HAZA RÉGIÓ Karva–Leányfalu kenutúra a régió népszerűsítéséért

Karva–Leányfalu kenutúra a régió népszerűsítéséért

1066
hirdetés

48000_305_210Harmincöten vettek részt a harmadik alkalommal megrendezett Karva–Leányfalu kenutúrán, amelynek célja a régió népszerűsítése volt. Aki egyszer kipróbálta, a következőt sem akarja kihagyni – állítják a résztvevők.
A túra szakmai hátterét a leányfalui Vadkacsa Gyermek Víziflotta Egyesület biztosította. Az 1992-ben alapított egyesület kezdetben csak a Rábán, a Dráván és a Murán szervezett vízitúrákat. A gyerekeknek meghirdetett programjaik célja a természet megszerettetése volt. Fokozatosan építették ki nemzetközi kapcsolataikat csehországi és lengyelországi vízi egyletekkel, ma a „testvérfolyó” program keretében már rendszeres Moldva- és Dunajec-túrákat is szerveznek. 2004-től működtetik Leányfalun a Vadkacsa Nomád Vízicentrumot, amely egyéni és családi kikapcsolódáshoz is kínál programokat. Általános iskolák és óvodák részére is rendszeresen szerveznek túrákat.
Az egyesület hitvallása szerint minden felnőtt megőriz magában valamennyit gyermekből: ki többet, ki kevesebbet. Céljuk, hogy egy-egy túra alkalmával a felnőttekből is előcsalogassák a gyermeki gondtalanságot, szabadságot, helyrebillentsék a résztvevők belső békéjét és szellemi-lelki-testi egységét. „Úgy érzem, hogy ezt a célt a Karva–Leányfalu kenutúra alkalmával is sikerült teljesíteni. A kenutúra varázsa elfeledtette vélt és valós gondjainkat. Lelkileg megújult emberként tértünk haza. Nagy köszönet illeti ezért a túravezetőt, Pereházy Pált és csapatát, mindannyian szívvel-lélekkel végezték a dolgukat” – mondta Duka Gábor, Karva polgármestere. A résztvevők hosszabb-rövidebb pihenőket tartva tették meg a Karva és Leányfalu közötti 71 kilométert.
„A napi 35 kilométeres evezés kezdők számára sem volt megterhelő” – mondta Duka Gábor szervező, Karva polgármestere. A szükséges felszerelést (kenuk, evezők, mentőmellények) és a szakmai hátteret a Vadkacsa Leányfalui Gyermek Víziflotta Egyesület adta.
A csapat a szombat reggeli gyülekezőt követően kilenc órakor vágott neki a távnak. A folyó erős sodrásának és a hátiszélnek köszönhetően evezni keveset kellet, csak irányítani a kenut. Egy nyergesújfalui pihenőt tartva délre értek Esztergomba, ahonnan délután egykor folytatták útjukat. Kora este értek Dömösre, ahol az éjszakát sátrakban töltötték és megismerkedtek a településsel.
Dömös a Dunakanyar egyik legszebb pontján fekvő település. A hegyekkel körbeölelt kis falu tökéletes hely a kikapcsolódásra és az aktív pihenésre egyaránt. Ez a kedvező fekvésű vidék a legősibb időktől kezdve megtelepedésre csábította az embert A Dunakanyar által körülölelt erdős hegyvidék a honfoglalástól kezdve a fejedelmek, majd Árpád-házi királyaink családi birtokterülete volt. A dömösi királyi palota, mely a XI. században királyaink kedvelt tartózkodási helye és fontos birtokközpontja volt. A festői Dunakanyar ölelte hegyvidék – a hajdani Pilis-erdőnek nevezett terület, melynek mai neve Visegrádi-hegység – az Árpád házi királyok birtoka volt, ahol több vadászkastélyt, palotát építettek. E királyi központ mellett alapított prépostságot és káptalant Könyves Kálmán király testvére, Álmos herceg, aki a palotájának egy részét is a prépostság rendelkezésére bocsátotta. Az 1107-ben Szent Margit tiszteletére alapított dömösi prépostság felszentelésén az öccsével folytonos trónviszályáról híres király, Könyves Kálmán is részt vett. Az építkezést Álmos fia, II. (Vak) Béla király fejezte be 1138-ban.
