HAZA AUTÓVILÁG Komáromi autótesztelő: Škoda Rapid 1.2 TSI Ambition: Sikerre ítéltetett?

Komáromi autótesztelő: Škoda Rapid 1.2 TSI Ambition: Sikerre ítéltetett?

1874
hirdetés

rap 01A Škoda újkori történetében eddig kétségtelenül a Yetinek volt a legnagyobb bevezető reklámkampánya: az autót különböző fokú tanulmányként vagy háromszor végighurcolták a világ összes jelentős autószalonján. Nos, a Rapid promója nem volt ekkora – de majdnem. Kezdődött a kínai premierrel és gyártással, majd jött az európai bevezetés előtti hírverés. Felmerül a kérdés: Jogos volt ekkora felhajtás? Nos, a válasz egyértelmű IGEN.

Az autó ugyanis azt a rendkívül fontos piaci szegmenst hivatott megőrizni, ami az új Octavia felsőbb osztályba lépésével eltűnt volna a Škoda portfóliójából. Magyarán: a kompakt Fabia és az immár középkategóriás Octavia között keletkezett űrt. A csehek egyszerűen nem engedhették meg maguknak azt, hogy innen kiszálljanak. Ennek eredménye az európai – tehát a kínaitól különböző! – Rapid, amelyet a középszereltség és az 1,2-es benzines turbómotor gyengébbik verziójával kaptunk meg tesztelésre.

Alaktan

Emlékeznek még, hogy a Felicia és a Fabia után/mellett milyen nagynak tűnt az első Octavia? Nos, kérem, a Rapid alig 2 és fél centivel rövidebb, viszont öttel magasabb, és a tengelytávja is nagyobb egy hangyányival. Nem is beszélve a csomagtartójáról, amely pont egy marmonkannányival, egészen pontosan 22 literrel tágasabb! Magyarán: tökéletes volt a hiánypótlás, ráadásul egy szép küllemű, időtálló formájú autó született. Amely, csak mellékesen, elsőként kapta meg a gyár új emblémáját… Az időtállóságon túl kifejezetten izgalmasak a hűtőmaszk hegyes sarkai, a pengevágású fényszórók, valamint az újkori trenddel szembe menő, sáv alakú, hosszú ködlámpaházak. Szóval ilyen is lehet egy távolról sem formabontó, mégis tetszetős és vonzó külsejű autó!

Belvilág

A Škoda jól ismert világa köszönt ránk, amely azonban itt jócskán túllépett a Fabia monotonitásán. Magyarán: nincsenek unalmas, fád felületek, még ha az enteriőrt vitathatatlanul az egyszerűség jellemzi is. Igen harmonikus a középkonzol, az anyósülés előtti üres falat markáns peremek dobják fel, a vastag kormánykerék arányos méretű. Egyedül a szürke szín totális egyeduralma nem tetszett, bár a világosabb, ha úgy tetszik, elegánsabb árnyalatáról van szó.

Az elülső ülések picit keskenyek, ugyanakkor jó oldaltartásúak; hátul 2 személy kényelmesen utazhat, de egy harmadik már nem, főleg hogy a lábát sem tudná hová tenni a kardánalagúttól. Kacattartóból, mint a képek is tanúsítják, elöl-hátul van elég; ajtózsebből pl. négy, és az elülsők simán befogadnak egy másfél literes pillepalackot. A koffer pedig, kérem, gigantikus. Annyira, hogy 550 literjével (amely csak 10-zel kevesebb a 2-es Octaviáénál) világcsúcstartó ebben a kategóriában. Ráadásul kitűnően hozzáférhető és pakolható, hiszen az ötödik ajtó az egekbe nyílik, csaknem odáig emelve a fedőlapot is. Az üléstámlák előredöntése, plusz a kalaptartó kiemelése után pedig kevés híján másfél köbméternyi összefüggő rakteret kapunk!

Az országúton

Tesztautónkat a konszern 1,2 literes benzines turbómotorjának gyengébbik verziója mozgatta, merthogy van belőle egy 105 lóerős is. A motor korai fogyatékosságait (turbómelegedés stb.) már rég kiküszöbölték, így problémamentesen működik, és tulajdonképpen tökéletesen elég ehhez az 1,1 tonnánál nem sokkal nehezebb autóhoz. Főleg, hogy csúcsnyomatéka már 1500-as fordulatszám megjelenik; ez egyben azt is jelenti, hogy nem kell túl sűrűn a váltókarhoz kapkodnunk. Fogyasztása persze nem annyi, mint papíron, de az egyik kép ékesen bizonyítja, hogy kifejezetten takarékos: Pozsonyból csúcsforgalomban kikecmeregve, vagyis minimum 2-3 litert elégetve még mindig 860 kilométerre való benzin maradt az 55 literes tankban. Az autó menettulajdonságai pedig már-már meglepően jók: precíz és érzékeny a kormányzás (bár érzésem szerint picit túlszervózták), a stabilitással a viszonylag nagy hátsó túlnyúlás ellenére sincs gond, a rugózást is jól eltalálták. Magyarán: itt is érezni azt az odafigyelést, ami egyértelműen bizonyítja: a Rapidot nem fapados népautónak szánta a cseh gyár. Hanem stratégiai modellnek, amely számára borítékolni lehet a sikert…

Vas Gyula

(A szerző felvételei)

ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1197 cm3
Teljesítmény: 63 kW (86 LE)/4800min-1
Nyomaték: 160 Nm/1500–3500min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 183 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11,8 s
Csomagtér: 550–1490 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 6,5/4,4/5,1 l/100 km
Ár (bónusszal): 13 730 euró

dunataj.sk

[nggallery id=75 template=caption]

hirdetés