Kezdőlap NÖVÉNYVÉDELEM A csonthéjasok levéllikasztó betegsége

A csonthéjasok levéllikasztó betegsége

1771
MEGOSZTÁS

Obrázok1Gyümölcsöseinkben a letermett őszi– és kajszibarackfákat se hanyagoljuk el. A fán levő mézgás, elszáradt ágakat, gallyakat vágjuk le, távolítsuk el. Utána kezeljük a sebeket, enyhe időben a sebek gyógyulása is gyorsabb és tökéletesebb. Valamennyi csonthéjas gyümölcsfánk rendszeres károsítója a levéllikasztó betegség, melyet a Clasterosporium carpophilla – gomba alapján klaszterospóriumos betegségnek is neveznek. Súlyosabb veszteségeket az őszibarack-, a mandula– és a kajszifákon okoz. A betegség a kajszin a gyümölcsöt kisebb mértékben, a levelet erősebben károsítja. Az őszibarackon, főképpen a levélen és a hajtáson, s egyes években a gyümölcsökön is nagyobb mértékben jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. A betegség a cseresznyén, a meggyen, valamint a szilvafán is fertőz. Tünetek elsősorban a hajtáson és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg. A levélen 2-3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók. A foltokat keskeny barna szegély határolja. A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5-10 mm hosszú, ovális barna foltok alakulnak ki. Ilyenkor, nyár végén a foltok közepe fokozatosan elszürkül, fölrepedezik. A vesszőkön az 5-10 mm-es foltok felületén elszórtan fekete, pontszerű konidiumtartó nyalábok láthatók. Az erősen fertőzött rügyek nem hajtanak ki, s ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a
vessző elszárad. Éppen az ilyen vesszőket már most el lehet metszéssel távolítani. A gyümölcsön először 1-2 mm átmérőjű kerek, liláspiros foltok jelennek meg, később a folt közepe parásodik, elhal és kiesik. Fertőzési források a megtámadott vesszők és a lehullott levelek, melyeken a kórokozó bő mennyiségben telel át. A kórokozó a kedvezőtlen körülményeket jól viseli, a hideggel szembeni ellenállóképessége is jó, így a talajban 1-2 évig fertőzőképes marad. Fokozottan veszélyes lehet a rügyek őszi fertőzése, mely erősen terjed a nedves, esős időjárású szeptember, október hónapokban. A betegség terjedését ilyenkor már a levegő magasabb, 60-70% – os páratartalma is elősegíti. Lombhullás előtt távolítsuk el a már ekkorra jól látható fertőzött hajtásokat és a lehullott lombozatot semmisítsük meg az eltávolított hajtásokhoz hasonlóan. Lombhullás után ajánlatos rézoxikloridot tartalmazó készítményekkel (Cuprocaffaro, Chamiopn, Kuprikol) kezelni, vagy permeteznünk 1% bordói lével. Erős fertőzés esetén ez mindenképpen indokolt. Ezzel gyakran akár a jövő évi fertőzés 50 százalékát is megelőzhetjük. A gyökérzöldségek szedésekor a rothadt, betegségektől, kártevőktől fertőzötteket ne hagyjuk a talajban, gyűjtsük össze, semmisítsük meg, mert a talajban maradva a jövő évi fertőzés forrásai lesznek. A letermett ribiszkebokrainkról most vágjuk ki és égessük el azokat a vesszőket, amelyekben az üvegszárnyú ribiszkelepke hernyói károsítanak. A kártevőt is tartalmazó vesszőket a felületükön látható lyuk és rágcsálék alapján ilyenkor már könnyen felismerjük. A letermett paradicsom kórokozói közül ilyenkor gyakran láthatjuk a töveken az alternáriás levél– és szárfoltosság tüneteit. A betegség főleg az öntözött kertekben és a csapadékban gazdagabb helyeken lép fel, leggyakrabban a leveleket és a termést fertőzi. A nagymértékben fertőzött levelek elsárgulnak és idő előtt lehullanak, a száron hosszúkás, barnás foltok keletkeznek. A termés általában a kocsány környékén fertőződik, ahol kissé besüppedő, barna foltok láthatók. A kórokozó a fertőzött növényi maradványokon telel át, majd a jövő évben április – májusban kezd fejlődni és júniustól már fertőzőképes. A gomba elleni védekezés szempontjából tehát legjobb a fertőzött maradványokat
megsemmisíteni vagy mélyen, 25-35 cmre a talajba forgatni.

Csekes Zoltán mérnök

DUNATÁJ HETILAP

hirdetés