HAZA HÍR-MIX Huszadszor borulhattak egymás nyakába a Komáromi Öregdiákok Nagytalálkozójának résztvevői

Huszadszor borulhattak egymás nyakába a Komáromi Öregdiákok Nagytalálkozójának résztvevői

707
hirdetés

Voltak, akik már messziről megismerték, de olyanok is akadtak, akik eleinte még tétován méregették egymást. Közülük a legidősebbek 70, a legifjabbak pedig 50 évvel ezelőtt ballagtak el a nagymúltú intézmény ódon falai közül. Időközben sikeres irodalmárrá, képzőművésszé, néprajzkutatóvá, politikussá, orvossá, pedagógussá, mérnökké, cégtulajdonossá…váltak. Június elsején örömkönnyekkel a szemükben borultak egymás nyakába, s idézték fel az egykori közös diákéveikbe visszavezető emlékeiket.   

A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre a Selye János Gimnázium igazgatóságával közösen hagyományosan június első szombatján tartotta meg a Komáromi Öregdiákok Nagytalálkozóját, amely az egykori Komáromi Bencés Gimnázium és a különböző nevű utódiskoláinak diákjait, valamint az ugyanott működő Pedagógiai Iskola hajdani növendékeit és tanárait kovácsolja egybe.

A jubileumi találkozó műsorának nyitányaként felhangzott a Szózat, majd Farkas Adrianna gimnáziumi tanár üdvözölte a jelenlevőket, köztük a katolikus és református egyház képviselőit, valamint a szintén ezen intézményben érettségizett Örsöt, a Magyar Szövetség EP-képviselőjelöltjét. Majd az iskolai CSAK zenekar, Naňo Nimród vezetésével, nívós zenés-irodalmi összeállításával megteremtette a jubileumhoz méltó hangulatot. „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,/ Hosszú még az út, és közben valamit tenni kell./ Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,/ Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk” – hangzott el műsoruk végén, miközben szem alig maradt szárazon.

„Az öregdiákok köré szerveződő közösségépítés, a rendezvények az utóbbi években kezdenek felértékelődni, és tovább erősítik alma materünk identitását.  Az öregdiákok programja fontos eszköz lehet iskolánk számára ahhoz, hogy teljesítse céljait értékalkotó munkájában. Ehhez szükséges, hogy az iskola az érettségi megszerzése után is élénk kapcsolatot ápoljon volt diákjaival, közös programokat szervezzen, és egyben teret biztosítson az iskolát támogatni kívánók számára. A kölcsönös együttműködésen alapuló öregdiák tevékenység mindkét fél számára jelentős eredményeket hordoz és nagyban erősíti a közösségi hovatartozást…” – hangsúlyozta ünnepi beszédében Langschadl István mérnök, a bő két évtizede működő baráti kör elnöke.

Andruskó Imre gimnáziumigazgató pedig köszöntőjében a mindenkori siker kulcsaként kiemelte: szeretni, tudni és akarni kell csinálni mindazt, amibe belefogunk. Örömmel nyugtázta, hogy ebből a tanintézményből az évtizedek során sok olyan végzős került ki, akik az élet más-más területén kiváló szakembereknek bizonyultak, s büszkék lehetünk rájuk. Köszönetet mondott a baráti kör vezetőségében is aktívan tevékenykedő titkárnőjének, Fehér Erzsébetnek, aki „a lelke ezen találkozóknak, s nélküle sosem adhatnánk át matúra okleveleket”. Végül a jelenlevőknek azt kívánta, hogy a mai napra még sokáig emlékezzenek.

Azután a katolikus egyházat képviselő Kiss Róbert kanonoknak, a Nagyszombati Főegyházmegye helynökének és a református egyháztól érkezett Básti Péter lelkésznek az áldására került sor. Az előbbi jeles személyiségek Isten-hitre, jóságra, folytonos reményre és kölcsönös szeretetre sarkalló gondolatait is idézte. Az utóbbi pedig elárulta: ennek az alma maternek és közösségének köszönheti azt is, hogy a lelkipásztori hivatást választotta, s örvendetesnek nevezte, hogy éppen a komáromi diákévei alatt került sor a rendszerváltásra.

