HAZA SJG 32 „kicsi” bőrönd, avagy bécsi kalandtúrán a selyések

32 „kicsi” bőrönd, avagy bécsi kalandtúrán a selyések

973
hirdetés

Április 5-én a komáromi állomás peronján a komáromi Selye János Gimnázium harminc diákja várta izgatottan a Pozsony felé tartó vonat érkezését. Utunk végállomása azonban egy másik főváros, Bécs volt, ahová az „Európa fiataljai megismerik Bécset” projekt keretein belül juthattunk el. Az osztrák Szövetségi Oktatási, Tudományos és Kutatási Minisztérium jóvoltából az egyhetes programon Európa számos országának diákjai vehetnek részt kísérőtanáraikkal és a minisztérium nagyvonalú anyagi támogatásával. A cél nem csupán Bécs megismerése, hanem a fiatalok látókörének növelése, önállóságuk fejlesztése, és a németnyelv-tanulás motiválása. Az út során a tanulók lehetőséget kapnak, hogy belekóstolhassanak az osztrák főváros történelmének és kultúrájának egy-egy szeletébe, valamint megismerhessék az ország bel- és külpolitikáját. Bejárhatják Bécs híres múzeumait, megcsodálhatják a város építészeti remekműveit, interaktív vezetett túrákon vehetnek részt, sőt még színházi élményben is részük lehet. A program teljes egészében németül zajlik, így a diákok a szórakozás mellett még nyelvtudásukat is fejleszthetik. A városban eltöltött hét folyamán tizenkét különleges program és látnivaló várt ránk, amelyek egytől egyig érdekesnek bizonyultak.

Az érkezést követő első napunk délelőttjén utunk a Bécs szívében található Szent István-székesegyházhoz (Stephansdom) vezetett, melynek tölcsérszerű Óriáskapuja mellett találkoztunk osztrák idegenvezetőnkkel, Arat, Mag. Weihs Andreas úrral, aki a hét folyamán még számos alkalommal kalauzolt minket. A főként gótikus jegyeket viselő templomba belépve az egyik oldalhajó padjaiban üldögélve hallgattuk meg a dóm építésének és a város kibővítésének történetét. Tanultunk az építészeti stílusok jellegzetességeiről, a templomban található szobrok és freskók szimbolikájáról, valamint számos egyéb érdekességről, mint például az ott található három orgonáról. Délután újra nyakunkba vettük a várost és ellátogattunk az Albrecht főherceg palotájában található Albertina múzeumba, amely a világ egyik legjelentősebb grafikai gyűjteményének ad otthont. A kiállításon találkozhattunk naturalista, impresszionista, pointillista és expresszionista festményekkel, melyek között átmenetet figyelhettünk meg. Olyan híres festők alkotásait vehettük szemügyre, mint Picasso, Monet, Dürer és mások. Ezek mellett az érdeklődők kortárs művészeti alkotásokat is megtekinthettek.

Másnap délelőtt ellátogattunk az 1979. augusztus 23-án megnyitott Vienna International Centre-be, amely UNO-City néven is ismert. A központ New York, Genf és Nairobi mellett az Egyesült Nemzetek négy fő székhelyének egyike. Mivel a belépés ide csak bejelentkezett csoportoknak engedélyezett, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy itt is részesei lehettünk egy német nyelven vezetett túrának. Ráadásul a minket vezető fiatal úriember még pár általa ismert kedves magyar szót is intézett hozzánk. A vezetés során a világos folyosók, konferenciatermek és kisebb kiállítások szemügyre vétele mellett számos információt tudtunk meg az ENSZ működéséről. A bécsi központban székel az ENSZ számos szervezete. Ezek változatos eszközökkel támogatják a békét, az emberi jogokat és a fenntartható fejlődést. Céljuk a nukleáris technológia és a világűr békés felhasználásának biztosítása, a nukleáris kísérletek leállítása, a szegénység felszámolása és a terrorizmus világszintű megfékezése. Az idegenvezetés során meglátogattunk egy üléstermet is, melyben gyakorta folynak konferenciák hat hivatalos nyelven (angol, francia, spanyol, orosz, kínai, arab). Látogatásunk idején is éppen egy nagyobb konferencia zajlott. Az üléseken tolmácsok vesznek részt, akik folyamatosan segítik a résztvevők kommunikációját. Az UNO-City-ben több kisebb kiállítás is megtalálható, melyek olyan darabokat birtokolnak, mint például egy valódi holdkőzet-darab. Az épületkomplexum valóban úgy működik Bécs területén belül, mintha egy különálló város volna, a városban. Dolgozói 125 különböző országból érkeznek és ellátásuk az épületkomplexumon belül biztosítva van. Van számukra fenntartott üzletház és orvosi ellátás is. A centrum udvarán a 193 ENSZ tagállam zászlója lobog.

Ezt követően ellátogattunk az újgótikus stílusú bécsi Városházára, amelyet Friedrich von Schmidt, a kölni dóm korábbi építőmestere épített. Összesen 1500 terem és szoba található benne, melyeknek egy része nyitva áll a látogatók előtt. Belépve a díszterembe mindannyiunkat elvarázsolt impozáns mérete és gazdagon díszített falainak látványa. Körbenézve az ember szinte maga előtt látja a teremben megrendezett bálok színes kavalkádját. A minket körbevezető hölgy még azt is megjegyezte, hogy a terem parkettje kifejezetten alkalmas volt a táncolásra. Az épületet körbejárva áthaladtunk a polgármesterek arcképcsarnokán is, ahol olyan festők által készített portrékat láthattunk, akiket a polgármesterek személyesen bíztak meg képeik elkészítésével. Az ablakon át megcsodálhattuk a városháza tornyát, amely 97,9 m magas, a tetején pedig egy 3,40 m magas páncélos lovag áll 6 méteres lándzsával, az úgynevezett Eiserner Rathausmann, amely mára Bécs egyik jelképévé vált. A

városházáról áthaladtunk a Parlamenthez, amely Ausztria egyik legfontosabb épülete, és az építészet gyöngyszeme. Itt a parlament egyik dolgozója vezetett körbe minket, aki felvázolta az osztrák parlament felépítését és betekintést nyújtott számunkra az ország politikájának történelmébe, majd elvezetett minket a Nemzeti Tanács felújított üléstermébe, melynek hatalmas üvegkupolája alatt mi is elhelyezkedhettünk a döntéshozók székeiben.

