Kezdőlap AUTÓVILÁG Komáromi autótesztelő: Peugeot RCZ 2.0 HDi: Francia Porsche – dízelmotorral

Komáromi autótesztelő: Peugeot RCZ 2.0 HDi: Francia Porsche – dízelmotorral

25
MEGOSZTÁS

02Két éve van a piacon, de változatlanul „úgy megbámulják az emberek, mintha egy repülő csészealj keveredett volna az autók közé”. Igaz, ez már a frissített változat, de ha a régi maradt volna, ugyanúgy megbámulnák. A fantasztikus alapforma ugyanis nem változott: a „francia Porsche” a kozmetikázás után is megőrizte mindazt, ami ellenállhatatlanul odarántja a szemet. A korábbi verziót benzinmotorral teszteltük, az újat a 163 lovas dízellel – mert ilyen is van a kínálatban…

Alaktan

A frissítés gyakorlatilag csupán az orr-részt érintette, de így is hatásos. Trapéz alakot öltött a hűtőrács, keskenyebbé váltak a fényszórók, legalul pedig egy mutatós, szárny alakú légbeömlőt alakítottak ki, sarkaiban a LED-es nappali fényekkel. A motorháztető formája is változott valamelyest. Az eszméletlenül dinamikus profil és hátsó rész azonban nem, sőt ezekhez egyenesen bűn lett volna hozzányúlni. Mert pont ez különbözteti meg az RCZ-t például az Audi TT-től, amelyhez sokan fanyalogva hasonlítgatják. Nos, a fanyalgó urak/hölgyek nézzék meg, hogyan ível az RCZ fara, és hogyan a TT-é. Rá kell jönniük, hogy a francia verdáé sokkal, de sokkal izgalmasabb – és akkor még nem beszéltünk a bukókeretet imitáló, hullámzó tetőről, a buborékos ablakról és a látványosan kiszélesített hátsó sárvédőkről. Elképesztően szép ívet alkot a kocsi széles tetőpereme is, amely tesztautónkon matt fekete alumínium volt.

Belvilág

Beszálláskor először azt vesszük észre, hogy a keret nélküli ajtók olyan nehezek, mint egy bunkerbejárat. Ez természetesen jó, mert komoly utasvédelemről tanúskodik, éppen csak nyitáskor vigyáznunk kell, hogy meg ne lóduljanak, és ne csapódjanak a falnak vagy a szomszéd kocsi oldalának. A következő élmény: nem beülünk, hanem bezuhanunk az autóba, alig pár centivel az út felszíne felett landolva. Innentől kezdődik az ülés (elektromos) behangolása, majd a kormány hozzáigazítása, utána pedig jöhet a szokásos mustra. Ennek során felfedezzük a szép, fekete műszeregységet (+), az alul csapott volánt (+), a műszerfallal gyönyörűen összehangolt, szürke színű bőrkárpitozást (++), a fekete számlapú analóg órát (+++) és a műszerfalból kiemelkedő miniképernyőt (– ). De tényleg: ez az utcai bilboardhoz hasonló, a felületek egységét megtörő, sőt még a kilátást is akadályozó szabadtéri mozivászon-konstrukció nem való ilyen autóba. Viszont megint csak nagyon szépek fejtámlákkal egybeépített, kiváló oldaltartást adó sportülések, amelyek könnyed előrebillentésével lehet bejutni a hátsó szektorba. Ahol azt találjuk, amit minden hasonló méretű sportkupéban: minimalizált méretű, inkább csak jelképes kétszemélyes kanapét, amelyen hosszú távon már csak az alacsony tető miatt is legfeljebb gyermekeket lehet utaztatni. Meglepő viszont, hogy az amúgy sem kis koffer még bővíthető is, lásd a megfelelő ábrákat. Néhány tétel az alapszereltségből: kétzónás légkondi, hátsó parkolóasszisztens (itt aztán tényleg jól jön), kétfunkciós tempomat, az opciók közül pedig az elülső parkolóradar, a navigációs rendszer és a JBL hifi.

Az országúton

Bizony, kérem, ez a tökéletesen porschés fazonú autó dízelmotorral is kapható – amin egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen újabban a Le Mans-i 24 órást is rendre ilyen autók nyerik. Viszont ez a 163 lóerő – de a benzines csúcsmodell 200 lóereje is – egyértelműen mutatja, hogy inkább látvány-sportkocsiról van szó. Ennek ellenére nem csak szubjektíve érezzük, hogy megy ez, ha igazán odalépünk, de a dinamikai mutatók is tisztességesek. Egyedül a legalacsonyabb fordulatszám-tartomány áthidalásával van némi gond; a töltőturbina ugyanis nem változó lapátszögű, ezért eltart egy ideig, míg felpörög. A hatfokozatú kézi váltó pedig mintha nem is egy Peugeot-é lenne, annyira feszes, pontos és rövid pályákon jár…A meghajtás pedig – HÁTSÓ, ami garantálja, hogy 163 lóerővel is sportautózhassunk, ha nagyon akarunk. Főleg hogy a menettulajdonságok – az alacsony, széles építésű karosszériának, a sarkaiba kicsapott kerekeknek, az automatikusan (vagy gombnyomásra) előbúvó hátsó légterelőnek és a meglehetősen toleráns ESP-nek köszönhetően – egyenesen káprázatosak.  Ha effektíve nem is, de élményben mindenképpen pótolni tudják a hiányzó lóerőket…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1997 cm3
Teljesítmény: 120 kW (163 LE)/3750min-1
Nyomaték: 340 Nm/2000min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 225km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 8,7 s
A csomagtér űrtartalma: 321–639 l
Gyári átlagfogyasztás: 5,3 l/100 km
Tesztfogyaszás: 6,5 l/100 km
Ár: 30 650 euró
A tesztelt kocsi ára: 40 720 euró
Az alapmodell ára: 27 650euró

dunataj.sk

no images were found