A Bonanno-fotók esete a hazai sajtószabadság helyzetének iskolapéldája. Akinek esetleg elkerülte volna a figyelmét, a Nový čas napilap annak idején fotókat közölt a Bonanno bárban ünneplő ügyészekről és bírókról, akiknek egyike fegyverrel a kezében a dévényújfalusi sorozatgyilkost parodizálta. Az érintettek beperelték a lapot, azt állítván, hogy a fotók manipuláltak voltak, 940 ezer eurós kártérítést és bocsánatkérést követelve a kiadótól. Az ügyben a lap prágai rendőrségi szakértők véleményét kérte, akiknek a megállapítása szerint a fotókat nem manipulálták. A bizonyítékok láttán a felperes már nem kéri a 940 ezret, csak bocsánatkérést és a perköltség kifizetését…
Nos, ettől az ügytől teljesen elvonatkoztatva és a saját tapasztalatainkra hagyatkozva: számtalan olyan esetünk volt, amikor az érintettek, nevezetesen cégek, politikusok, közszereplők tévesen értelmezték a jó hírnév védelmét. Az ő sajátos felfogásuk szerint ez azt jelenti, hogy valakiről csak jót lehet írni, nem pedig azt, hogy az igazat. Ha egy cég, vagy éppen közszereplő visszaéléseire, netán törvénytelenségeire mutat rá egy lap, számolhat vele, hogy az érintett felháborodása annál nagyobb lesz, minél súlyosabb igazságra mutatott rá, s a bírált személy a jó hírnevét annál többre taksálja majd, minél kevésbé rendelkezik ilyennel!
DUNATÁJ HETILAP
