Kezdőlap DUNATÁJ Ingatlanfejlesztés és vagyonvédelem komáromi módra

Ingatlanfejlesztés és vagyonvédelem komáromi módra

937
MEGOSZTÁS

A Dunatájban olvastam arról a felháborító versenytárgyalásról, amelynek eredményeképpen a város áron alul, egy versenytárgyalásnak csúfolt eljárásban átjátszotta az egyik utolsó, egy tagban lévő belterületét egy jó nevű komáromi vállalkozónak. Természetes, hogy semmi érdemleges reakciót nem észleltünk az érintettek részéről annak ellenére, hogy a lap pontosan leírta, melyik városi előírás melyik pontját szegték meg. Érthető a hallgatás, hisz ez a legjobb módszer leplezni a valóságot.
Tudomásom szerint a Dunatáj kikérte a versenytárgyalás jegyzőkönyvét, de egyenlőre még nem kapta meg. Szerencsére a város kéthetente megjelenő ingyenes kiadványában sok olyan információt olvashattunk, ami nagyon megkönnyíti most a dolgomat. Például hogy a város lényegében egy „fás-bozótos, kihasználatlan területet adott el.” Ebből nyilván az következik, hogy egy városnak nincs más választása a kihasználatlan, elhanyagolt területekkel kapcsolatban, mint hogy azt áron alul, nem átlátható módon átjátssza bizonyos vállalkozóknak. Érdekes módon a környékbeli települések ezt máshogy oldják meg, de Komáromban ez már csak így szokás. Bizonyára még sok elhanyagolt terület vár új gazdára, tehát még nyilván sok hasonló eladásra kerül majd sor. Szeretném kihangsúlyozni, hogy mi nem a vállalkozót hibáztatjuk, hiszen ő, csak úgy mint mindig is tette, élt a lehetőségekkel és az eladás döntési joga és felelőssége mindig az eladóé. Pontosan ezért tartom felháborítónak azt a módot, ahogy a közvagyonnal bánnak. Azon is el lehetne gondolkodni, hogy vajon a város miért nem próbálta meg saját maga eladni árverésen a telkeket, pedig úgy sokkal többet kaszálhatott volna. Hogy nem centekről van szó az biztos. Lényegében az új tulajdonos 13,58 euróért vásárolta meg négyzetméterét a teleknek, ami nyilvánvalóan a piaci ár töredéke. A Singellőben jelenleg kb. 150 euróért vesztegetnek egy négyzetmétert, tehát az ingatlan piaci ára közel 3,6 millió euró. Nevetséges az az érvelés, hogy a vevő 350 ezer eurót beruház az utakba, közvilágításba, aztán majd nagylelkűen 1 eurórét visszaadja a városnak. Tetszik érteni? Milyen jó üzlet ez a városnak, hogy ezentúl majd ezt a nagyjából 4 ezer négyzetmétert is kezelhet! Bombaüzletnek látszik már az első pillantásra is. De térjünk csak vissza az eladáshoz. Számításunk szerint a város kb. 3 millió eurótól esett el, de nyilvánvalóan Komáromnak ez a pénz nem hiányzik, olyan jól áll anyagilag. Valakik nagyon jól jártak ezzel az ügylettel is (szándékosan nem írtunk üzletet, mert az mind a két fél számára előnyös is lehet), de az sajnos nem a város. Itt szeretnénk cáfolni azokat a rosszindulatú és minden alapot nélkülöző állításokat, hogy a vevő kihasználta múltbeli kapcsolatait és ezért tudott nyerni. Köztudott, hogy soha semmilyen kapcsolatban nem állt Molnár Mariannal, a bizottság elnökével, nem járnak együtt kirándulni, motorozni. Természetesen egyiküknek sincs semmi köze a Most-Híd párthoz, és az sem igaz, hogy a vállalkozó annak idején 30 ezer euróval támogatta Bugár Béla elnöki kampányát. Nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy ha a város újra eladást hirdet meg ilyen kedvező (mármint a vevőnek kedvező) feltételek mellett, azon bárki nyerhet, tehát tisztelt vállalkozók, csak rajta!

Ezt a írásomat szeretném ajánlani a versenytárgyalási bizottság tagjainak, főként Molnár Marian és Vetter János képviselő uraknak, valamint Szabó Csilla képviselőnőnek a remekül elvégzett munkáért, és szeretném megköszönni nekik, hogy a várost megszabadították egy lukratív telektől és több millió eurótól.

Szalay Károly építőmérnök

DUNATÁJ HETILAP 43/2020

Kép: pixabay

hirdetés