Kezdőlap HÍR-MIX Ki áldást oszt piciny kezével az egész világnak

Ki áldást oszt piciny kezével az egész világnak

320
MEGOSZTÁS

Amikor tudjuk, hogy hamarosan egy kedves vendég érkezik hozzánk, igyekszünk idejében mindent előkészíteni az érkezésére. Már annak a tudatnak is örülünk, hogy nemsokára itt lesz velünk. Ezért ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket, és ünneplőbe öltöztetjük az otthonunkat is, hogy amikor megérkezik hozzánk, jól érezze magát. Amikor pedig már itt van, örömmel nyitjuk ajtónkat előtte, hogy beléphessen otthonunkba. Az igehirdetés során három ajtó nyílik meg. Az első ajtót megnyitva, látjuk, hogy ki az, aki jön hozzánk. A második ajtó kinyitása után megtudjuk, hogy miért jön hozzánk. A harmadik ajtó kinyitását követően pedig kiderül, hogy milyen érzés a vele való találkozás. Nyissuk ki tehát az első ajtót, a szívünk ajtaját, ahol már kopogtat valaki, úgy ahogy az több mint kétezer esztendővel ezelőtt is történt. Akkor egy gyermeket váró fiatal pár kopogtatott sok ajtón, hogy kinyíljanak azok és befogadják őket. De az ajtók nem akartak kinyílni. Csak egy ajtó nyílt ki. Egy rossz, régi istállónak az ajtaja, amely helyet adott a szállást kereső családnak. És megnyílt egy másik ajtó is akkor este. Egy ajtó az ég és a föld között, hogy beléphessen rajta a világ Messiása, Isten fia. Ő kopogtat most is a szíved ajtaján, hogy megnyisd azt és örök, békés szállást adj neki. Sokan várták, már az érkezését. Elsősorban a zsidók, akik a római birodalom fennhatósága alatt éltek és már rég szabadulásra vágytak. Várták Isten Szent Fiát, mert elesettnek, meggyötörtnek és szegénynek érezték magukat. Ahogy mi is nagyon sokszor vártuk őt. Vártuk sok hosszú nehéz éjszakán, amikor ott virrasztottunk egy beteg gyermek, egy szülő, egy hitves, egy kedves családtag ágya mellet és kértük Istent, hogy lépjen közel hozzánk. Hallgassa meg imádságunkat, gyógyítsa, segítse meg azt, akit szeretünk. Vártuk őt sokszor, amikor remegő szívvel indultunk el egy korház felé. Olyankor, amikor valami nagy feladat állt előttünk, egy vizsga letétele, egy munkahely megszerzése vagy elvesztése, mindannyiszor, amikor valamiért összeszorult a szívünk. Vártuk és hívtuk őt, hogy jöjjön és erősítsen meg minket, erős kezében tartson meg bennünket. Ugye, milyen sokszor vártuk már, hogy érkezzen Jézus, hogy legyen velünk Jézus? Most Ő jön, úgy ahogy érkezett az első karácsony estén. Nem keres palotákat, de keresi az alázatos, megtört emberi szíveket. Nem kér gazdag ajándékokat, de kéri, hogy gazdagon vidd szereteted ajándékát azokhoz, akik melletted élnek. Jön most is, hogy bekopogtasson, és szent fényt hozzon a bűntől ma is sötét emberi szívekbe és a tragédiáktól megfeketedett világba. A második ajtót kinyitva megtudhatjuk azt is, hogy miért jön. A zsidók arra gondoltak, ha megszületik erre a földre a világ Messiása, akkor nemcsak lelki szabadulást hoz majd nekik, de elhozza a politikai szabadságot is és kivezeti őket a rómaiak uralma alól. De Jézus valami másért, sokkal többért jött, mint amit a zsidó nép várt. Miért jött? Jött, azért, hogy szabadulást, megváltást hozzon a bűnökből. Az első emberpár bűnesete folytán mindannyian bűnben fogantattunk és bűnben születtünk. Istennek pedig a bűn miatt való haragját senki más elhordozni nem tudta volna, csak ő, aki valóságos ember és valóságos Isten is. Az emberi bűn rabláncait csak Jézus születése szakította fel. Szabadságot hozott a bűn rabságából. Jött, hogy örömöt hozzon. Az angyalok így szóltak azon az éjszakán a pásztorokhoz: „Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet”. A pásztorok féltek, mert sok veszély leselkedett rájuk és nyájukra. Ám akkor éjjel megtudták, hogy van egy másik sereg is, az angyalok serege, akik velük együtt vigyáznak a nyájra. Megtudták, hogy érkezett valaki, aki elűzi a félelem viharait, hogy helyettük