A honi karéneklés minden túlzás nélkül állítható legjobb és legismertebb énekkara a Concordia Vegyeskar. Számos hazai és külföldi megmérettetésen bebizonyította már, hogy amit művelnek, azt szívvel és lélekkel teszik. Ehhez párosul a kifinomult, képzett hanganyag és a legmagasabb szinten művelt karvezetés.
A Concordia Vegyeskart ez év október első napjaiban az örök város, Róma és környéke látta vendégül. Szorgos és alapos előkészítő munka után, (mely általában jellemzi az énekkart) október 4-én, az esti órákban útra kelve Komáromból Veronát és Rómát érintve másnap érkeztek meg szálláshelyükre, Rocca di Papába. A Lago Albano tó impozáns látványa, annak túloldalán pedig a látogatók számára most megnyílt Castel Gandolfoi pápai nyári rezidencia épületének körvonalai fogadták az énekkar tagjait a reggeli napfényben a szálloda teraszán.
Nemzeti gyásznapunkon estére volt meghirdetve a 22 ezer lelket számláló Colleferro városban az a hangverseny, amelyen a Concordia a Teatro Vittorio Veneto színházban a La Corale Polofonica „Giovanni Battista Martini” di Colleferro helyi kórussal adott hangversenyt az immár 22. évadját ünneplő nemzetközi kórusprogram keretén belül. A hazai kórus elsősorban Gioacchino Rossini darabokat tűzött műsorára Massimo di Biagio karmester vezénylésével, a Concordia Vegyeskar Stubendek István karnagy vezetésével és Ternóczky István orgonaművész zongorakíséretével a kórus legszebb és művészileg legkifinomultabb műveit adta elő. A helyi közönség fergeteges tapssal és éljenzéssel köszönte meg a művészi előadást. Itt kell megemlíteni, hogy az olasz város teljes vezérkara jelen volt a hangversenyen, a műsort vezető hölgy meleg szavakkal üdvözölte a komáromiakat, nem feledte megemlíteni történelmi múltját és jelenét, méltatva a Concordia nemzetközi hírnevét. Stubendek István karnagy úr gáláns partnere volt a háziasszonynak, a kórus nevében megköszönte a megtisztelő meghívást, amelyet örömmel fogadtak el, szót ejtett azokról a közös értékekről, amelyek a két nemzetet, várost összekötik, a közös éneklés élményét és annak mihamarabbi megismétlését: „Arrivederci Komárno!” Az, hogy ez a magas színvonalú, művészileg szinte kifogástalan kórusmuzsika a nemzeti gyásznapon, ott, távol az otthontól ilyen tökéletes formában elhangzott, nemcsak annak az eredménye, hogy a kórus minden egyes tagjának a torkában kincs rejlik, de azt is bizonyítja, hogy lélekben is közös a hangzásuk. Minden szerénység nélkül elmondható, hogy a Concordia Vegyeskar minden egyes tagja a Kultúra Lovagja és karnagyuk Stubendek István a Kultúra Nagykövete.
A hangversenyt megelőzően, útban Colleferroba, az énekkar megállt Tivoliban és Subiacoban.
Tivoli nagy múltú település és püspöki székhely az Aniene folyó partján, alig 30 km-re Rómától. A kórus tagjai megcsodálhatták a Villa d´Este reneszánsz kertjének csodálatos szökőkútjait, ahol egykor Liszt Ferenc is sokat sétált, és a látvány ihlette a Villa d´Este szökőkútjai című zongoradarabjának megírására. Útban Tivoliból Subiacoba a kórus karnagya a környező vidék látványát azzal tetőzte, hogy Liszt Ferenc római, tivoli tartózkodásáról mondott lenyűgözően érdekes és zenetörténetileg kevésbé ismert részleteket. Liszt 1877-ben itt komponálta meg Zarándokévek című művének harmadik ciklusát, amelyet az első impresszionista zeneműként tart számon a zeneirodalom.
Az utazás kellemes hangulatban telt el és szinte észrevétlenül máris Subiacoban volt a kórus. Az Aniene folyó mély kanyonja felett, Rómától 70 kilométernyi távolságra és a Nursie Szent Benedek első kolostorától 2 km-re keletre épült történelmi városnak jelenleg 10 ezer lakosa van. A bencések székhelyüket mindenütt a világon lehetőleg a legmagasabb helyre építették, hogy ezzel is közelebb legyenek a Teremtőhöz. A városban a Szent Scolastika kolostor mellett vezet fel az út a várba, a Sacri Speco bencés kolostorba. Az utolsó pár száz métert a kórustagok zuhogó esőben gyalog tették meg, és a fedett kerengőben latin és magyar nyelvű szent énekekkel „szólampróbát” végezve várakoztak a bebocsátásra. A kolostorban D. Giovanni Vincenzo Sanna, OSB bencés apát szívélyes fogadtatással, áldással és tapssal köszönte meg az énekkar produkcióját a Felső-templom oltára előtt. A kolostor több sziklakápolnájának egyikében, a Mária-kápolnában, ahová a Szent lépcsők vezettek, a kórus férfi tagjai elénekelték a Boldogasszony Anyánk imát, amelynek hatását az utánozhatatlan barlangi visszhang csak fokozta.
Október 7-én, vasárnap a Concordia Vegyeskar 11 órakor a római Szent Péter Bazilikában Szent Péter sírja felett, a bal oldali kereszthajó főoltárán szolgáltatott szentmise keretén belül elénekelte Beliczay Gyula F-dúr miséjének Sanctusát, valamint Halmos László, Claudio Monteverdi, Cézar Franc és Liszt Ferenc 1-1 kórusremekét (karnagy Stubendek István, szóló Pfeiferlik Tamás, kísért Ternóczky István orgonaművész).