Szerda délelőtt új kalandra indulva szálltunk fel a metróra, és indultunk el a Schönbrunni kastélyhoz, mely a város egyik legjelentősebb turisztikai látványossága. A barokk stílusú kastély a császári család egykori nyári rezidenciájaként szolgált. Belsőépítészete rendkívül impozáns, az arany és a piros színek dominálnak benne, amelyek jól tükrözik a lakók rangját. Mária Terézián és Ferenc József császár mellett napjainak egy részét itt töltötte Sisi, azaz Erzsébet császárné is, akit titokzatos élete és tragikus halála az osztrák történelem híres alakjává tett. Végighaladva a díszes termeken megcsodálhattuk a korabeli kézzel szőtt tapétákat, bútorokat, festményeket. Eközben az idegenvezetőnk érdekes történeteket mesélt a korabeli hagyományokról, öltözködési szokásokról és az itt megfordulók életéről. Különösen emlékezetes maradt bennünk a mindenki által nagy elszántsággal hordott fűzők története és a falakon függő tükrök térnövelési praktikái.

Délutáni úticélunk a Belvedere kastély volt, amely nem csak építészetével, de jelentős műgyűjteményével is kiemelkedő látványosságnak számít. A palotát Lukas von Hildebrandt építette Savoyai Jenő herceg megbízásából. A márványozott nagyterem ablakain át kinézve megpillanthattuk a keretet, melynek szépsége igazán méltó a kastélyhoz. A termekben számos híres alkotást csodáltunk meg, majd mikor az osztrák szecessziós képzőművészet képviselőjének, Gustav Klimt festményeihez értünk, hosszan elidőztünk a művész híres alkotása előtt. A csók a festő leghíresebb műve, amelyet Emilie Flöge ihletett. A kép előtt állva idegenvezetőnk mesélt a festményen megjelenő számos szimbolikáról és a festészet új kedvelt témájáról, az érzéki szerelemről. Bár ezt a képet sokunk látta már fényképeken, ilyen közelről szemlélni egy csodálatos új élmény volt.

Mivel általában az estéket szállásunkon töltöttük, mindenki izgatottan várta, hogy eljöjjön ez a rendhagyó program. Hét órára ugyanis jegyeket kaptunk a Ronascher musical színházba a Notre Dame-i toronyőr című darabra. Az előadás mindnyájunkat lenyűgözött, hiszen nem mindennapi alkalom, hogy az ember egy ilyen színvonalas előadást láthat. A díszlet kivitelezése, a színészi játék és a zene mindenkit elkápráztatott és úgy gondolom ez egy emlékezetes élményként él majd bennünk.

Az utolsó egész napunkat Bécsben a császári kincseskamarában kezdtük, amely rendkívül jelentős, hiszen két császári koronát is őriznek itt. A világ egyik legnagyobb smaragdja is itt található, valamint számos egyéb gazdagon díszített egyházi hatalmat jelképező műtárgy. Ezután a császári kriptában (Kaisergruft) jártunk, ahol összesen 12 császárt és 18 császárnét temettek el. A sírhelyet körbejárva érdekes történeteket hallottunk az ott nyugvókról, valamint megtekintettük Habsburg Ottót sírját is, aki egykor előadást tartott gimnáziumunkban.

A projekt által biztosított utolsó programunk a Szépművészeti múzeum látogatása volt. Az épület impozáns barokk lépcsőiről feltekintve a mennyezeten látható Munkácsy Mihály alkotása. Az múzeum termeinek oldalablakai el vannak sötétítve, és csupán a plafonon lévő üvegezett részeken süt be a napfény, mivel így a képek szebb megvilágítást kapnak. Az idegenvezetőnk irányításával megcsodáltuk a múzeum legjelentősebb festményeit, köztük Rubens munkáit, aki tökéletes mestere volt a színeknek. A maradék időnkben önállóan járhattuk a múzeumot. Bepillantást nyerhettünk az ókori görög és egyiptomi művészetekbe, vagy elidőzhettünk a kortárs festmények között.

A hazaindulás napján némettanárnőink, Fekete Judit és Szénássy Edit jóvoltából még pár órát eltölthettünk a Műszaki Múzeumban, ahol érdekes kísérleteket és találmányokat nézhettünk meg és próbálhattunk ki.

Amikor a főpályaudvaron megpakolt bőröndjeinket cipelve indultunk el vonatunk felé, szomorúan, de ugyanakkor élményekkel telve búcsúztunk a pezsgő fővárostól. Úgy hiszem, az úton résztvevő diákok számára világossá vált, milyen hasznos valójában az idegen nyelvek tanulása, és, az eddig megszerzett tudásunk kamatoztatása mekkora sikerélménnyel gazdagít minket.

Radi Barbara, VI.N

hirdetés
Previous article150 rászoruló családnak tette szebbé a húsvétot a Vöröskereszt Dél-Komáromban
Next articleA Marianium gimnasztikás lányai a dobogón!