A teleltetésre leginkább úgy tudunk jól felkészülni, ha megismerjük növényeink eredeti termőhelyének klimatikus viszonyait. Azaz minden növény esetén utánanézünk, honnan származik, milyen körülmények között él őshazájában. A zömmel trópusi vidékekről származó levéldísznövények rosszul tűrik a száraz, meleg szobai körülményeket. Termőhelyükön a növények ugyanis egész éven át kiegyenlítetten mérsékelt és párás időjáráshoz szoktak. Ebből következik, hogy ne legyenek közel a fűtőtesthez, de minél világosabb helyet találjunk számukra, valamint párásítsunk – ami számunkra is kedvező a téli időszakban, hiszen a száraz levegő hosszú távon felső légúti panaszokat okozhat. A fűtés pedig szárazabbá teszi otthonunk levegőjét. Télen a rövid és fényszegény nappalok főként a virágzó dísznövényeknél (fokföldi ibolya, szobai ciklámen, szobai azálea, csuporka, papucsvirág), illetve a tarka lombú levéldísznövényeknél (csüngő fikusz színes levelű fajtái, tarka levelű könnyező pálma) okoznak gondot. Ezeknek legjobb, ha csak kissé fűtött (15 °C-nál hűvösebb), de egész nap fényes, északi vagy déli helyiségben helyezzük el őket. A páraigényes növényeket, páfrányokat, orchideaféléket erre az időszakra helyezzük át az ablakkal rendelkező fürdőszobába vagy a konyhába. A kaktuszok a leginkább fény-igényesek, ezért esetükben célszerű az 5-10 °C on való teleltetés, hogy pihentessük a növényeket, ne induljanak növekedésnek. A kaktuszok és pozsgások teleltetése emiatt eltér a többi növényétől, mert esetükben télen meg sem próbálunk számukra kedvező körülményeket teremteni, mint más növénycsoportoknak. Ennek az az oka, hogy a fényhiányt úgysem tudjuk megfelelően pótolni. Ha pedig a többi környezeti tényezőt optimális szintre hozzuk – a fényt kivéve – a kaktuszok télen növekedésnek indulnak, de a fényhiány miatt eltorzulnak. Tehát ezeket azért tartsuk hűvösön és szárazon, hogy kora nyárig ne induljanak növekedésnek. Vannak, akiket a szárazság sem zavar Néhány szobanövény kifejezetten jól tűri a száraz, meleg, fényszegény körülményeket. Ilyen az anyósnyelv (Sanseveria), a rákvirág (Aglaonema), a pletyka (Tradescantia), a sárkányfa (Dracaena) és a filodendron, illetve a kaktuszok és a pozsgás levelű növények (Sedum, Euphorbia, Haworthia, Peperomia, Aloe). A broméliafélék (Guzmania, Neoregelia, Aechmea) ezeknek pont ellentétei, mert a száraz levegőt nem viselik el sokáig. De ezek is jól megélnek télen a lakásban, még a kissé túlfűtöttben is, ha levéltölcsérüket rendszeresen feltöltjük vízzel. Párásítsunk rendszeresen! A szobai dísznövények a száraz levegőtől is szenvednek. Felborul az anyagcseréjük, mert a száraz, meleg levegő miatt többet párologtatnak, mint amennyi vizet fel tudnának venni. Télen használjunk párologtatót, erre megfelel egy a fűtőtestre helyezett vízzel telt edény is. Az is jó, ha a szobában szárítjuk a ruhákat, ezek szintén párásítják a levegőt. A szoba naposabb részében érdemes egy zöld sarkot kialakítani, ahol több növényt helyezünk el. A növények jó hatással vannak egymásra, mert párologtatásuk kedvező mikroklímát alakít ki társaiknak. Az is jó megoldás, ha a növények alá nagyobb tálat teszünk, aminek az aljára kavicsot rétegezünk. Ebben mindig állhat víz. Így a kavicsok között levő víz párologtat, azaz kedvez a növényeknek, de a cserép nem lóg mindig a vízbe, azaz a gyökerek nem folyton nedvesek, ami a rothadásukhoz vezethetne. A kavicságy pont annyira emeli ki a növényeket a cserépalátétből, amennyire szükséges. Szobanövényeinket időnként permetezzük le tiszta, forralt és szobahőmérsékletűre hűtött vízzel vagy desztillált vízzel. Ez részben párásít, bár hatása csak rövid ideig tart, ám még lényegesebb, hogy megtisztítja a leveleket a portól, amelyek így több napfényhez jutnak. A csapvíz azért nem mindenhol jó erre a célra, mert ha kemény a víz, leszedi ugyan a port a levélről, de a vízkő ott marad. Így semmivel nem vagyunk jobb helyzetben, mivel nem a por árnyékolja levelet, hanem a vízkő.
Nagy Z. Róbert
DUNATÁJ HETILAP
