HAZA HÍR-MIX Öthelyszínes komáromi főhajtás az 1848/49-es hősök emléke előtt

Öthelyszínes komáromi főhajtás az 1848/49-es hősök emléke előtt

708
hirdetés

Méltó módon, az idén immár öt helyszínen emlékezett az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire, hőseire Komárom apraja-nagyja, a környező településekről a járási székhelyre érkezőkkel együtt. Sok üzenet értékű, magvas gondolat hangzott el, amelyeket szívmelengető, olykor látványos kultúrbetétek színesítettek. E dicső történelmi városban nemzeti ünnepünkön felettébb jó volt magyarnak lenni…

fotó: Tulipán óvoda

A 175 évvel ezelőtt kezdődött történéseket először március 14-én kora este az Egressy Béni Városi Művelődési Központban összegyűlt helyi óvodások és diákok, valamint az alkalmi szónokok Őrzők: vigyázzatok a strázsán – Főhajtás az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt című ünnepi műsorukkal idézték fel. A lélekemelő összeállítást a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre rendezte. A jelenlevőket Langschadl István, a kör elnöke üdvözölte, s köszöntőt mondott Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, méltatva a hajdani események történelmi jelentőségét.

A Tulipán Óvoda kis növendékei a Márciusi harangok szava című, nemzettudatot és békevágyat erősítő műsorukkal arattak nagy sikert, amelyet az intézmény óvópedagógusai rendeztek. A Mihacs Szilvia igazgató vezette kollektíva folyamatosan a csodás népi gyermekjátékainkon keresztül közvetíti anyanyelvünk szépségeit, kultúránk kincseit, magyarságunk szeretetét. Majd az Eötvös Utcai Alapiskola összevont gyermekkórusainak tagjai Molnár Ožvald Gabriella és Polák Lídia vezetésével huszárdalokat énekeltek. A 8. és 9. évfolyamos tanulók – anyanyelvünk megtartó erejét is hangsúlyozó – irodalmi műsorát pedig az iskola három magyar szakos tanára: Horváth Ambrus Zsuzsanna, Kaszab Réka és Molnár Belény Szilvia állította össze, szólót énekelt Majer Jázmin. Az alapiskolások műsorát a Juhász Andrea vezette CELŐKE néptánccsoport Összefogás című, vérpezsdítő tánca zárta.

A Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola diákjai Nagy Ágnesnek, az iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanárának Mese a szabadságról című irodalmi-zenés összeállítását mutatták be, hangsúlyozva a márciusi ifjak szabadságszeretetét. A „selyés“ egyetemisták a tanáraik: Lőrincz Gábor és Csehi Ágota vezetésével értelemre és érzelemre egyaránt ható, zenés-irodalmi összeállítással léptek fel. A tartalmas ünnepi műsort Nagy Ferenc versmondó szavalata zárta, majd a jelenlevők megkoszorúzták Egressy Béni – egyebek mellett a Szózat és a Klapka-induló zeneszerzőjének – szobrát.

Március idusán délelőtt az óvónők sok helyi óvodással érkeztek a fő térre, ahol a mindenkor helytálló honvédtábornok szobra előtt közösen énekelték el a Klapka-indulót. A kokárdás ünnepünk hangulatában már az oviban megmártózó aprónépet Keszegh Béla polgármester is köszöntötte. Aztán a piros-fehér-zöld műsorfüzér a Petőfi-szobornál, a Nemzeti dal közös elszavalásával folytatódott, ahol a legkisebbekhez alap- és középiskolások, valamint más érdeklődők is csatlakoztak. A főszervező Felvidéki Értékőrzők és az Egy Jobb Komáromért polgári társulás által szervezett rendezvényen Mihacs Szilvia (Felvidéki Értékőrzők) üdvözölte a jelenlevőket, majd átadta a szót e társulás elnökének, Pallag György mérnöknek, aki leszögezte: a ´48-as jeles hősök helytállása nélkül ma talán már magyarul sem beszélnénk, elveszítettük volna drága anyanyelvünket és kultúránkat. Majd felidézte dicső történelmünket, amely során az elődeinknek nem csak 1848/49-ben, hanem a későbbiekben is bátran ki kellett állniuk a magyarságukért, megmaradásukért, nemzeti értékeinkért.

A műsorban Petőfi Sándor A huszár és Pósa Lajos Magyar vagyok című hazafias verse, valamint a Kis Komárom, nagy Komárom kezdetű népdal, a Klapka-induló és nem utolsó sorban a Nemzeti dal szavalt és énekelt változata (az utóbbi Stirber Lajos, a Magyar Kultúra Lovagja zenei kíséretével) is elhangzott. A szervezők szándékához híven kicsik és nagyok közösen hangoztatták, hogy „Talpra magyar, hí a haza!/ Itt az idő, most vagy soha…!“. Közösen megkoszorúzták a 200 évvel ezelőtt született lánglelkű költő szobrát, s annak talapzatnál elhelyezték a sajátkészítésű, piros-fehér-zöld kis zászlókat, tulipánokat, madárkákat, valamint a Himnuszt is elénekelték, s büszkén fotózkodtak a szobor előtt. E nagyszerű alapozás után remélhetőleg egykor majd a saját utódaikkal együtt is jelen lesznek a hasonló megemlékezéseken.
A komáromi ünnepségsorozat négy órától a katolikus temetőben, a ´48-as komáromi hősök nemrég felújított emlékművénél folytatódott. Az ottani megemlékezés szervezője az emlékművet a közelmúltban felújító Bartakovics és Farkas család, illetve a Szövetség Komáromi Helyi Szervezete volt. Farkas Adrianna, a Selye János Gimnázium magyar szakos tanárának rövid, de velős múltidézése és Naňo Nimród diák versmondó közreműködése után a több tucat jelenlevő elhelyezte a hála koszorúit a megszépült emlékmű talapzatánál, s az újabb közös Himnusz-éneklés sem maradhatott el. Megtudtuk: ezentúl évente kétszer, március 15-én és október 6-án ezen az újabb helyszínen is sor kerül a koszorúzással egybekötött, közös emlékezésre.