Az esemény fénypontjaként, Kalácska Józsefnek, a baráti kör alelnökének vezényletével történt a különféle matúra emléklapok átadása az iskolájukba visszaballagott „véndiákoknak”. Az 50 éve érettségizettek Arany-, a 60 éve végzettek Gyémánt-, a 65 éve távozottak Vas-, a 70 éve „megérettek” pedig Gránitmatúra emléklapot kaptak. Azok átadásába két nyugalmazott gimnáziumi tanárnő, Konczer Veronika és Egri Szonja is besegített.

Majd a jubiláló osztályok képviselőinek üzenetei hangzottak el. A 70 éve szintén itt érettségizett Tőzsér Árpád, Kossuth- és József Attila-díjas irodalmárunk köszöntőjét az egészségi állapota miatt a volt évfolyamtársa, Méry Tóth Margit néprajzkutató olvasta fel.

„1954-ben e falak között, két párhuzamos osztályban 82 diák érettségizett. Belőlük aztán javarészt mérnökök, tanárok, orvosok, lelkészek, írók, művészek lettek, és belakták a világot s fizikailag a XX. század második felét: társadalmi, tudományos és művészeti forradalmakat s ellenforradalmakat, diktatúrákat s rendszerváltásokat éltek át. Csoda-e, ha többnyire korán elhasználódtak (elhasználta őket a történelem, mondanám, ha nagyzolni akarnék), s mára már távoztak az élők sorából… Az egykori „nyolcvankettő” s főleg  a még élő néhányuk nevében mondom: megcselekedtük, amit megkövetelt tőlünk a tisztesség, a becsület, a felelősségtudatunk, a kis és nagy közösségeink, a környezetünk, a világunk iránt. Kívánom a mai fiataloknak, hogy 70 év múlva ők is elmondhassák ugyanezt…!”.

Novák Béla Tamás a 60, Kolek Dobronyi Margit pedig az 50 évvel ezelőtt elballagók nevében szólt a jelenlevőkhöz, megköszönve mindazt, amit ettől az iskolától kaptak. A „vasas” üzenet pedig Stirber Lajos karnagynak, a Magyar Kultúra Lovagjának köszönhetően rendhagyóra sikeredett: az általa vezetett Gaudium Vegyes Kar és Hangszeres Kamaraegyüttes műsorával üzent az egykori és mai gimiseknek. Lélekemelő részlet hangzott el Juhász Gyula Trianon című verséből, amit Reményik Sándor Templom és iskola, valamint Koltay Gergely Kell még egy szó című műve követett. Ez utóbbi soraival mintegy a külföldre nagy számban elköltözőknek tanácsolva: „Ha nincs hely, ahol élj,/ Indulj hazafelé!”. A volt Pedagógiai Iskola első növendékeinek szívmelengető gondolatait, melyben szeretett osztályfőnökükre, dr. Szénássy Zoltánra emlékeztek, szintén hallhattuk.

A tardoskeddi születésű, 1960 óta Pozsonyban élő Méry Margit néprajzkutató portálunknak elmondta: „Hetven évvel ezelőtt érettségiztem Komáromban, s az iskolánkba, amelyhez nagyon sok szép emlék és élmény fűz, mindig nagy szeretettel térek vissza. Például e gimi tánccsoportjának szólistája, martosi menyasszonya is voltam. Turczel Lajos tanár úrra különösen nagy szeretettel gondolok vissza, megkedveltette velünk a magyar irodalmat, mindenben segítette a diákjait, s hivatásomat is a hatására választottam. A 88. életévemhez közeledve elmondhatom, hogy már valamennyi matúra emléklapot összegyűjtöttem, s ki tudja, talán most voltam utoljára e nagytalálkozón…“

