HAZA AUTÓVILÁG Nissan Micra 0.9 Turbo Tekna: Megszépült megnőtt, megkomolyodott

Nissan Micra 0.9 Turbo Tekna: Megszépült megnőtt, megkomolyodott

1194
hirdetés

Vannak generációváltások az autógyártásban, amelyek szinte észrevehetetlenek, és vannak olyanok, ahol kő kövön nem marad. Illusztris példa volt az utóbbira a Nissan Micra ötödik nemzedékének bemutatkozása. Az új modell nemcsak hogy egy csavart sem hagyott meg az elődből, hanem nyugodtan mondhatjuk: alapjaiban írt át egy 34 évig tartó trendet. Jelesül azt, hogy a Micra 4 generáción keresztül hátizsáknyi, aranyos mikromobil volt, döntő mértékben női használatra. Nos, mindez már a múlté: a Micra a mostani nemzedékváltás során teljes értékű kiskompakttá érett, ráadásul a legeslegszebbek köré sorakozott fel a kategóriában. Az erősebbik benzinmotorral és Tekna csúcsszereltségben kaptuk meg tesztelésre.

 

Alaktan

Ami kívülről döntő mértékben megváltozott: a méret, a fazon és az arányok.  Vagyis gyakorlatilag minden. Az új Micra 17 és fél centivel (!) hosszabb a réginél, gyakorlatilag tehát elérte a négyméteres határt (3999 mm).  Tengelytávja 7,5, szélessége 8 cm-t gyarapodott; ez a két növekmény is elképesztő ugrás ebben a méretosztályban. Ugyanakkor 5,5 cm-rel alacsonyabb lett a verda, amivel aztán végképp levetkőzte azt a bizonyos hátizsák-fílinget. Vagy más szóval: bájos kis bociszemű buborékból pengemetszésű, nyúlánk, hiúzszemű kisautóvá vált, amelynek minden porcikája dinamizmust sugall. És amely már a férfiak tekintetét is vonzza – sőt most már inkább azokét… A részletek is hangsúlyozottan sportosak, lásd a ködlámpaházakat, az alattuk húzódó műanyag betéteket, a rejtett kilincsű hátsó ajtókat, az effektíven záruló oldalüvegezést, a lapos hátsó szélvédőt és felette az impozáns tetőspoilert. Elöl pedig természetesen ott a családegyesítő maszk, mégpedig kifejezetten egzotikus kivitelben; ráadásul egy mutatós perem fut ki föléje, amely már nem a motorháztető része. Egy szó mint száz: ennek az autónak a külsején egyszerűen nem lehet fogást találni…

Belvilág

Itt is óriási a változás, főleg a magasabban szereltségi szinteken, illetve néhány opciót is felhasználva. Így ugyanis kifejezetten prémiumhatású enteriőrt állíthatunk össze, lásd pl. tesztautónkban a műszerfal és a középkonzol bőrbetéteit, vagy az ülések mintázatát. De maguk a formák is üdék, fiatalosak és a külsőhöz hasonlóan sportosak: alul csapott volán, hatalmas körműszerek, műtárgynak is beillő szélső légbeömlők. Az attraktív összhatást jól érzékelteti a 7. ábra. Mindehhez hozzájön még a kiváló anyagminőség és a precíz összeszerelés; mindkettőt szintén joggal nevezhetjük prémium minőségűnek.

Magától értetődő, hogy a helykínálat is óriási mértékben megnőtt, lásd a hátsó lábteret vagy a 300 liter alapméretű koffert. Szereltségben pedig – megint csak néhány extrával megspékelve – ugyancsak prémium nívót képviselt a tesztautó: automata légkondi, kétfunkciós tempomat, navigáció, körkörös kamerarendszer, külön tolatókamera, holttérfigyelő, oldalról érkező járművek észlelése, sávelhagyás-jelző, táblafelismerés, vészfékező funkció. Na meg a fantasztikusan szóló BOSE hangrendszer, amelynek 6 hangszórója közül kettőt a vezető fejtámlájába építettek be…

Az országúton 

Az eddigi dicséretözön után ez a fejezet inkább elmarasztaló lesz. Éspedig elsősorban a motorkínálat okán, amely mennyiségben és erőpotenciálban is eléggé szegényes. A két benzinaggregát 71 és 90, az egyetlen dízel ugyancsak 90 lóerős; márpedig ilyen metamorfózist követően ez az autó mindenképpen megérdemelt volna legalább egy 100 lóerő feletti masinát… A Renault polcairól származó 0,9 es benzines turbómotor – ez volt tesztautónk erőforrása – ráadásul végképp nem tartozik a kategória élmezőnyébe, pláne a Honda és a VW konszern egylitereseinek megjelenése után. Még akkor sem, ha rövid ideig tartó túltöltéssel 95 lóerőre és 150 Nm-re is képes. Bizonyos fordulatszámokon – főleg felpörgetéskor – a hangja is eléggé kellemetlen. A fogyasztása viszont barátságos: mint az egyik ábrán látható, egy hosszabb szakaszon 4,8-at sikerült autóznunk, a tesztátlag pedig messzemenően elfogadható 5,4 lett. Az ötfokozatú kézi váltó viszonylag magasra telepített karja jól illik a kézbe, kapcsolásai is kellően pontosak, a fokozatok áttételezései illenek a motor karakteréhez.  A menettulajdonságok, és általában az autó stabilitása pedig olyan színvonalat képvisel, amely valósággal kiált egy erősebb motorért…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

ADATLAP
Hengerűrtartalom: 898 cm3
Teljesítmény: 66 kW (90 LE)@5500
Nyomaték:   140 (150) Nm@2250
Sebességváltó: ötfokozatú kézi                                              
Legnagyobb sebesség: 175 km/óra    
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,1 s        
Gyári átlagfogyasztás: 4,8 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,4 l/100 km
CO2-kibocsátás: 107 g/km
H/Sz/M: 3999x1743x1455 mm
Csomagtér:  300–1040 l
Üzemanyagtartály: 41 l
A modellcsalád induló ára: 9690 €
A tesztelt típus induló ára: 13 990 €

 

hirdetés
Previous articleFolytatódik a Megyeháza felújítása
Next articleElstartolt a fórumsorozat a felvidéki gazdaságélénkítő csomagról