Kezdőlap KULTÚRA Egyre többen igénylik a klasszikus zenét

Egyre többen igénylik a klasszikus zenét

113
MEGOSZTÁS

Állva tapsoltak a résztvevők a komáromi zenészek szimfonikus hangversenyén

„A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét s ami benne érték, azt mind meghatványozza. ” (Kodály Zoltán)

A következő gondolatok is Kodály Zoltántól valók: „Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. (…) Nem minden zene ilyen. Sőt többsége annak, amit naponta szerte a világban hallunk: a mindennapok, hétköznapok, emberi gyarlóságok zenéje – nem is érdemli a zene nevet.” A nemesebb – a klasszikus zenét művelő komáromi zenészek, a kodályi gondolatokat vallva, évente mesterkurzust szerveznek, hogy annak záróhangversenyeivel nyáron is megörvendeztessék mindazokat, akik a „hétköznapok, az emberi gyarlóságok zenéje” helyett az ún. klasszikus zenére, a nemesebb szórakozásra tartanak igényt.

A komáromi Comorra kamarazenekar (mint főszervező) a Komáromi Művelődési Központ és a Művészeti Alapiskola által szervezett mesterkurzusra a művészeti alapiskolások és a nem szakzenészeket képző közép – és főiskolák növendékei, hallgatói jelentkezhetnek; s csakúgy a tanfolyam keretében tartja összpontosítását a komáromi zenészek zenekara is. Az idei, a már XVI. mesterkurzus három hangversennyel zárult: augusztus 30-án volt a tanfolyamon résztvevő növendékeké, 31-én – a többségben zenepedagógusból verbuválódó – komáromi zenekaré, szeptember 1-jén pedig Kis Zsolt orgonaművész (Pannonhalma) hangversenyét élvezhette a közönség a Szent András-templomban. Annak ellenére, hogy még sokan szabadságoltak, a komáromi zenészek szimfonikus hangversenye a Tiszti pavilon dísztermében ismét teltházat vonzott. A zenekar művészeti vezetője a (maga is) komáromi zeneszerző, egyben az est karmestere, Medveczky Szabolcs (zömmel) komáromi zeneszerzők műveiből állította össze a hangverseny műsorát. Indításként neves Jászaidíjas színművészünk, Dráfi Mátyás, Dobi Géza zenekari kíséretes népdalfeldolgozásaiból énekelt három dalt, a tőle megszokott nívón, megteremtve az est ünnepélyes hangulatát. Ezután zenekari muzsika következett: Beliczay Gyula, 19. századbeli komáromi szerző, d-moll szerenád op. 36 című művéből hangzott el egy tétel. Újdonságként hatott Medveczky Szabolcs – vidám, a hallgatót jókedvre derítő – Szvit c. opusának ősbemutatója, s csakúgy Halász Károly, több tételből szőtt, az oroszlányi Silhouette Balettkoreográfus, Csáky Márta – közreműködésével előadott (gyakran meghökkentő) Filmhatás című kompozíciója. A szünet után teljesen más műfaj – operettmuzsika következett, annak a világhírű zeneszerzőnek a műveiből, aki ifjú korábban a következőket vallotta magáról: „Komáromi gyerek vagyok. Sokat játszottam a Duna partján és a történelmi várfalak alatt. ” Két ifjú tehetséges énekes, Várnai Adrienn és Vanya Róbert és a 40-tagú zenekar – koncertmester Medveczky Horváth Györgyi – részleteket adott elő Lehár Ferenc remekeiből. Ismét Kodály szavait idézem: „Amiként Jókai Mór a történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömöt az emberek millióinak”; a jelenlévőknek most is. A hangversenyen mindvégig Medveczky Szabolcs dirigált, a közönség állótapssal köszönte meg a jól felépített műsort és a szereplők nívós produkcióit. Ez a hangverseny is ékes bizonyítéka volt annak, hogy a komáromi zenészek, élükön Medveczky Szabolccsal, tudatosan „ügyet” szolgálnak: erkölcsi kötelességüknek tudják: folytatni a neves elődök – Egressy Béni (Klapka tábornok „zenei direktora”), id. Lehár Ferenc (a 83. Komáromi gyalogezred zenekarának dirigense) és a későbbiek: Krizsán József (az egykori bencés gimnázium szimfonikus zenekarának karmestere, majd az 1. helyi Csemadok zenekar megalapítója), Schmidt Viktor (a Csemadok zenekar későbbi karmestere), Dobi Géza (a Comorra kamarazenekar elődjének, a Csemadok és a Művészeti Népiskola zenekarának megalapítója és művészeti vezetője) – által teremtett hagyományt, öregbítve azzal Komárom jó hírét, nevét a határokon innen és túl. A komáromi zenészek elérkezettnek látják az időt a Brigetio és Comorra kamarazenekarok egyesítésére, a Duna jobb és bal partján tevékenykedő, a nemesebb zenét művelő zenészek közös zenekarának legalizálására. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Comorra kamarazenekar és elődjének működését (a fennállása óta eltelt 47 év alatt) Komárom városa mindig is támogatta, azonban ahhoz, hogy Komáromnak legyen egy –a kor igényeinek megfelelő színvonalon működő – reprezentatív zenekara, annak elengedhetetlen feltétele, hogy az saját évi költségvetéssel rendelkezzen, amelyet a két városrész önkormányzata közösen biztosít. Meggyőződésünk, hogy mind Észak-, mind Dél-Komárom polgármesterénél és városatyáinál ez az elképzelésünk megértésre talál, s hogy a – gyakorlatban már évek óta működő – közös Komáromi Városi Kamarazenekar törvényesítését az arra hivatottak (mindkét oldalon) büszkén sorolhatják majd regnálásuk alatti legnemesebb cselekedeteik közé; ezzel biztosítva, hogy rendszeresen tartott hangversenyeivel örvendeztethesse meg majd mindkét városrész – a nemesebb zenére is igényt tartó – kedves közönségét.
Hadd ajánlom „Komárom város” honatyáinak figyelmébe Kodály Zoltán üzeneteit: „Nem az erszény, a lélek üressége a nagyobb baj.” Más: „A mag el van vetve, nem kell csak a békesség és szeretet májusi esője, hogy kalászba szökjön.”
A XVI. Komáromi Kamarazenei Mesterkurzus a Szlovák Köztársaság Kisebbségi Kormánybiztosi Hivatala és Komárom város anyagi támogatásával valósult meg: Köszönet érte. És csakúgy köszönet jár Rudolf Harmat tanár úrnak, a Comorra Városi Kamarazenekar Polgári Társulás elnökének időt, fáradságot nem kímélő áldásos munkájáért.

Stirber Lajos

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés