Kezdőlap NÖVÉNYVÉDELEM A csonthéjasok őszi lombfertőtlenítése

A csonthéjasok őszi lombfertőtlenítése

229
MEGOSZTÁS

DDDDDDDA réztartalmú készítmények kipermetezésére nemcsak a kora tavaszi időszakban van szükség, hanem már tél előtt, ősszel is. Nagyon fontos, hogy
a lombhullás után a csonthéjas gyümölcsfákat kellő védelemben részesítsük a betegségek ellen. Csak így tudjuk a baktériumos és gombás fertőzések terjedését meggátolni a nyugalmi időszakban. A csonthéjasok ág– és vesszőpusztulását, úgynevezett gutaütését előidéző baktériumok (Pszeudomonas spp.) többnyire a lehullott lomb levélripacsain keresztül fertőznek. A részleges ág– és fapusztulás elsősorban a kajszi leggyakoribb betegsége volt, ma már a meggy-, cseresznye-, őszibarack-, sőt a szilvaültetvényekben is egyre gyakoribb. Az újabb és újabb fajták elterjedésével már szinte minden csonthéjasnál előfordul. A viszonylag hosszú lappangási időszak után megjelenő jellegzetes tünetek (mézgásodás) kialakulásásáig a termelők általában nem fordítanak kellő gondot a megelőző kezelésekre. A kórokozó fő fertőzési időszaka novembertől március elejéig tart. A csonthéjasok közül különösen az őszibarack szenved az ágpusztulástól vagy ágrákosodástól, melyet a Stereum hirshutum gomba okoz. Ez úgynevezett diszpozíciós betegség, ami azt jelenti, hogy feltétlenül szükséges a fa fogékony állapota, amit a kedvezőtlen talajviszonyok, fagykárosodás, szakszerűtlen műtrágyázás és egyéb betegségek, például a levélfodrosodás is előidézhetnek. A gomba sebparazita, tehát az ép szöveten keresztül nem képes fertőzni. A sérülések, sebek származhatnak a metszéstől, művelőeszközöktől, rovarkártételtől, a barackmolytól, vagy keleti gyümölcsmolytól. A leggyakoribb behatolási helyként azonban most ősszel a lehullott levelek leválási helyei és még a fagy következtében elhalt kisméretű vesszők és az elhalt rügyek szolgálnak. A vesszőfertőzés esetén a betegség gyors lefolyású. A gomba behatolási helye körül barnára színeződő, besüppedt folt alakul ki, amely gyorsan terjed, körüléri a vesszőt, s annak hirtelen elhalását okozza. Az ág vagy törzs fertőzése esetén a viszonylag lassú szövetpusztulás következtében rákos seb alakul ki. A kéregszövet besüpped, majd a seb körül kalluszszövet képződik. A következő évben a gomba elpusztítja a kalluszszövetet és tovább terjed. Ennek következtében a rákos seb növekszik. Ez a folyamat addig ismétlődik, amíg az ágat vagy a törzset a seb teljesen körbe nem éri. Ekkor az ág a fertőzés helye fölött elhal. Ha a fa törzsén van a rákos seb, az egész fa elpusztul. A gomba okozta károsodást rendszerint erős mézgaképződés kíséri. Ha felnyitunk egy rákos sebet, láthatjuk, hogy a fertőzött ágrészben a faszövet is barnára színeződött. A gomba fertőzést előidéző képletei, a konídiumok az év minden szakaszában megtalálhatók. Ennek ellenére a fertőzés rendszerint a késő őszi hónapoktól tavaszig következik be, mert ebben az időszakban a gazdanövény fogékony, és a védekezési reakciója minimális. Ebből következően a nyugalmi időszakban kerülni kell minden olyan műveletet, amely a fa sérülését okozhatja. A betegségek erőteljes terjedésének az alapvető oka, hogy az őszi rezes lombfertőtlenítő permetezéseket nálunk leggyakrabban elhanyagoljuk, illetve megspóroljuk. A csonthéjas gyümölcsfák permetezésekor a kertben levő körte-, birs– és az almafákat is lepermetezhetjük. A következő engedélyezett réztartalmú permetszereket használhatjuk: Cuproxat SC 0,5 %, Cuprocaffaro 0,6 %, Champion 50 WP 0,5 %, Funguran 0,5 % Kuprikol 50 0,6 %. A permetszert mindig bő permetlében juttasuk ki és az ágakat áztassuk el. Az ágrákosodást kiváltó
környezeti tényezőknek fontos szerepük van a betegség fellépésében, ezért a telepítés helyének megválasztásakor kerülni kell a fagyzugos, mélyfekvésű vizes talajokat. A tápanyagutánpótlást mindig csak a talajvizsgálat alapján a legjobb elvégezni.

Csekes Zoltán mérnök

DUNATÁJ HETILAP