HAZA RÉGIÓ A szülőföldjükről elűzött elődeinkre emlékeztek Komáromban

A szülőföldjükről elűzött elődeinkre emlékeztek Komáromban

684
hirdetés

„A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig szülőföldje és sok kötelessége“ – olvasható e Tamási Áron-idézet a túlparti főszervező Kecskés László Társaság meghívóján, amellyel – a további észak-és dél-komáromi társszervezőkkel együtt – koszorúzással egybekötött, közös főhajtásra hívta az érdeklődőket. A jelenlevők április 5-én az észak-komáromi Meghurcoltak emlékművénél emlékeztek a gyalázatos beneši dekrétumok sorsfordító következményeire: a csehszlovákiai magyarok és németek II. világháború utáni években történt deportálására, kitelepítésére.

Klemen Terézia: „És egy bocsánatkérés mindenképpen kijár…”

Komáromban, az Összetartozás Városában több civil szervezet, így az Endresz Csoport, a Felvidéki Értékőrzők, a Lehár Ferenc Polgári Társulás, a Szlovákiai Civil Becsületrend, a Magyar Hatodosok Kulturális Egyesület és a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesülete vállalta a társszervezői szerepet.

Azért is, mert e térséget felettébb sújtották a kitelepítések és deportálások, amiről a túloldali Monostori Erődben emléktábla is árulkodik.

Közösen emlékeztek meg az 1945. április 5-i Kassai Kormányprogram 143 dekrétumáról, amelyek mintegy egynegyede – Eduard Benešnek „köszönhetően“ – közvetlenül vagy közvetve megbélyegezte a szülőföldjéről történő elüldözésre kárhoztatott, csehszlovákiai magyarságot és németséget.

Akik megértették a beszédekbe foglalt üzeneteket…

A közös főhajtás helyszínén szívszaggató volt meghallgatni a hajdani embertelen döntéseket Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas dél-komáromi tanár tolmácsolásában. Még akkor is, ha nem most értesültünk először az elődeink vérlázító jogfosztásáról és az itteni magyarság egészének háborús bűnössé való nyilvánításáról. Felidézte az állampolgárság megvonásáról, a földjeik elkobzásáról, a bankbetétek befagyasztásáról, a kényszermunkára küldésükről, a magyar anyanyelv használatának betiltásáról, a magyar kulturális-oktatási szervezetek és intézmények működésének betiltásáról szóló rendeleteket és azok következményeit.

A felvidéki magyarok képviseletében Klemen Terézia, a Kitaszítottak című, témábavágó könyv másik társszerzője is felidézte az elődeink megpróbáltatásait, a hontalanság borzalmas éveit.

Minden népnek megvan a maga történelmi keresztje, amely alatt roskadozva lépked évtizedeken, századokon keresztül.
Oláh Kálmán, Pro Urbe-díjas dél-komáromi tanár a műsorvezetést is vállalta

A magyar nép különösen sok sorsfordító eseményt élt át a történelme során. A XX. század kiváltképpen bővelkedik a hányattatások sorozatában, hiszen az I. világháború megpróbáltatásai után még olyan történelmi igazságtalanságot is el kellett viselnünk, mint az ezeréves ország megcsonkítása. Ezt egy újabb megsemmisítő vereség és újbóli terület- és népességvesztés követte, ami teljesen felőrölte a háborúban meggyötört tömegek hitét, a politikusokba, vezetőkbe helyezett bizalmát, hűségét és lojalitását” – hangsúlyozta a beszéde elején.

Néhányan a közösen emlékezők közül

Majd arra emlékeztetett, hogy „a szudétanémetek és a felvidéki magyarok jogfosztása és ősi szülőföldjükről való kitelepítése kezdettől fogva Masaryk és főleg Beneš politikájának a céljai közé tartozott. Vagyis – az ő elképzeléseik alapján létrehozott Csehszlovákiában – a németeknek és a magyaroknak kezdettől fogva nem volt sem előrelátott helye, sem a demokrácia elvei alapján előrelátott szerepe”.