Hozzátette: nagyszerű diákközösségük volt: a II. világháború utáni korosztályt képviselték a Felvidék minden magyarlakta tájáról. „Mi, lányok a kollégiumi szobában huszonnégyen éltünk együtt, de jól megvoltunk egymással. Mivel az évfolyamunkban a kezdeti három osztályból többen lemorzsolódtak, végül két osztályban 82-en maradtunk. Mivel közülünk csak 18 volt lány, 64 pedig fiú, ezért a Pedagógiai Iskola diáklányait is velünk szállásolták el. Függetlenül attól, hogy egyesek értelmiségi, míg mások munkás- vagy parasztcsaládból érkeztek, szerettük egymást, s mindhalálig összetart(ott)unk. Amikor néprajzkutatóként sokfelé utazgattam, ugyanis a falvakban térképeztem fel a népviseleteket, sehol sem kellett szállodába mennem, mert az itt-ott élő volt diáktársaim mindig azt kérték, hogy náluk szálljak meg. Ez jóleső érzéssel töltött el…! Velünk diákoskodott jópár későbbi neves személyiség: Tőzsér Árpád, Koncsol László, Nagy János, Erdélyi Géza, Zs. Nagy Lajos, Tóth László…is. Sajnos, sokan már eltávoztak az élők sorából, míg másokat az egészségi állapota, mozgáskorlátozottsága gátol a személyes jelenlétükben. Például a mi osztályunkból már csak ketten tudtunk eljönni…“

A méltó záróakkordnak számító közös Himnusz-énekléssel azonban a színes műsorfolyam még nem ért véget. Délután a kellemetlenre fordult időjárás ellenére megvalósult a különféle mérkőzésekkel (foci, kosár- és röplabda, asztalitenisz, darts), kolbász- és gulyáspartival, valamint első ízben bencés apátsági kézműves sörök ingyenes kóstolójával színesített XII. Generációk Találkozója. Hja, a Győri Bencés Gimnázium tanárai és bencés atyái is eljöttek! Odabenn pedig osztálytalálkozókat is tartottak. Örvendetes, hogy az ismereteiket hajdanán ezen iskolában gyarapító, immár öregdiákok és nyugalmazott tanárok hozzájárulnak az intézmény régi jó hírnevének öregbítéséhez, s a baráti körükbe várják a további jelentkezőket is!

Lássuk, hogy ez alkalommal kik vehettek át matúra emléklapot!

Gránitmatúra emléklapot kaptak az 1954-ben – 70 évvel ezelőtt – érettségizett tanulók:

A osztály – osztályfőnökük Kovácsné Frankovics Magda volt: Danczi Mária, Hauszleitner Éva, Kemény Attila, Tárnok Vilmos, Tóth Margit.

B osztály – osztályfőnökük Solár István volt: Erdélyi Géza, Németh Ödön, Tímár Imre, Tóth László, Tőzsér Árpád.

Gránitmatúra emléklapot kaptak a Pedagógiai Iskola 1954-ben – 70 évvel ezelőtt – érettségizett diákjai is – osztályfőnökük Zsombor Jolán volt: Bajkó Magdolna, Csákó Éva, Czanik Rózsa, Czucz Rozália, Dömötör Emma, Kiss Magdolna, Klepáts Márta, Kovács Erzsébet, Latika Teréz, Ligárt Zsuzsanna, Nagy Zsuzsanna, Sörös Erzsébet, Tóth Karolina, Ürge Márta.

Vasmatúra emléklapot kaptak a Komáromi Magyar 11-éves Iskola 1959-ben – 65 évvel ezelőtt – érettségizett tanulói:

A osztály – osztályfőnökük Kocsis Imre volt: Bastrnák Györgyi, Boross Kálmán, Bóna Nándor, Hegedűs István, Hranyó Mihály, Király Klára, Kossár Ilona, Kurucz Teréz, Nagy Elvira, Panyi Ferenc, Stirber Lajos, Szabó Zsuzsanna, Szakál István, Török Benedek, Varga Sándor.

B osztály – osztályfőnökük Sztollár István volt: Ács Ilona, Bajcsi Angéla, Bittér Irén, Czafik Mária, Czibor Erzsébet, Csóka Mária, Fekete Éva, Füssy Emma, Hegyi Erzsébet, Hozmán Márta, Kollár Mária, Lakos Mária, Lelkes Irén, Madarász Gizella, Mátis Erzsébet, Nagy Elvira, Nagy Erzsébet, Nagy Mária, Németh Gabriella, Névery Stefánia, Palánkai Margit, Patassy Piroska, Péter Ágota, Reicher Erzsébet, Szalay Mária, Szőke Mónika, Tóth Teréz, Végh Zsuzsanna, Vincze Malvin.

