Több mint egy évtizedig hódoltunk Görögországnak, de mióta megismertük Európa „csizmáját”, Olaszországot, kénytelenek vagyunk minden évben visszatérni, újabb és újabb helyeket felfedezni. Itália építészeti remekeivel, felülmúlhatatlan értékű műemlékeivel egyszerűen lenyűgöz.
Budapestről indultunk el úticélunk, Imperia felé. Estére már a város legismertebb szállodájában, a Hotel Robiniában csomagoltuk ki bőröndjeinket. Itt 6 éjszakát töltöttünk, a személyzet végtelenül kedves emberekből állt, akik reggelivel és egész napos kalandozásunk után finom vacsorával vártak. Mivel másnap esőre ébredtünk, így idegenvezetőnk megcserélte úticélunkat, nem a tengerparton „napoztunk”, hanem megtekintettük a Ligúria tartomány legelbűvölőbb városait, köztük a festői szépségű kisvárost, Cervót. A 17-18. században barokk stílusban épült San Giovanni Battista-templom lépcsőiről remek kilátás nyílt a tengerre. Élveztük a városka sikátorait, hangulatos utcáit. Rövid itt-tartózkodás után Ventimiglia közelében a híres, 18 hektáros Hanbury botanikus kert csodálatos növényzetében, virágjaiban gyönyörködtünk. Sir Thomas Hanbury angol üzletember és kertész szecessziós stílusban épült villája, a La Mortola körül elterülő botanikus kert a legnagyobb Olaszországban, de Európában is rangosnak számít. 2006-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Utunkat az Imperia tartomány egyik legfestőibb középkori városkájában, Dolceacquában fejeztük be. A Castello Doria-templom, a kiszáradó Nervia folyó felett díszelgő 
szamárhátíves középkori kőhídja, a vár és a falához épített házak, a sikátorok nemcsak a francia impresszionista festőt, Monet-t varázsolták el, de bennünk is felejthetetlen élményt hagytak. Másnap már csodálatosan ragyogott a nap, s autóbuszunk a francia Riviéra legszebb városai felé repített bennünket. Délelőtt Cannes-ban álltunk meg. A világhírű üdülőhely a nemzetközi filmfesztivál otthona. A tengerparton elhaladva számtalan jachtban gyönyörködtünk. A város finom fövenyes strandja, a híres, pálmafákkal szegélyezett Croisette körúttal, s az előkelő palotákkal fontos turisztikai vonzerőt jelent. A fesztiválpalota lépcsőit vörös szőnyeg borította, ismét rangos verseny volt, a Cannes Lions nemzetközi reklámfesztivál. A lépcsőktől nem messze híres színészek, rendezők kézlenyomatának „panteon”-ja következett. Innen elköszönve csodálatos sziklás tengerszakaszok mellett érkeztünk a Cote d’ Azur, a francia Riviéra fővárosába, Nizzába, a fények, színek, ízek városába. Forgalmas reptere mélyen belenyúlik a tengerbe. Kivételes mikroklímája, sajátos fényei, hangulatos piacai, óvárosa és ortodox temploma mindig vonzotta a festőket, a turistákat. Már késő délután érkeztünk Antibesbe, ahol megtekintettük az erődítményt, a katedrálist, a Picasso Múzeumot, a Prátert. Lenyűgözően hitelesek voltak köztéri szobrai, amelyek a kisportolt emberi test szépségét hirdették. A sűrű program lehetetlenné tette, hogy még aznap Monte Carlóba is eljussunk, így a következő napot itt kezdtük. Monte Carlo Monacóban található, amely külön köztársaság Franciaországon belül. A világ egyik legdrágább helyszíne, a világ második legkisebb állama, a fényűzés szimbóluma. Monaco a 13. században (1297) keletkezett, amikor Francois Grimaldi ferences szerzetesnek álcázott katonáival elfoglalta a várat, azóta a Grimaldik az ország uralkodói. Az államalapító szobra a 13. században épült Hercegi Palota jobb oldalát díszíti. A főbejárat két oldalán a hercegi család címerének színeivel díszített őrbódék állnak a testőrök számára. Mindennap délben megtekinthetjük a látványos őrségváltást, ami most sajnos időhiány miatt elmaradt. A Palota egy nagy komplexum, megtekintettük a muzeális értékű lakosztályokat, legfontosabb helyiségét, a trónteremet, amely a Grimaldi hercegek dicsőségét hirdeti. Feledhetetlen volt a Saint Nicholas Cathedral, ahol a tragikusan elhunyt világhírű színésznő, Grace Kelly (Gratia Patricia) kötött házasságot Monaco uralkodójával, Rainier herceggel. Földi maradványai is ebben 
