Immár a 19. évfolyamához érkezett a szekszárdi Garay János Gimnázium által megrendezett Garay Napok rendezvénysorozata. A hagyománynak számító néhány napban a patinás, „pirostéglás” gimnázium különböző versenyekkel és egyéb ünnepi rendezvényekkel emlékezik meg a sok-sok évtizedről, amely szerte az országban és a határokon túl is ismertté tette. Teszi mindezt úgy, hogy évente meghív több gimnáziumot határokon innen és túlról, szem előtt tartva a magyarság együvé tartozását, melyért ez az iskola nem keveset tesz!
Március idusa körül három tanuló indult Szekszárdra földrajztanárunk, Fehér István kíséretében, hogy képviseljék iskolánkat. A tanár úr zenei ízlésének köszönhetően rendkívül jól éreztük magunkat már az autóban, s szinte észre sem vettük, hogy magunk mögött hagytuk a 200 kilométert. A Garay János Gimnázium udvarába érve azonnal tudtuk, hogy ez nemcsak egy szokványos megmérettetés lesz, mert az iskolából szinte áradt a jó hangulat, mindenki izgalommal várta a határokon túlról és Magyarország távolabbi iskoláiból érkezett diákokat és kísérő tanáraikat. Idén Magyarországon kívül Erdélyből, Kárpátaljáról, Vajdaságból és a Felvidékről érkeztek vendégek. A diákokat olyan családoknál szállásolták el, akiknek gyermekei a vendéglátó gimnázium tanulói. Kimondottan kedvesek, figyelmesek és vendégszeretőek voltak – öröm volt náluk tölteni az estét.
Juhász Anikó (II. D) és Szabó Emánuel (II. B) a Kőrösi Csoma Sándor nevével fémjelzett Kárpát─medencei földrajzi vetélkedőben mérte össze tudását az anyaországi és a határon túli diákokkal. Czibor Laura (III. C) „Az én Pannóniám” című vers─ és prózamondó találkozón vett részt egy szabadon választott és egy kötelező verssel.
A versenyek másnap zajlottak, szintén jó hangulatban. A kétfordulós földrajzversenynek a gimnázium aulája adott otthont, ahol a döntőbe bejutott tizennyolc versenyzővel még utoljára átnéztük a jegyzeteinket. Az idei téma Bulgária volt. Mint minden évben, így most is az adott ország budapesti nagykövete emelte jelenlétével a földrajzverseny rangját.
Először a hagyományos elméleti feladatokat kellett megoldanunk, majd különböző városokat, üzemeket, épületeket, tájakat, nemzeti parkokat, személyeket kellett felismernünk képek alapján. A legjobb nyolc diák juthatott tovább a következő, délutáni döntőbe. Itt újabb feladatok megoldásával kellett bizonyítaniuk tudásukat. Legérdekesebbnek az idegenvezetést találtam, amikor az országon belül egy adott régiót kellett bemutatnunk, vérbeli idegenvezetőként. Nagyon tetszettek a feladatok és az egész verseny lefolyása. Végeredményben az igen előkelő 7. helyet szereztem meg, de remélem, hogy jövőre is eljutok Szekszárdra, s a helyezésemen is sikerül javítanom majd!
Közben Laura – Farkas Adrianna tanárnő diákja a város német színházában – itt ilyen is van – mérte össze tehetségét további harminchét versenyzővel. Szilágyi Domonkos „Szerelmes vers a szabadsághoz” című versével győzte meg a közönséget arról, hogy a felvidékiek bizony otthonosan mozognak a magyar irodalomban is. A kiértékelésre délután került sor. A zsîri tagjai Laurát ezüstsávosra minősítették, aki élvezettel mesélt erről a napról.
A két nap alatt nagyon jól éreztük magunkat, új barátságokat kötöttünk és büszkék vagyunk arra, hogy ezen a rangos rendezvényen képviselhettük iskolánkat.
Juhász Anikó II. D
Selye János Gimnázium
Komárom
DUNATÁJ HETILAP
