondolatok kerítik hatalmukba, titkon abban reménykedünk, hogy jelenkorunk, háborúkkal mérgezett valósága talán mégsem olyan ijesztő, mint az a háború, amit a Vian által megformált tábornokok, a már-már kabaréba illő karakterek tervezgetnek…

Eközben megannyi éles váltás, zenei és dalbetét is feldobja a nagyon aktuális vagy inkább időtlennek nevezhető témát és üresjáratok nélküli, lendületes játékot. A nézőket egyebek mellett nevetésre készteti az 55 éves fia fültisztaságát és alkoholfogyasztását még mindig ellenőrző, szigorú mama és a nyakkendőjét tábornokként is megkötni képtelen, háborúsdit játszó „örökkölyök” párbeszéde, továbbá Dupont tábornok természetellenes vonzalma a fiatal fiúk iránt, különösen ha azok vízvezeték-szerelők…
A tábornokok biztonságos helyen túlélik a háborút…

A darabbeli katonai és politikai vezetők alkalmatlansága és ostobasága félelmetes méreteket ölt, pedig ők élet és halál urai, sorsdöntő kérdésekről határozhatnak! A torz karikatúrákat életre keltett Mester számára Párizs érseke sem szent: legszívesebben italozgat és a szerelmi pletykákon csámcsog. Frenetikus humora okán felejthetetlen a gondűző kártyacsata, amelyben megismerkedünk a Lassan a treffel nevű játékkal. Miközben a polgárok beleroppannak és mindenüket elveszítik a háborúban, az azt kirobbantó hatalmasok biztonságos helyen múlatják az időt, és cseverésznek arról, hogy a vérözön nekik miben kedvez, s miként érvényesíthetik a saját érdekeiket. Minő párhuzam a közelünkben dúló háborúkkal…!

A rendező szerint az előadás nem csak a fiatal korosztálynak szól: „Nagy szükség van arra, hogy több párbeszéd induljon az idősebb és a fiatalabb generáció között, hogy megértsük egymás nézőpontjait, gondolatiságát. Csak így építhetünk valami jobbat közösen, viszont ha nem akarjuk meghallani egymást, feszültségben kell élnünk, konstruktív haladás nélkül. Bízom abban, hogy az előadás egy lépés lesz egymás felé, és hogy tudunk majd jókat nevetni együtt valamin, ami mindannyiunkat érint”.
Unaloműzésként játsszunk orosz rulettet…!

A szlovák oktatási minisztérium támogatásával létrejött produkció díszletét és jelmezeit Gadus Erika tervezte, zenei vezetője Pálinkás Andrássy Zsuzsanna, dramaturgja Finta Viktória e.h., a koreográfiát Béhr László István e.h. készítette, rendezőasszisztense pedig Balázsy László. Kiemelendő, hogy Kantár Máté e.h. háromféle alakítása mellett citera- és zongorajátékával is hozzájárul az előadás sikeréhez.

Mindenképpen örvendetesnek nevezhető a KJSZ és a nevezett pozsonyi egyetem (VŠMU) közti jó szakmai kapcsolat, amely a tavalyi Woyzeck című, sikeres produkció után újabb sajátos stílusú előadással szembesíti a közönséget. Nézzék azt meg vagy ma este, vagy legközelebb május 22-én, s alkossanak saját véleményt a látottakról-hallottakról…!

Nagy-Miskó Ildikó, muzsa.sk

Fotók:  Komáromi Jókai Színház
hirdetés