Gál László előadóművész, az Őrzők együttes felvidéki származású tagja is fellépett

A II. világháború utáni időszak egyik legvitatottabb történelmi eseményének nevezte a Beneš-dekrétumokat, aminek „köszönhető” a csehszlovákiai magyarok csehországi deportálása, majd magyarországi kitelepítése, ám a példátlan intézkedések a német nemzetiséghez tartozókra is vonatkoztak.

Összességében több százezer embert érintettek, akik közül sokan elveszítették otthonukat, rokonaikat, közösségüket és az addigi életüket.

Állítólag azért kellett ezt tenni velük, hogy a hatalom urai megtisztítsák az országot a nácizmus és a magyar revizionizmus veszélyétől. A szégyenletes dekrétumok azonban világszerte sok vitát váltottak ki, mert bőven akadnak, akik úgy vélik, hogy a kitelepítések kollektív büntetésnek minősülnek, s megsértették az emberi jogokat. „Persze azóta már azt is nagyon jól tudjuk, hogy a győztesnek mindent szabad” – szögezte le a szónok.

Az észak-komáromi társszervezők főhajtása

Arra is kitért, hogy a „szocialista történetírás” az antifasiszta harc részeként értékelte a német és a magyar kisebbségeket sújtó intézkedéseket. A csehszlovák–magyar lakosságcseréről és a felvidéki magyarok Csehországba való deportálásáról először az 1970–1980-as évek fordulóján láttak napvilágot vélemények.

Majd a rendszerváltás után nagyobb lehetőség nyílt arra, hogy nem csak Magyarországon, hanem Szlovákiában is elkezdődjön a feltárás.

A Szövetség Komáromi Járási Elnökségének tagjai is koszorúztak

„A beneši dekrétumok eltörlése, hatálytalanítása azonban a mai napig várat magára” – hívta fel a figyelmet. Hozzátette: a mindmáig fájó sebek és a felcserélt otthonok jelzik a történelmi igazságtalanságot.

A lakosságcsere nagyon sok embert traumatizált, és a kitelepítetteknek nehéz időszakot jelentett az új élet kezdése ismeretlen területen.

Sokan elveszítették otthonukat, életüket és szeretteiket, és a mai napig fájdalmas emlékeket őriznek a múltról” – fejtette ki a továbbiakban.

… mert összetartoznak a Duna két partján élő komáromiak

Kiemelte, hogy a csehszlovákiai kitelepítések áldozatainak emlékét tiszteletben kell tartani, és a jövőbeni generációknak tanítani kell a történelmi eseményekről, hogy segítsék őket abban, hogy ne ismételjék meg a múlt hibáit.

„A megbékélés és az együttműködés érdekében fontos, hogy mind a csehek, mind a szlovákok, mind a magyarok megértő és tiszteletteljes hozzáállást tanúsítsanak egymás irányába,

és közösen dolgozzanak a múlt feldolgozásán és a jövő felé való nézésen. És egy bocsánatkérés mindenképpen kijár…” – zárta tartalmas gondolatsorát Klemen Terézia.

Örvendetes, hogy ifjak is akadtak a koszorúzók között…

A méltó megemlékezés fényét a már Dél-Komáromban élő Gál László előadóművész, az Őrzők együttes felvidéki származású tagjának a közreműködése is emelte. Végül a civil szervezetek és a Szövetség Komáromi Járási Elnökségének képviselői megkoszorúzták a Meghurcoltak emlékművét. Remélhetőleg hasonló eseményekre majd a következő években is sor kerül…

Dél-komáromi emlékezők főhajtása

Nagy-Miskó Ildikó, ma7.sk

fotók: Zink Vass Nóra

hirdetés
Previous articleTakarékpénztár: 1 milliárd euró pihen a betétkönyveken nulla kamatozással
Next articleA Marianum diákjai a Biblia Olimpián