az előző heti írásunk folytatása
„Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő. S míg anyu öltözik, az apu ideges, mert olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz”
Nem így történt, pedig a jelentés több „érdekességet” is tartalmazott, például azt, hogy a szervezet a jelenlegi formájában nem működhet így tovább, mivel a vállalkozói tevékenységéből származó árbevételei főleg a városi parkoló rendszernek „hála” az utóbbi két évben meghaladták a termelési költségek 50% át, mely a törvényi korlátot jelenti ebben az esetben. Ennek ellenére dicshimnuszok szólnak a sikerekről, nevezetesen arról, hogy nyárra kinyitott a strand, pedig ez legalább olyan természetes hír, mint az, hogy június végén, mint minden évben, bezárnak az iskoláink, mert jön a vakáció. Ennyi erővel erről is szólhatna a sajtótájékoztató.
Az újságírók valamiért igen kesztyűs kézzel bánnak a strand és így közvetve a város vezetésével is, mert szégyellősen hallgatnak például arról, hogy miért is késik a cikkekben említett gáztalanító átadása és üzembe helyezése? Senki nem kérdezett rá, hogy míg a közbeszerzési portálon elhelyezett szerződésben ez év január 29-i dátum szerepel az átadás határidejeként, addig már a harmadik időpontváltozást hagyta jóvá a szervezet vezetője, Nagy Tamás és a kivitelező cég képviselője. Tehát már eddig minimum négy-öt hónapos késésben van a kivitelező vállalkozó, de az igazgató aláírásával legalizálta az átadási határidő módosításait – eddig hármat. Holott a szerződés szerint ha a szállító több mint 30 napos késésben van, akkor akár fel is bontható a szerződés. Nem nagy ügy, mondhatnánk, de ha például a megrendelő a szerződés értelmében élne a kötbér számlázásának jogával (napi 750 € kötbér), akkor a szerződés eredeti határideje (január 29-e) alapján május végén már csaknem 120 napos késedelem állt fenn, és ezért 90 112 ezer eurót számlázhatnának a szállítónak az átadási határidő csúszása címén. Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ez a veszély nem fenyegeti a magyarországi vállalkozót, hiszen a járulékos szervezetben és az önkormányzatban a városi vagyonnal való felelősségteljes gazdálkodás ismeretlen fogalom, csak a testületi szópárbajban tűnik divatos magamutogató „iparágnak”. Az is kérdéses, hogy a járulékos szervezet igazgatójának van-e joga ilyen „nagylelkűen” bánni a határidők tologatásával és az átadás halogatásával. Szinte már paródiába illő az a tény, hogy a Comorra Servis honlapján és a központi szerződésnyilvántartásban is aláírás és dátum nélküli toldalék szerepel, ezzel is tudtára adva a világnak, hogy egy komáromi városi szervezetnek mindent szabad, hiszen a város vezetése és a testület mindent elnéz. Abban is biztosak vagyunk, hogy ha más fent említett önkormányzatnak a tudomására jutna például egy ilyen nagyvonalúan kezelt határidőtologatás, mely eddig közel százezres bevételkiesést okozott, akkor bizonyára nem maradna el a személyes felelősségre vonás.
Nem úgy Komáromban, ahol a testületben a cégeinkkel szemben megértés honol, és már kialakultak az új választási koalíciók annak érdekében, hogy újabb négy évre folytatódhasson a városi vagyon „szétcsatornázása”. A címre utalva leírhatjuk, hogy a strandon főként nem azért jó mert Bambi is kapható, hanem mert annyi vicceset látni, hallani és ezért itt minden szép és jó. Azoknak jó, akik a városi vagyont lopkodják, miközben már kampányízű sajtótájékoztatókon hülyítik az önállóan gondolkodni rest „kollégákat” és rajtuk keresztül természetesen a közvéleményt.
DUNATÁJ HETILAP 24/2018