Vasmatúra emléklapot kaptak a Pedagógiai Iskola 1959-ben – 65 évvel ezelőtt – érettségizett tanulói:

A osztály – osztályfőnökük Horváth Istvánné volt: Albert Valéria, Bazsó Julianna, Borsányi Mária, Busánszky Irén, Gányovics Teréz, Harsányi Zsuzsa, Klimo Márta, Kolocsics Ilona, Laczkó Magdolna, Marosi Ilona, Mihály Mária, Nagy Éva, Németh Terézia, Somogyi Mária, Stevula Mária, Szabó Irén, Szajkó Erzsébet, Terebessy Aranka, Thuróczky Márta, Zelinka Margit.

B osztály – osztályfőnökük Szénássy Zoltán volt: Borka Irma, Czibor Erzsébet, Csaplár Valéria, Csémy Teréz, Földes Magda, Fűri Erzsébet, Gulyás Zsuzsanna, Jánosy Katalin, Klimó Gabriella, Kürthy Veronika, Maczkó Júlia, Miskó Irén, Nagy Erzsébet, Nagy Judit, Németh Ilona, Pázmány Izabella, Rucz Éva, Sörös Éva, Stifter Mária, Szabó Erzsébet, Takács Mária, Téglás Irma, Végh Éva, Zsigó Irén.

Gyémántmatúra emléklapot kaptak az 1964-ben – 60 évvel ezelőtt – érettségizett tanulók:

A osztály – osztályfőnökük Czókoly Béla volt: Bohon Alíz, Csiffáry Zoltán, Czekó Gizella, Fürjes Ilona, Jászai Miklós, Kaszás Anna, Krajczár Teréz, Marosi János, Nagy Károly, Novák Béla Tamás, Ondrusek Márta, Sereghy Sándor, Szabó Ágota, Tárnok Zoltán, Thúry Elvira, Tóth Aurélia, Vanek Ferenc, Zámbó István;

B osztály – osztályfőnökük Dobai János volt: Biluska Szilveszter, Borsányi Etelka, Csepi Sándor, Csiba Zsuzsanna, Csintalan István, Goda József, Kalmár Tibor, Kamocsai Ilona, Kocsis Zsuzsanna, Kolen Júlia, Kubovits Katalin, Maár Anna, Madurka Lajos, Mészáros Zsuzsanna, Szabó Antal, Szalai Mária, Szarka Rudolf, Szenczi Valéria, Tóth-Kurucz János, Vasi János, Végh Erzsébet;

C osztály – osztályfőnökük Farnbauer Béla volt: Balogh Edit, Barak Gizella, Béber Gizella, Borka Katalin, Csiffáry Zita, Egyeg Edit, Füssy Mária, Horváth Jolán, Illés Mária, Jaross Éva, Jobbágy Margit, Lajos Éva, Lavrencsik Katalin, Molnár Irén, Németh Erzsébet, Pál Ilona, Pecena Mária, Pirstitz Éva, Saláth Ilona, Szabó Éva, Szalai Erika, Szalay Zsuzsanna, Tóth Erzsébet, Varga Klára.

Aranymatúra emléklapot kaptak az 1974-ben – 50 évvel ezelőtt – érettségizett tanulók:

A osztály – osztályfőnökük Farnbauer Béla volt: Balogh Jolán, Bábi Péter, Bellabás Erzsébet, Dobronyi Margit, Forgács Rozália, Győrfy László, Kocsis Vilmos, Kurucz Ilona, Molnár Erzsébet, Nagyváthy Lajos, Osváth Lajos, Pinke Aranka, Ponty Ida, Rácz Lajos, Réső György, Slušník Dezső, Szabó Klára, Szabó Magda, Szalai Anna, Szénássy Kornél, Venth Lívia;

B osztály – osztályfőnökük Dobai János volt: Balogh Erzsébet, Bulajcsik Hedvig, Czanik Aranka, Csécsi Katalin, Csiba Mária, Csivre Ida, Csütörtöky Zita, Füssy Katalin, Gábris Klára, Jády Anna, Kajtár Mária, Kelemen Lídia, Koczkás Éva, Kolibač Alíz, Koníček Erzsébet, Kossa Ildikó, Laczkó Alíz, Molnár Edit, Németh Gabriella, Papp Júlia, Pavlík Ilona, Polhammer Mária, Presztek Mária, Sándor Etel, Szabados Katalin, Szabó Kornélia, Szabó Mária, Szabó Teodóra, Vendégh Erzsébet, Vörös Éva.

Nagy-Miskó Ildikó, dunataj.sk

hirdetés