A szombati megemlékezésen is sötét volt, mint 1849. október hatodikának hajnalán, Aradon, ahol még az eső is esett. Az elítéltek arcáról peregtek le a vízcseppek, de egyikük sem sírt, pedig tudták, hogy percekkel később már az égi ítélőszék elé kell állniuk, amely nem büntet, nem születik ítélet, hanem megnyitja előttük az égi kaput…
Az öreg temetőben megrendezett megemlékezést megelőzően került sor a városi művelődési otthonban a galántai Kodály Zoltán Daloskör jótékonysági hangversenyére. A kárpátaljai, nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon javára több, mint 3 500 eurót gyűjtöttek össze a gútaiak. A Szent Rozália-emlékparkban az MKP városi szervezetének nevében Madarász Róbert városi képviselő emlékezett vissza a magyarság egyik legdrámaibb napjára, amikor a magyar szabadságharc vezéregyéniségeit Haynau parancsára Aradon kivégezték. Mint arra a szónok rámutatott, a monarchia vérszomjas urai nem számoltak azzal, hogy a Batthány miniszterelnök és a tábornokok kivégzése nem töri meg a magyarok szabadságszeretetét. A hősök neve örökre bevésődött a későbbi generációk emlékezetébe is, és helytállásuk, bátorságuk, töretlen jellemük még sokáig példaképül szolgál az elkövetkező generációk számára is.
DUNATÁJ HETILAP 41/2018
