HAZA RÉGIÓ Németh László-díjat kapott Tóth Katalin, a komáromi „Ipari“ pedagógusa

Németh László-díjat kapott Tóth Katalin, a komáromi „Ipari“ pedagógusa

1168
hirdetés

A múlt héten az Emberi Erőforrások Minisztériuma – EMMI által adományozott Németh László-díjat egyedüli felvidéki pedagógusként, a Pesti Vigadóban vehette át PaedDr. Tóth Katalin, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola történelem, valamint magyar nyelv- és irodalomtanára. A díjazott a rangos elismerést a diákok személyiségfejlődése érdekében végzett, kiemelkedő szakmai munkájával érdemelte ki.

A jutalmazott pedagógus a Ma7-nek elmondta: a díj annak ellenére kellemes meglepetésként érte őt, hogy a családjukban hagyománya van e szép és fontos hivatásnak, a tanításnak.

“Akár azt is mondhatnám, hogy a génjeinkbe kódolták ezt a hivatást, hiszen a szüleim is pedagógusok voltak, s a gyermekeim pedig szintén ezt a pályát válaszották. Jómagam 2002 szeptemberétől dolgozom a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola történelem, valamint magyar nyelv- és irodalomtanáraként. A felsőfokú tanulmányaimat a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán végeztem. Majd doktori fokozatot a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen szereztem, ahol a kutatómunkám a szlovákiai magyar irodalom vizsgálatára terjedt ki“

– árulta el az olvasóinknak.

Hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy a hazai magyar diákok, köztük a saját tanítványai rendszeresen részt vegyenek a különféle történelmi és anyanyelvi versenyeken, amelyeknek közösségteremtő erejük is van, s egyúttal sikerélményekkel is gazdagíthatják őket.

“A vetélkedők, versenyek, táborozások remek lehetőséget nyújtanak az eszmecserékre és a baráti kapcsolatok kiépítésére. Már a szeptemberi történelemórákon mindig feltérképezem azt, hogy honnan származnak a tanítványaim. Szerencsés helyzetben vagyunk, az intézményünkben ugyanis megtalálhatóak a csallóközi, a Garam menti és a Zoboraljáról származó diákok is, s az egyes tájegységek sokféleségének köszönhetően, a közös kutatómunkánk során egyre színesebb palettája tárul fel a hagyományoknak és a régi emlékeknek. A diákjaim évek óta részt vesznek az olyan történelmi és néprajzi jellegű megmérettetéseken, mint a Kincskereső, a Múltidéző és a rovásírásverseny. Az utóbbi tizenöt évben az iparistáink neve mindig ott szerepel e versenyek dobogósai között“

– válaszolt a kérdésünkre, hogy eddig milyen kisebb-nagyobb sikereket ért el a diákjaival.

Kiemelendő, hogy az általa felkészített csapatok a Palóc Társaság esszéíróversenyén rendszeresen dobogós helyezést érnek el.

“Nagyon fontosnak tartom ezt a versenyt, ahol a tanulóink az anyanyelvükön foglalhatják össze a történelmi kutatómunkájuk eredményeit, illetve gondolataikat a jövőről, a hagyományokról és nem utolsó sorban az őket körülvevő világról. A műszaki irányultságú intézményünket gazdagabbá, sokolodalúbbá teszi a lehetőség, hogy a nálunk folyó oktatás során a humán értékek is felszínre kerülnek. Az anyanyelvünk megóvása, a diákok beszédkészségének, megnyilatkozási formáinak a fejlesztése a célja a Szép Magyar Beszéd elnevezésű versenynek, mely kerületi fordulójának évek óta az iskolánk ad otthont, s a szervezésbe aktívan és mindig nagyon szívesen bekapcsolódom“

– fejtette ki a továbbiakban.

Az általa elmondottakból már körvonalazódtak a prioritásai, amit kérésünkre a pedagógusi hitvallása tömör megfogalmazásával egészített ki:

“A pedagógiai munkám során kezdettől fogva nagy figyelmet szentelek a szülőföld, az anyanyelv szeretetének és a nemzetiségi hovatartozás gondolatának. ”A szél kihívásaira a fa gyökérzetével válaszol“ – Illyés Gyula ezen gondolatát tartom a vezérelvemnek, amikor tanítványaimat arra bíztatom, hogy alaposan ismerjék meg a gyökereiket és a szülőföldjüket, vállalják fel a nemzetiségüket, és ne hagyják feledésbe merülni őseink hagyományait. Mindezek ugyanis védő pajzsot, erős bástyát jelenthetnek számukra“.

Nem titkolta, számára az is nagy örömforrás, hogy szinte minden osztályban akad pár diák, akit érdekelnek a múlt történései, vagy éppen régi tárgyakat gyűjt.

“2007-ben sikerült egy kis kiállítás formájában bemutatni az általuk összegyűjtött régiségeket. Természetesen, a gyűjtés folytatódik, s a felbukkant „kincsek“ révén a tanulók betekinthetnek a hajdani családok és a földművesek életébe. A tárlaton megtalálhatóak a múlt század elejének polgári otthonaiban fellelhető kellékek is. Az iskola folyosóján helyet kapott látnivalók teljesítették küldetésüket, ugyanis nemcsak a diákok, hanem az iskolánkba látogatók is gyakran elidőznek a régiónk múltját felelevenítő tárgyi emlékek előtt

– szólt a múltidéző iskolai kiállításukról.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Németh László-díj a továbbiakban mire sarkallja őt.

“Bízom abban, hogy a jövőben is az eddigihez hasonló, lelkes és érdeklődő diákok népesítik be az iskolának, akiknek a választott szakjuk mellett szívügye a valós múlt és a hagyományok megismerése, a népszokások felkutatása. Ezentúl is ugyanúgy végzem a munkámat, mint eddig, és szívesen felkészítem őket a különféle versenyekre. Magyar nyelv és irodalomszakosként azt is fontosnak tartom, hogy a diákjaim megszeressék a könyveket, aktív olvasókká váljanak, és az olvasás szép élményt nyújtson számukra. Megemlíteném, hogy 2007 óta bekapcsolódom a komáromi Selye János Egyetem pedagógiai szakgyakorlatának vezetésébe, a történelem szakos hallgatók számára. A velük hasznosan töltött együttlétek során gyakran hangsúlyozom: milyen fontos, hogy a tanítványaikkal majd megértessék az identitástudat fontosságát, melynek egyik záloga a múlt alapos ismerete. Rövid és hosszútávú terveim közé tartozik, hogy növeljem azon tanulók számát, akik szívesen részt vesznek a történelmi kutatómunkában, és késztetést érezzenek arra, hogy bátran kifejtsék a saját véleményüket az őket körülvevő világgal kapcsolatban“

– nyilatkozta végül Tóth Katalin, akinek a rangos elismeréséhez az olvasóink nevében is gratulálunk!

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

hirdetés
Previous articleKápé – Králik Podcast – Ép testben ép lélek.
Next articleOrszágos megmérettetés és „selyés” siker Jókai nyomában