Az első világháborút követően került sor a gyalázatos Trianoni Szerződés megkötésére, ahol a „vesztes” államok közül a legnagyobb megaláztatást Magyarországgal szemben követték el a „győztes” államok. Pedig háborúban nincs győztes és vesztes, csak áldozatok. Az I. világháborús gútai áldozatok emlékművénél korábban csak Gőgh Mihály mérnök kezdeményezésére elvhű csoportok helyezték el az emlékezés mécseseit, de már tíz éve itt tartják a trianoni emlékezés városi rendezvényét is.
Pénteken pontosan fél ötkor megszólalt a Nagyboldogasszony plébániatemplom harangja, egyfajta nyitását jelezve a Trianoni Szerződés megkötésének 100. évfordulójára rendezett megemlékezésnek. Jónás Csaba szavalata után a Kis-Duna Menti Rockszínház műsora következett. Koczkás Beáta mérnök, a város alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket, majd Gőgh Mihály mérnök emlékeztetője következett Nagy-Magyarország gyászos szétdarabolásáról. Őt követte Langschadl Dávid, a Csemadok városi szervezete elnökének beszéde, aki rámutatott arra, hogy minden igyekezet 
ellenére, csak határok épültek az anyaország és a Felvidék közé, s talán ez a szétszakítottság erősítette meg bennünk a magyarságtudatot. A nemzeti öntudatot senkinek sem sikerül megbontania, pedig a Felvidéket sújtotta a II. világháború, majd a deportálás és a kitelepítések időszaka. Ezt követően a hősi emlékművet megkoszorúzták a városi hivatal, az MKP és a gútaiak képviselői. Az esti órákban – 20 óra 20 perckor – a résztvevők Nagy- Magyarország jelképes térképén száz szál mécsest gyújtottak meg, az emlékezés mécseseit. A résztvevőket dr. Viola Miklós, az MKP városi elnöke köszöntötte. Rámutatott arra, hogy az elszakított területeken élő, anyanyelvüket és magyarságukat megőrző egyszerű emberek számára Trianon olyan szomorú emlék, amely a lelki kötődések elszakíthatatlanságának bizonyítéka.
DUNATÁJ HETILAP 24/2020