A Csemadok Komáromi Területi Választmánya által szervezett folytatás Jókai Mór szobránál valósult meg, ahol Petheő Attila, a TV elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepi szónok Keszegh Béla, Komárom polgármestere volt, aki egyebek mellett felidézte a hajdani hősök bátor helytállását, amiből a későbbi időszakok magyar közélete is táplálkozott. Rámutatott, hogy a tájainkon élő népek egyenrangúak más európai népekkel, s a magyar szabadságharcban a nemes célokért és jó ügyekért több nép, nemzet volt képes összefogni, s a fontos ügyekben a vélemények különbözősége ellenére is kialakult az egyetértés. Hangsúlyozta: manapság sem szeretnénk másodrangú európai vagy szlovák állampolgárok lenni, s az egyenlőségért, a békéért és a szabadságért mindig ki kell állnunk. A koszorúzással végződő, zenés-dalos-irodalmi összeállításban közreműködtek a Csemadok Pathi Alapszervezetének TAT-os énekesei: Nátek Eszter, Hoppan Esther és Téglás Gergely, valamint Gál Ádám Vajk, az SJG hetényi diákja.

Onnan Klapka György honvédtábornok szobrához vonultunk, ahol a hagyományokhoz híven ismét a Csemadok Komáromi Városi Szervezete tartott megemlékezést. Annak elején Szénássy Tímea városi képviselő üdvözölte a teret megtöltő sokaságot. Hazafias dalokkal lépett fel a Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével, Boráros Imre, Kossuth-díjas színművész pedig A márciusi ifjakhoz című Petőfi-verset mondta el. A rendezvény a Szózat eléneklésével kezdődött, s a koszorúzás után Himnusz-énekléssel zárult. Ez utóbbi két helyszínen többek között dr. Molnár Attila, Dél-Komárom polgármestere is tiszteletét tette. Hosszasan kígyózott a koszorúzó kulturális, oktatási és egyházi intézmények, civil szervezetek, valamint a Szövetség párt képviselőinek sora.

Az esemény szónokává a felvidéki származású, Budapesten élő Bödők Gergely történészt kérték fel, aki büszkén említette a komáromi felmenőit és az SJG-ben töltött diákéveit. Feltette a kérdést, hogy miért lehetett 1848. március 15. ennyire sikeres, s mi a titka március idusának és a nyomában szárba szökkent forradalomnak? Azt gondolja, hogy a siker titka mindenekelőtt a résztvevők programja volt: „Az 1848-ban elemi erővel felszínre tört program már évtizedekkel korábban körvonalazódni látszott: mindenekelőtt modernizációt, társadalmi megújulást, gazdasági reformokat, az önálló magyar ipar megteremtésének vágyát, a nemzeti összetartozás megerősítését és a polgári Magyarország felépítésének óhaját tartalmazta. Egy olyan országét, ahol mindenki szabadabb lesz, mint korábban”.

Továbbá úgy hiszi, hogy „hozzájárult a forradalmi március sikeréhez az a kegyelmi állapot, az a szerencsés csillagállás is, hogy nagyszerű személyek kerültek egymás mellé térben, időben és eszmeiségben”. Szerinte a siker harmadik fontos eleme pedig az a példás egység, társadalmi összekovácsolódás volt, ami a kritikus pillanatban megtörtént. „Egymástól teljesen eltérő személyiségek és személyek kerültek valószínűtlen közelségbe, és tették félre, legalább átmenetileg, nézetkülönbségeiket… Arisztokraták, köznemesek, katonák, tudósok és a nép egyszerű fiai találtak egymásra, és egészítették ki egymást.” A negyedik fontos elem az volt, hogy a magyar forradalom és szabadságharc szelleme nem rekedt meg az országon belül, hanem átívelt a határokon. „Mekkora munícióval rendelkezhettek a vezetők, ha sokszor évtizedekkel a világosi fegyverletétel után sem tettek le arról, hogy a forradalmat újrakezdik, vagy ha Magyarországon már nem küzdhetnek meg érte, tudásukkal, tapasztalatukkal és erejükkel más nemzetek ügyét segítik…” – fejtette ki.

Az 1848–49-es szabadságharc egyik legfontos jellemzőjeként említette, hogy azt hús-vér emberek csinálták. „1848–49-et igazán naggyá az tette, hogy nem héroszok és félistenek, nem a görög és római mondavilág al-és felvilági szereplői, hanem halandó emberek csinálták.” Végül 1848/49 – eszméikért akár az életüket is áldozó – hőseinek megköszönte azt, ahogy ma élhetünk, kijelentve: a tetteikkel örök példát mutattak nekünk. A mai magyaroknak pedig hűséget kívánt a múltunkhoz, erőt a jelenünkhöz és reményt a jövőnkhöz.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés
Previous articleEmberek, akik természetesnek tartják, hogy életeket mentenek
Next articleKFC, mint tehetségtemető?