az öröm felhői ragyogják be a földet. Megszületett közéjük Jézus, aki mindenkinek a vigyázó pásztora. Jött, hogy tanítson. Jézus beszédeit emberek ezrei hallgatták, mert érezték, hogy szavaiból béke árad. Éhezték és szomjúhozták azt a szeretetet és megbocsátást, ami a tanításaiból feléjük sugárzott. Jött, hogy gyógyítson. Sok beteg sietett Jézus elé, hogy tőle segítséget kérjen. Jöttek hozzá vakok, sánták, leprások, gonosz lélektől megszállottak és mások. Jézus nem utasította vissza őket. Visszaadta nekik azt, amire már évek óta, vagy egész életükben vágytak. Egészségesek lettek és ez volt számukra a legnagyobb ajándék, amit ezen a földön kaphattak. Jött, hogy csodákat tegyen. Megtörte az öt kenyeret, két halat és megsokasította azokat, úgy hogy több mint ötezer ember evett belőle. Jairus, a zsinagóga fők egyike kétségbeesetten szaladt hozzá, mert a lánya haldoklott. Jézus csodát tett és feltámasztotta a halálból a gyermeket. Jött, hogy új életet ajándékozzon. A parázna nőt mindenki megkövezni készült, amikor Jézus csak annyit mondott a népnek: „Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös.” Senki sem merte bántani ezt a nőt. Jézus esélyt adott ennek az asszonynak a bűnbánatra és az új életre. Mindenki hátat fordított neki, mindenki megvetette, mindenki halálra ítélte. Jézus nem ezt tette. Ő megbocsátott és segített az újrakezdésben. A harmadik ajtót megnyitva érezzük azt, hogy milyen a Jézussal való találkozás. Józsefnek és Máriának óriási öröm volt, amikor közéjük érkezett a kisded Messiás. Kezükbe vehették és tudták azt, hogy nem ők, akik vigyáznak rá, hanem Jézus vigyázza őket. A pásztorok lelkét békés öröm hatotta át, amikor oda hajoltak a pásztorok pásztorának jászolbölcsője mellé. A bölcseket büszkeség érintette meg, amikor letehették ajándékaikat a királyok királyának lábainál. Mi tölti el a mi szívünket? Sokszor megtapasztaltuk már mi is Jézusnak a közelségét. Hányszor készített már utat előtted is Jézus? Ő járt előtted, amikor megismerted életed párját, akivel szíved örökre egybeforrt, mikor egymásnak hűséget fogadtatok. Érezted, hogy egy pillanatra az idő is megáll veletek és ezek a csodálatos percek örök, szép emlékek maradnak számodra. Ő járt előtted, amikor odaléptél egy kicsi ágy mellé és magadhoz ölelted gyermeked vagy unokád. Öröm töltötte el lelkedet és hálás voltál Istennek, hogy drága ajándékkal látogatott  eg. Ő járt előtted, mindannyiszor, amikor egy nehéz feladat állt előtted, és érezted, hogy segített ennek a tehernek a megoldásában. Boldog voltál, mert Jézus nem hagyott magadra. Ő járt előtted, amikor sokszor a könnyeidtől nehezen láttad az utat, talán beteg voltál, talán valakit vagy valamit elveszítettél. Úgy érezted nincs már semmihez sem erőd. Kezed összekulcsoltad és Jézus ölébe tetted le életed. Majd érezted, hogy valaki lassan letörli a könnyeket, valaki ott áll melletted, valakin keresztül Jézus szólít meg és vigasztal téged. Olyan jó volt érezni, hogy nem vagy egyedül, hogy Isten meghallgatta a kérésedet. Ő jár előttünk akkor is, amikor lassan kifogy majd az erő a kezünkből. Amikor elnehezedik a lélegzetünk és arra gondolunk ez az óra az utolsó számomra. Az utam itt már véget ér. Jézus megfogja majd a kezed, és amikor itt már minden ajtó bezárul egy új kaput nyit meg előtted: az örök életnek a kapuját. Ugye milyen jó érezni, hogy Ő most is itt van veled és mindig veled marad? Jézus az öröm, a biztonság és a végtelen remény érzését hozza közel hozzánk. Kedves Olvasó! Most csukjunk be minden ajtót magunk mögött: a bűnöknek, a gyűlöletnek és kétségeknek kapuját. Nyissunk utat a sötétséget legyőző fény és szeretet előtt: Jézus előtt. Legyen Ő kedves vendége házunknak, akinek látogatását készülődve vártuk, és akit örök vendégként mindig szívünkben hordozunk. Ámen!

Sebestyén Elek Előd

DUNATÁJ HETILAP 51-52/2019

Kép: pixabay

hirdetés