HAZA RÉGIÓ Mit rejt a mély? – Halak kontra halászok a komáromi Zichy-palotában

Mit rejt a mély? – Halak kontra halászok a komáromi Zichy-palotában

571
hirdetés

Vadregényes, hangulatos tájjá varázsolta a Duna Menti Múzeum egyik Zichy-palotabeli termét az intézmény szakember csapata saját gyűjteményi és hagyatéki anyagból, valamint az idén 100 éves Szlovákiai Horgászszövetség Komáromi Alapszervezete. A Mit rejt a mély? – Halak kontra halászok című, szeptember 14-től február 17-ig látható kiállításon több élethű halpreparátum, kitömött madár, mutatós céhes láda, horgászati eszköz, múltidéző fotó, dokumentum, emléklap és érdekes történeti leírás kapott helyet.

Vadregényes táj a belvárosban

A fennmaradt adatok szerint a városban a szervezett halászatnak több mint ezeréves múltja van, s már a 11. században írásba foglalták a halászati jogokat.

„Komárom mint vizafogó hely a múltban komoly szerepet játszott, s a komáromi vizának történelmi jelentősége volt nem csak a helyi közélet szempontjából, hanem országos tekintetben is“ – olvasható az egyik feljegyzésben. A szép vizák ugyanis nagy mértékben hozzájárultak a császári udvar ellátásához, s egyes kérelmek előterjesztésénél is segítették a kérelmezők érvelését… I. István király 1001-ben kiadott okiratában Füzes, Bálványos, Varsány és a Vág folyó halászati jogát adományozta a pannonhalmi apátságnak. Majd 1024-ben 12 halászt bocsátott a Veszprám-völgyi apácák rendelkezésére, Komárom környékén pedig 1036-ban a bakonybéli monostor kapott szabad halászati jogot…

Hangulatos horgásztanya csónakokkal

Egy XVI. századból származó okirat pedig a Gútán és Naszvadon kifogott vizákról és azok sorsáról szól. Abban a viza mellett szerepel a dorix nevű hal is, amely a vizánál ritkább és drágább volt. Feltehetően dunai pisztráng lehetett, melynek „ékessége vetekedett húsának jóságával“. További okmányok szerint a komáromi halászok a győri és a vágdunai vizeken fogott halak negyedét kötelesek voltak átadni a királynak. Ugyancsak vizában adóztak a halkereskedők is.

Mutatós céhes láda

Oláh Miklós esztergom érsek 1536-ban így írt a vizákról: „A tengerről ősztájt, s kora tavasszal felvonuló viza a folyam legmélyén szokott meghúzódni. Téli zajlás idején a komáromi halászok a Duna és a Vág medrében karókat vertek, s a meder közepén nyílást hagytak. A karók közé, a nyílásba erős hálókat vetettek. A parton ágyúzni kezdték a vizet, mire a lomha állatok megriadtak, és elhagyták a rejtekhelyüket. Ily´ módon néha ezer (!) vizát is fogtak. A nagy viza 12 láb hosszú (3 és fél méter) és néha 10 mázsa súlyú volt. A vizarajok márciusra valósággal ellepték a Dunát és a Vágot, különösen Komárom és Gúta térségében. Halászatuk nem kis veszéllyel járt, bátorságot és összehangolt munkát igényelt. A gútai márciusi vizafogásra a magyar királyok nem egyszer egész udvartartásukkal leutaztak…“

Egy méretes fogassüllő

Külön említést érdemelnek Milan Žiak, nagyszombati preparátor élethű halpreparátumai. A preparálást saját módszere alapján végzi, amely 36 alapvető munkafolyamatot tartalmaz. A konzerválás lényege az élőlények alkoholban való kiszárítása. Az, hogy élethűek, a természetes testtartásuknak, az alapon való megfelelő elhelyezésüknek és a minőségi alapanyagokkal végzett, szórópisztolyos színezésnek és lakozzásnak köszönhető.

Ez volt ám a nagy fogás!

Ami pedig a tárkatrendező komáromi alapszervezetet illeti: a 8 körzetben jelenleg több mint 3300 taggal rendelkező helyi csoport a különféle közösségi tevékenységekből is folyamatosan kiveszi a részét, valamint versenyeket szervez, s a tagjai az országos bajnokságokon is rendszerint eredményesen szerepelnek. Például (cseh)szlovák rekordtartóként jegyzik a komáromi Mészáros Ferenc nevét, aki 3 óra alatt 658 halat fogott! Az idei Komáromi Napok nyitányán a jubiláns szervezet nevében Tóth Alfréd elnök és Neszi István titkár Polgármesteri díjat vett át, amit a komáromi szervezett horgászat indulásának 100. évfordulója alkalmából és a sokéves aktív tevékenységéért kaptak.

A Szlovákiai Horgászszövetség által adományozott centenáriumi emléklap

Az alkalmi belvárosi „horgásztanyán“ a családok aprajának és nagyjának érdemes körülnézni, s a diákoknak akár rendhagyó tanítási órákat tartani a „Zichy“ emeletén. Ha ott nem is lehet kifogni a kívánságainkat teljesítő aranyhalat, de legalább új ismeretekkel és ritka látvánnyal gazdagodhatunk, amiért cserébe hálásan kívánunk további szép centenáriumokat a Szlovákiai Horgászszövetség Komáromi Alapszervezetének, és sikeres munkát a tárlatrendezésből oroszlánrészt vállaló múzeumi dolgozóknak.

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

hirdetés
Previous articleMorawiecki: Lengyelország ellenezni fogja, hogy Magyarországot megfosszák az uniós forrásoktól
Next articleÉrmek a Debrecen Kupáról