A legutóbbi testületi üléseken mást sem hallhattunk a képviselők szájából, hogy mennyire aggódnak a városi vagyonért és hogy számukra rendkívül fontos, hogy a városi vagyon gazdaságosan működjön stb. Ez főleg az új futballstadion építése körüli cirkusz slágere volt, amikor is a képviselők remegő hangon vitáztak a 20 (!) évvel későbbi rezsiköltségeken. A sors fintora folytán ugyanazon az ülésen megszavaztak egy olyan telekeladást, amire még talán Bastrnák Tibor is büszke lehetne. Nem holmi zsebparcelláról van szó, hanem a Singellő városrészben levő 242 árnyi telekről.
Szerkesztőségünk kikérte a versenytárgyalási bizottság jegyzőkönyvét, mert furcsa módon ez nem volt mellékelve a testületi anyaghoz. Ez keltette fel gyanúnkat, hogy talán nincs is minden rendben az eladás körül. Megvárjuk a jegyzőkönyvet, de addig is néhány érdekességre felhívnánk az olvasók figyelmét, mivel véleményünk szerint több szabálysértés is történt.
Az első a versenytárgyalás kiírásánál, mivel a 2009-től érvényes vagyonkezelési alapszabály 5. fejezetének 8. pontja egyértelműen kimondja, hogy városi vagyon eladásánál csakis a vételár nagysága számít, a kérdéses kiírásban az áll hogy „főleg” a vételár számít. Itt már egyesek nyitva hagytak egy kiskaput, ami viszont egyértelműen az idézett alapszabály megszegése, tehát ez a testület még a saját maga által elfogadott szabályokat is megsérti. Szintén furcsa a kikiáltási ár megállapítása is, mivel a alapszabály 3. fejezetének 5. pontja egyértelműen kimondja, hogy a kikiáltási ár a hivatalos felértékelés alapján állapítódik meg. Ellenben a 865/2020 döntés, melyet ez év június 26-i dátummal adtak ki egy másik árat tartalmaz, mégpedig 918 049 eurót, tehát újabb szabálysértés történt, mivel a versenykiírásban csak 327 000 euró szerepel. Magától adódik a kérdés: mekkora is a valós értéke a kérdéses ingatlannak? Előfordulhat, hogy a nyár folyamán a harmadára csökkent az értéke bizonyára a koronavírus miatt.
A legérdekesebb viszont a versenytárgyalás kiértékelése, mely szerint a legalacsonyabb kínálat nyert, ami csak 3 ezer euróval több a kikiáltási árnál
míg volt ajánlat ami potom 184 884,40 euróval volt magasabb. Indoklásként az szerepel, hogy a többi résztvevő formai hibák miatt nem lett kiértékelve. Szinte magától adódik a kérdés: ha csak egy érvényes ajánlat van, akkor miért nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy nem hirdetnek eredményt és így esélyt adnak egy újabb körre? Másik kérdés: mi mindent lehetne tenni a hiányzó 184 884,40 euróval?
Ezt a tipikus komáromi versenytárgyalást egy olyan bizottság bonyolította le, melyben 3 képviselő is helyet kapott:
Molnár Marian mint elnök, Vetter János és Szabó Csilla mint tagok.
Tehát a városi képviselők segédletével furcsa körülmények között eladtak egy olyan ingatlant, aminek a becsült értéke a háromszorosa a kikiáltási, majd a vételi árnak is. Nemrég még Vetter képviselő úr oktatta ki a KFC vezetőségét, kétségbe vonva menedzseri képességeiket, pedig ők „csak” egy többmilliós értékű beruházást szereztek városunknak, míg a bizottság döntése miatt Komárom egy újabb (és talán az utolsó) lukratív telkétől szabadul meg a piaci és becsült érték töredékéért úgy, hogy többször is megsértették a saját maguk által alkotott szabályokat.
Lassan elfogynak a város tulajdonában levő ingatlanok.
DUNATÁJ HETILAP 41/2020
kép: pixabay