Kezdőlap KULTÚRA Harmincöt éves a komáromi Concordia

Harmincöt éves a komáromi Concordia

113
MEGOSZTÁS

Amikor Stubendek István megérkezett Komáromba, s azzal az ötlettel állt elő, hogy a nagy hagyományú énekkari mozgalmat újra kellene éleszteni, több volt az ötlet megvalósításának ellenzője, mint támogatója. Pedig volt létjogosultsága, hiszen a háború előtt számos felekezeti kar tevékenykedett, de az egyes szakmai szervezetek is saját kórusokkal büszkélkedhettek. Akkoriban a kántortanítók kötelességüknek érezték, hogy három-négy szólamú énekkarral rendelkezzenek. A háború után az Egyetértés Munkásdalárdába szerették volna átmenteni a felnőtt kóristákat, s az akkori rendszer inkább eltűrte, mint támogatta a kórusmozgalmat. Az alapiskolákból jól megalapozott tudású, immár felnőtté vált énekesek vártak arra, hogy valaki felkarolja őket. És ez a személy nem volt más, mint Stubendek István. Három és fél évtizeddel ezelőtt megalakult a Concordia Vegyes Kar. Az alábbiakban az énekkar tagjainak visszaemlékezéseit közöljük.

Mácza MihályMácza Mihály: – Az énekkarnak 1980 májusától vagyok tagja, azaz alapító tagnak számítok. A kórusba a karéneklés és a társaság szeretete hozott, 10-éves koromtól énekeltem az iskolai énekkarban, 17 éves koromtól 26 évesig az Ifjú Szívekben. A kórusban az általa elért sikerek, a társaság tartott meg, noha véleményem szerint a próbák lehetnének változatosabbak, s ezáltal érdekesebbek. Kedvenc kórusműveim: Händel Hallelujája, Beliczay Gyula miséje, Karai Estéli nótázása és a Magyar Hiszekegy. Nagy élmény volt az olaszországi, az amerikai és a spanyolországi fellépéssorozat, mégis a legnagyobb élményeim a felvidéki magyarlakta falvakban értek, amikor az elmúlt évtizedekben községi címer, emlékmű, jubileumi ünnepség alkalmával örömet tudtunk szerezni egy-egy község magyarjainak. Milány Bajnok Éva: – Csaknem tizenhárom éve Millány Bajnok Évavagyok a kórus tagja. Már egy ideje készülődtem s gondolkoztam rajta, hogy csatlakozom a csapathoz, mivel szüleim alapító tagjai voltak a kórusnak, s édesanyám harminc évig énekelt is benne. Ő 2011-ben távozott a kórusból, és ez még nagyobb ösztönzést adott nekem, hogy folytassam a családi hagyományt s ne maradjon a kórus „Bajnok” nélkül. Hogy mi tart itt? Az éneklés szeretete, a kórus szellemisége, a karnagy úr profizmusa, a vidám, családias hangulat, a tagok baráti viszonya egymáshoz. Kedvenc műveim: Monteverdi – Cantate Domino, Beliczay Gyula – F-dúr mise, Peter Philips – Ascendit Deus, Beliczay Gyula – Ave Maria, Brahms – Magyar táncok. Legnagyobb élményem 2013-ban a Krakkói kórusfesztiválon való részvétel és kirándulás volt, valamint az idei Budapesti Szinkópa Kórustalálkozó adott számomra feltöltődést, illetve visszaigazolást arra, hogy énekelni jó! Hajabács Andrea: – Kisebbnagyobb megszakításokkal 1992-óta vagyok a kórus tagja. Magamtól jöttem, mivel Stirber Lajos növendékeként megszerettem a kóruséneklést, és mindig is tetszett, mikor összkari éneklésekkor mögöttem Hajabács Andreazengett a Concordia, főleg a basszus! Mi tart itt? Maga az éneklés, a csapat, az együtt töltött idő, hogy mindig valami új történik, új helyeket, új embereket ismerek meg. Jó egy kicsit kimozdulni otthonról, örömet okozni másoknak. Tisztelem és becsülöm a karnagy munkáját, iszom szavait, és mindig örömmel hallgatom, szeretem a gesztikulálását, mimikáját, ahogy velünk dolgozik, emberségességét. A próbákon (majdnem) mindig feltöltődöm pozitív energiával. Kedvenc kórusműveim közé sorolnám az Estéli nótázást, az Esti hangulat Zsérén, Quis Potest Di cere, Lux Aurumqe műveket, de szeretem a De profundis-t és Pénteki imát is. Legnagyobb élményem az első közös kirándulás volt. Még nagyon friss tagja voltam a kórusnak (csak pár hete, hónapja jártam), és máris elkísérhettem a kórust Weisselfels-be, ha jól emlékszem 3-4 napig voltunk „ összezárva”, és akkor fogtam fel, hogy hova is csöppentem – persze jó értelemben. Az addig komolynak tűnő társaság megmutatta, hogy mennyire belevaló, életvidám, ugyanakkor, ha kell „oda tudja tenni magát”. Mindig nagy élmény, ha könnyeket fakasztunk a nézők szemében, vagy, ha vastapssal köszönik meg a fellépést. Imádom, hogy bárhol, bármilyen körülmények között tudunk énekelni, legyen szó a Balaton közepéről, vagy prágai versenyről. Fantasztikusan felemelő érzés számomra a közös éneklés.

DUNATÁJ HETILAP