Az oltárkép Guido Reni festménye alapján készült, a mozaik az apostol mártírhalálát ábrázolja. A kereszthajó tőszomszédságában, a főoltár felé haladva látható az a dombormű, amely Nagy Szent Leó és Attila hun király találkozását jeleníti meg 452-ből, amelynek során a pápának sikerült megmentenie Rómát a hunok nyilaitól, pusztításától. Az események szlovákiai egybeesése az volt, hogy a Concordia éneklését követően 12 órakor kezdődött a Szent Péter katedrája oltáron bemutatott görögkatolikus szentmise magas szlovákiai egyházi elöljáró részvételével, a mintegy 1300 szlovákiai zarándokot Ferenc pápa személyesen üdvözölte.
Délután a római nevezetességek közül az Angyalvár, a Pantheon és a Santa Maria Sopra Minerva műemlékek látogatása következett. Az utóbbi, Róma szinte egyetlen fennmaradt gótikus elemeket magán viselő temploma, ahol az a X. Leó pápa van eltemetve, aki 1514-ben megalapította a Magyar Bencés Kongregációt. A „sors fintora” vagy valami más /?/ úgy hozta, hogy a gazdag Medici-család sarját: Giovanni di Lorenzo de´Medici diakónust 1513. március 15-én pappá szentelték, március 17-én püspökké és március 19-én emelték hivatalosan a pápai trónra. Ekkor vette fel a X. Leó nevet és legbefolyásosabb ellenfelét, Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érseket Legatus a latereként Budára küldte, hogy pápai támogatással hirdesse meg a törökök elleni keresztes hadjáratot. Bakócz, akit magyarként „majdnem” pápává választottak, 1514. április 16-án kihirdette X. Leó pápának a bulláját, mely a későbbi Dózsa György-féle parasztfelkeléshez vezetett.
Tovább folytatva az Örök város gyalogos megtekintését az énekkar a zsúfolt utcákon, tereken szembesülhetett egy egész más stílusú zenéléssel, énekléssel a Traianus oszloptól a Colosseumig. Krónikásként itt érzem szükségesnek megemlíteni mindazokat, akik odaadó munkájukkal kellemessé tették a Concordia Vegyeskar néhány napos kultúrmisszióját: a szervező csapat minden tagját, a Pepita Tour Utazási Irodát, Henz Kornétl és társát, az autóbusz vezetőit a biztonságos szállításért, Pócs Erzsébet utazásszervezőt a pontos tájékoztatásért. Köszönet jár a colleferroi fellépés megszervezéséért Zsuzsannának, valamint a római idegenvezetésért Világos Beátának a részletes, gazdag történelmi, vallási, művészeti, gasztronómiai és aktuális eseményekkel kapcsolatos tájékoztatásért, városvezetésért. Mindez, ez a kulturális misszió nem sikerülhetett volna ilyen jól az énekkar tagjai nélkül, akiknek emberi magatartása minimálisan olyan szinten rezonál, mint mindenkori énekkari teljesítményük. Az, hogy ezek a nem hivatásos énekesek ilyen magas művészi szinten teljesítenek, viszik hírét a világba a szlovákiai karéneklésnek, elsősorban karnagyuk, Stubendek István profi tudásának és emberi nagyságának köszönhető. Túlzás nélkül elmondható róla, hogy vérbeli nagykövete a magyar művészetnek. A Concordia Vegyeskar és karnagya példaként szolgálhat minden hazai együttes számára úgy szakmai, mint emberi magatartásból.
Végezetül, a Rómában eltöltött utolsó nap is tele volt művészi élménnyel. A Vatikáni Múzeum hosszú, több mint hatórás látogatása (az idegenvezető Beáta állandó, részletes magyarázatával fűszerezve), a Szent Péter Bazilika és a kupola, a Spanyol lépcsők és a Trevi kút tette kerekké a Concordia Vegyeskar misszióját.
A hazavezető út kis híján 18 óráig tartott, biztonságban, jó hangulatban, türelemmel, kora hajnali megérkezéssel. Sokan kérdezhetnék, miért éri meg ilyen utat, küldetést „bevállalni”. Válaszként hadd idézzem a karnagy úr dalosainak küldött levelét:
„Kedves Dalosaim!
Minden gyönyörűséget, isteni kegyelmet, emberi alkotás nagyszerűségét szívhattuk magunkba olaszországi utunk során.
De most itthon vagyunk, tiszta szemmel tudunk visszanézni „zarándokutunkra”, mikor is a Művészetek özönében lubickolhattunk, s mi több mi is, – mint oly sokszor – tevőleg is részesei voltunk születésének.
A tökéletes harmónia a művészetek összhatásában született meg minden alkalommal, amikor énekkarunk a festészet, szobrászat remekművei mellé szerényen odaillesztette a muzsikáját.
Bernini baldachinja, Michelangelo Pietája, Liszt Ave Mariája így együtt: ajándék, mellyel jól kell sáfárkodnunk. Építőkövek legyenek a római út napjai.
Mindenkinek szívből köszönöm a „legkisebbtől a legnagyobbig” a létrehozott, megvalósult utunkat.
…….
Üdvözlettel
a karnagy”
Úgy gondolom, hogy ezekből a sorokból is érződik az, hogy miért jó és nagy a Concordia Vegyeskar Komáromból!
További munkájukhoz kívánunk nekik jó egészséget, tiszta, szívből jövő éneklést!
Szalay György
