hirdetés
Eddig nem ismert szintre emeli az animáció műfaját az Így neveld a sárkányodat 2. Nem hiába készít a DreamWorks Animation évek óta a sárkányos meséből televíziós sorozatot: új filmjük nemcsak látványvilágában múl felül minden eddigi rajzfilmet, de narratívájával is új vizekre merészkedik.
Szimbolikusnak is tekinthető az együttállás. A héten kerül a mozikba a visszavonuló japán animációs tótumfaktum,
Hayao Miyazaki utolsó filmje, a
Szél támad is, aki munkásságával kitörölhetetlen nyomot hagyott a rajzfilmesek kollektív tudattalanjában. Komplex figurái, merész és harcos fantáziái, érzékeny ábrázolásmódja etalonná váltak – gondoljunk csak a
Chihiro Szellemországban, a
Szomszédom, Totoro,
A vándorló palota, a
Laputa és
A vadon hercegnője című filmjeire, amelyeket minden gyereknek látnia kellene. Az öreg Miya-szan leszáll a trónról, és helyére úgy tűnik, megvan a jelölt: a kanadai
Dean DeBlois, az
Így neveld a sárkányodat második részének rendezője.
A tenger által övezett viking falucskában játszódó mese főhőse az ifjú Hablaty, aki
az első mesében ráébred, hogy a sárkányokkal nem kell harcolni, hiszen meg lehet szelídíteni őket. Az öt évvel később játszódó folytatásban éppen az éves sárkányverseny zajlik Hibbantfalván, Hablatyot azonban más köti le. Messzire repül sárkányán, az éjfúria Fogatlanon, és felfedez egy jégbarlangot, ahol több száz vad sárkány él szabadon őrzőjük, a titokzatos és rémisztő külsejű Sárkányharcos felügyelete alatt. Csakhogy a sárkányokra vadászik valaki: a véreskezű Drákó Vérdung, aki az erőszakban és a hierarchiában hisz.
Mitől válik különlegessé ez a rajzfilm? Először is, a hibátlanul kidolgozott látványtól. Ahogy megcsillan a napfény a sárkánybőrön, ahogy a hajszálak állnak a figurák fején, a tengervíz cseppjei, a szereplők mozdulatainak, gesztusainak természetessége eddig soha nem látott szintet ért el. Az animáció minden gyerekbetegséget és esetlenséget kinőtt. Zack Snyder baglyos meséje,
Az őrzők legendája is tartogatott emlékezetes pillanatokat, de összességében az a film nem sikerült jól. DeBlois-ék munkája viszont hibátlan: izgalmas perspektívák, románc, tragédia, plusz veszettül jó humor teszi első osztályúvá.
A film valódi érzelmi hullámvasút lesz gyereknek, felnőttnek egyaránt. A vadállat, vad lélek megszelídítése türelemmel, szeretettel csak a kezdet; a családi pszichodráma is nagy hangsúlyt kap – és hogy, hogy nem, legitimmé válik az első olyan anyafigura, aki elhagyta családját. A férj és feleség közötti kapcsolat is árnyaltabb lett vikingéknél: már nem rángatja be a hajánál fogva az asszonyt a kunyhóba az ember, mint Olaf Pif-Paf az Asterix-mesékben, hanem elfogadja szabadságigényét.
Már az első filmben is nagyon szerettük a főszereplő sárkányát, Fogatlant, aki kinézetével nem követi a hagyományos ábrázolást, és igazi, megszelídíthetetlen vadállat. Kapcsolatukat most új próba elé állítja az alkotó. És mindenekfelett ott a hatalmas alfasárkány. Ez az elem kapcsolja ismét Miyazakihoz a filmet: nála szerepelnek óriási vezérállatok, az Anyatermészet megtestesülései, akik egyértelműsítik, hogy mi bolygónk vezérelve. Hiába antropomorfizáljuk rajzfilmjeinkben az állatvilágot, azért mégis az ösztön az úr.
http://mozi.hir24.hu
hirdetés