A prépostság a középkor végéig működött annak ellenére, hogy először Károly Róbert akarta megszűntetni rossz állapota miatt és az óbudai prépostsággal kánonilag egyesíteni, majd Zsigmond király kívánta az épületegyüttest az olivetánus bencéseknek adni. Az épületegyüttes a török háborúk idején pusztult el, a 18. században köveit is széthordták.
A hajdani kéttornyú, háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó román stílusú templomnak, valamint a déli oldalán álló egykori királyi kastély, és a prépostság épületének napjainkra csak alapfalai maradtak meg. A templom megemelt szentélye alatti altemplom azonban fennmaradt viszonylagos épségben. A területen 1970-es években Gerevich László régész végzett ásatást. A rommaradványok és a korábban már múzeumokba szállított kőfaragványok lehetővé tették az altemplom hiteles helyreállítását.
A szép, szürke kváderkövekből épített, félköríves szentélyű altemplom boltozatát két sorban elhelyezkedő oszlopok tartották. A középső oszlopoknak ugyan csak helyei, illetve talapzatai maradtak meg, ám a faloszlopok és díszesen faragott lábazataik jórészt megmaradtak. A kőfaragványok alapján bizonyos, hogy a Dömösön dolgozó építőműhely tagjai más – királyi és főúri – építkezéseken is dolgoztak.
A Közép-Európában általánosan elterjedt építészeti dekoráció meglehetősen egységes stílusa jelenik meg a prépostság vaskos, tömbszerű oszlopfejezetein is, melyeken levéldíszek, állatábrázolások és szalagfonatos ornamentika is megfigyelhető. A felső-itáliai eredetű alakos fejezetek egyik jellegzetes példája a feltárások során előkerült hatalmas oszlopfő, amelyen egymással küzdő oroszlánok, nyulat elragadó sas és lovas vadász alakja van kifaragva.
A faragványok finomabb, fejlettebb stílusából arra lehet következtetni, hogy II. Béla idején, 1138 táján készülhettek.
Az altemplom rekonstrukciójával a Dunakanyar lenyűgöző műemléke vált megismerhetővé a nagyközönség számára, amely jelentős emléke az Árpád-kori építőművészetnek. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség az 1980-as évek második felében végezte.
Dömös napjainkban kedvelt helye a természetjáróknak. Számos turistaútvonal indul a településről a környező hegyekbe. Köztük az ország egyik legkalandosabban bejárható útvonala, amely a Rám-szakadékon át vezet a 700 méter magas Dobogókőre. Szintén innen indul jelzett turistaút a különleges sziklaképződményeiről nevezetes Prédikálószék csúcsához, ahonnan a Dunakanyar egyik legszebb hangulatú panorámáját láthatjuk. Vasárnap a túrát festői környezetben folytatva – visegrádi, dunabogdányi és szentendrei pihenő után – érkeztek meg Leányfalura. „A túra a régió megismerése mellett lehetőséget adott a kikapcsolódásra, baráti beszélgetésekre, elmélyülésre, lecsendesedésre is. A kenu csak akkor halad előre, ha a benne ülők a közös célt követve, egymásra figyelve, egymást támogatva egy irányba haladnak. Ez így van az életben is: csakis összefogással lehet előre jutni” – fogalmazott a túra kapcsán Duka Gábor.
A környező településekkel összefogva évente több olyan akciót rendeznek, amelynek célja a régió népszerűsítése, ezúttal a Dunán népszerűsítették a községet. A kalandtúra nemcsak felüdülést, szórakozást, de a természet újrafelfedezését is nyújtotta.

Miriák Ferenc, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.

hirdetés