Kezdőlap RÉGIÓ Selye János gimisek az EU Parlamentben

Selye János gimisek az EU Parlamentben

194
MEGOSZTÁS

Hatalmas megtiszteltetésként ért minket, mikor pár hete Andruskó Imre igazgató úr felkeresett minket azzal a lehetőséggel, hogy Nagy József európai parlamenti képviselő irodájának meghívására, részt vehetünk egy pár napos strasbourgi tanulmányúton. A felkerésre természetesen azonnal igennel válaszoltunk, hiszen a diákönkormányzatban való tevékenységünket is törvény szabályozza, s kíváncsiak voltunk miként is működik eme nagy döntések hivatala. A program azonban nem csak színtiszta politikáról szólt. A 15 órás buszút után molsheimi hotelszobánkban frissülhettünk fel, amit hamarosan követett az egyetlen aznapi program, a díszvacsora, előtte egy kisebb egészségügyi sétával, ami egy kis esti városnézést takart. Itt lehetőségünk nyílt megismerkedni kassai és pozsonyi gimnáziumok tanulóival is. A másnapi program sűrűsége sem okozott számunkra gondot. A városnézés alatt megtekintettük a Notre Dame-katedrálist, amely már az 1300-as évektől ejti révületbe az előtte elhaladókat. Nem messze tőle található a „Mini Versailles”-nak nevezett palota, ahonnan a Guttenberg térre vettük az irányt. Mindezek után kaptunk egy kis szabad programot a városban, hogy megebédeljünk és beszerezzük a kinézett szuveníreket, vagy csak tovább gyönyörködhessünk a francia építészetben. A várost azonban nemcsak gyalog, hanem hajózva is bejártuk végig az Il folyón, ami a Petit France-ot (Kicsi Franciaország) osztja ketté. Ezt követően kezdődhetett a fő program, a látogatás az Európai Parlamentbe. Az ellenőrzés után egyből A VÍZ ÉLET – Élet a Duna mentén c. kiállítás megnyitójára siettünk, ahol felvidéki művészek szebbnél szebb alkotásait csodálhattuk meg, mint pl. Almási Róbert, Szakáll Mária, lánya Kolčáková Szakáll Noémi és Lipcsey György.

Miután minden festményt végigelemeztünk, egy alapképzésen vettünk részt, amin megtudtuk, mennyi és milyen pártok üléseznek a parlamentben, mi a fő feladatuk, hány férőhelyes, mennyi idejük van egy-egy felszólalásra. Így mentünk át a plenáris ülésterembe, ahol betekintést nyertünk az épp akkor folyó migránspolitikai megbeszélésbe. Az ülés után visszasétáltunk a buszhoz, ami a második és egyben utolsó vacsorahelyszínünkre fuvarozott. A laktató vacsora és a túlzottan is finom desszert után visszatértünk a hotelbe, ahol még volt időnk egy barátságos csocsómérkőzést is játszani volt gimnazistáinkkal. Másnap kissé melankolikusan tértünk vissza a parlamentbe, hisz tudtuk az utolsó konferenciánk vár ránk, utána pedig indulhatunk haza. Jelenlétével emelete az ülés színvonalát az ENSZ különmegbízottja is, Fernand de Varennes, aki prezentációval is bemutatta az ő álláspontját a kissebségi érdekek mellett. Érdeklődve hallgattuk Nagy József beszédét is, amiben elszántan kifejtette mennyire bízik a kisebbségi jogminimum pozitív elbírálásában. Ezt 1 héttel később a LIBE (Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság) el is fogadta, így bekerülhet a törvénykönyvbe. Még egy utolsó pillantást vetettünk a parlament hatalmas üvegépületére, elkészítettük az utolsó fényképeket, s hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy mennyivel többet kéne nekünk is foglalkoznunk jelenlegi helyzetünkkel, s elgondolkoztunk, vajon mit is tehetnénk mi, egyszerű tinédzser lányok a felnőtté-válás küszöbén, hogy változást érjünk el? Ezekkel a gondolatokkal, rengeteg utánanéznivalóval, ötletekkel és tervekkel teli, sok új információval léptük át az osztrák-szlovák határt, hogy végre visszatérjünk, ide, Felvidékre, a kiaknázatlan lehetőségek helyszínére, az otthonunkba.

Šenkár Viktória III.C
Koncser Viktória III.A

hirdetés