Kezdőlap NÖVÉNYVÉDELEM A burgonya fontosabb élettani betegségei

A burgonya fontosabb élettani betegségei

413
MEGOSZTÁS

SSSSSQQQQA burgonya fiziológiai, nem fertőző betegségeit a termesztés helyéhez kötött, környezeti, élettani tényezők befolyásolják. Ezek a növények élettevékenységét meghatározóan érintik, de nem biztos, hogy igényeiket kielégítik. Az utóbbi két év a sokéves átlagnál melegebb, aszályosabb időjárásával felhívta a termesztők és a fogyasztók figyelmét is a burgonyagumó elváltozásaira, azaz élettani betegségeire. A számos rendellenesség közül azokat említem, melyek a hazai termesztési viszonyok között gyakran előfordulnak, esetenként jelentős minőségi károkat is okoznak. A másodlagos növekedés – kiváltó okai a kiegyenlítetlen vízellátás és a magas talajhőmérséklet. A gumónövekedés időszakában az időszakos vízhiány és a magas talajhőmérséklet miatt leáll, majd az öntözés és az eső hatására újra megindul, így az anyagumón több kisebb gumó képződik. Az ilyen gumó rosszul tárolható, nagyobb a hámozási vesztesége, a tárolás alatt gyakran rothad és vetésre sem ajánlható. Védekezésként a hatékony lombvédelem, a folyamatos vízellátottság biztosítása mellett kerülni kell az arra hajlamos fajták termesztését. Üvegesedés – ez a gumóelváltozás részben együtt jár a másodlagos növekedéssel. A jelenség magyarázata az, hogy aszályos időszakban a lombozat erőteljes lélegzése több asszimilátumot fogyaszt el, mint amennyit termelni képes, s emiatt megindul a gumókban a korábban betárolt keményítő lebomlása. Ennek a helyére víz tárolódik be a sejtekbe és ez hozza létre az üvegesség kórképét. Hajlamosság mutatkozik az egyes, főként a hosszúkás fajtáknál, ahol a gumóvég puhává, áttetszővé válik, melyet cukorvégűségnek is neveznek. A védekezés itt is hasonló az előbb leírtakkal. Üregesedés – főként a nagyméretű gumóknál észlelhető. A gumó belsejében képződő csillag vagy lencse alakú formában – külső tünet nincs. Kiváltó oka a gumónövekedés hirtelen megindulása a száraz időszakot követően, amikor a növény rövid idő alatt nagy mennyiségű vizet és tápanyagot vesz fel. Az étkezési fajtáknál rontja a használati értéket, de a burgonyaszirom fajtáknál sem kívánatos jelenség. Védekezésként fontos a kiegyenlített víz- és tápanyagellátás, kerülni kell a nitrogéntúlsúlyt a tápanyag adagolásakor. Hatékony még a betegségre hajlamos fajták kizárása a termesztésből. Gumórepedés – kiváltó oka az üvegesedéssel azonos. Főként a tápanyaggal jól ellátott talajokon gyakori, amikor szárazság után, az érés előtti stádiumban levő növény átmenet nélkül sok nedvességhez jut, így a gumó hirtelen növekszik, s a héjban apró repedések keletkeznek. Vasfoltosság – gyakorisága az évjárattól, talajtípustól és az agrotechnikától függően változik és külső tünetet okoz a gumó felületén. A felvágott gumóban az edénynyalábon szabálytalan alakú rozsdabarna foltokat találunk, melyek főzéskor meg is keményednek. A foltok jelentősen csökkentik a burgonya étkezési és feldolgozási értékét. A kiváltó okok – főként a kedvezőtlen talaj- és időjárási tényezők következtében fellépő vízellátási és légzési zavarok okozzák, valamint a hosszan tartó szárazság. Magas vagy ingadozó talajhőmérséklet mellett a savanyú talajon fordulnak elő. A nálunk termesztett egyes burgonyafajták a korai és középérésűek közül is hajlamosak a vasfoltosságra egyes években. Védekezésként a kiegyenlített tápanyag- és vízellátás, hatékony lombvédelem, savanyú kémhatású talajok meszezése, valamint a mésztartalmú lombtrágyák alkalmazása és az idejében elvégzett betakarítás is fontos.

Csekes Zoltán mérnök

DUNATÁJ HETILAP