a templomban nyugszanak, s az utókor állandóan friss virággal emlékszik rá. Sajnálatos módon a 19. században épült Ocenográfiai Múzeumba sem jutottunk el, de sétánk alatt számtalan palotában, csodálatos építményekben gyönyörködtünk. Ilyen volt többek között a Hercegi Palotával szemben található festői szépségű Palace du Palais is. Láttuk a Monte Carlo Casinót is, a Royal Hotelt, valamint a Forma 1 versenyek színhelyét. Franciaországi körutunkat Mentonnal zártuk. Menton a legelső francia város Olaszország felől. Zöldellő buja parkjai, csodálatos múlt századi épületei, a város főtere, öreg házai, a város felett őrködő, messziről látható temploma, lenyűgöző tengerpartja feledhetetlen. San Remo Olaszország legnyugatibb tengerparti városa, a „virágos Riviéra” (Riviera dei Fiori) központja. Keletkezése a római korba nyúlik vissza. Csodálatosak virágjai, parkjai, kertjei. Láttuk az Ariston színházat is, a táncdalfesztiválok színhelyét. Az óvárosi (La Pigna) séta után napunkat szálláshelyünkön, Impériában fejeztük be, ahol megtekintettük az Oliva Múzeumot, s betekintést kaptunk az olivaolaj készítésébe. Imperia a Ligúria tartomány (amelyben 91 alagutat számoltunk meg) Imperia megyéjének székhelye. Nem csak az olivaolaj-készítésről, tésztagyáráról is híres. Az ötödik napon szabad program volt, pihenés a tengerparton. Csodás a Ligúr-tenger (amelyet olasz Riviérának is neveznek) selymes, forró a homokja, de kristálytiszta tengere jéghideg volt. A hatodik napunk is szabad programmal indult. A városban éppen piacnap volt, a sátrak végtelensége kígyózott az utcákon. Mi itt nem töltöttünk hosszabb időt, inkább a monumentális Porto Maurizio (Szent Mór-székesegyház) épületében gyönyörködtünk. Itt is megtaláltuk Garibaldi szobrát, és szép volt a neogót Ave Maria Stella-templom is. Délután hajóra szálltunk, s a 4-5 órás hajókázás alatt láttuk az egyik lakatlan szigetet, amely a sirályok, kormoránok és fecskék költőhelye. Lehetőségünk volt a nyílt tengerben is úszni. Az utolsó előtti napunkat Olaszország hatodik legnagyobb városában, a régió székhelyén, Genovában töltöttük. Mi már többször voltunk itt átutazóban, de a tengerparti hajómúzeumtól messzebb nem jutottunk. Most volt alkalmunk megismerni a város lenyűgözően szép épületeit. Lépten-nyomon reneszánsz, barokk, klasszicista stílusban épült palotákkal találkoztunk a Le Strade Nuove-n, amely 2006 óta a Világörökség része. A város Kolumbusz Kristóf és Niccolo Paganini szülőhelye. Egykor virágzó tengeri nagyhatalom volt. Különösen vibráló, élettel teli város. Hetvenhat méteres világítótornya, hatalmas kikötője, Garibaldi szobra (mely majd mindegyik olasz városban megtalálható), a Piazza San Mateo gótikus temploma gyönyörű rózsaablakával, a csíkos San Lorenzo-katedrális (amely a siennaihoz hasonló), a régi városkapu (Porta Soprana),… és még hosszan sorolhatnám a látnivalókat. Délután már Milánóban szálltunk ki az autóbuszból, amely az ország második legnagyobb városa, Lombardia régió székhelye, az ország legnagyobb ipari központja. Világhírét manapság divatházainak, operaházának (Scala), gótikus, csupa kőcsipke dómjának, a Santa Maria delle Grazietemplomának köszönheti, amelyben Leonardo da Vinci híres festménye, Az utolsó vacsora található. A világhírű Scalával szemben áll Leonardo monumentális szobra. Figyelemreméltóak a város szökőkútjai is. A világhírű dóm előtt található tér II. Viktor Emánuel lovasszobrával (1896), s oldalában a Galleria Vittorio Emanuele II. passzázs, keresztalapú vásárcsarnok, amely Nápolyt juttatja az ember eszébe. A város büszkesége a milánói dóm, az olasz gótika egyik mesterműve. Olaszország második legnagyobb temploma a római Szent Péter-bazilika után. Helyén már a 4. században állt bazilika, de a mai épületet a 14. században Galeazzo Visconti herceg utasítására kezdték el építeni. Az építkezés több évszázadon keresztül folyt, s csak a 20. század elején fejezték be. Utolsó éjszakánkat a Veronától pár kilométerre található Negrar város pompás Hotel San Vitojában töltöttük. A bőséges reggeli után a Veneto regió egyik legfontosabb településére, Veronába, a síron túl is tartó örök szerelem városába utaztunk, mely Shakespeare Rómeóját és Júliáját juttatja eszünkbe. Mi is megtekintettük Júlia erkélyét a belső udvarban, megérintettük Júlia szobrát, amely romantikus helyként szolgál. Kellemes volt végigsétálni a főtéren, ahol festők kínálták alkotásaikat. Jó volt a nagy melegben felfrissülni egyegy kellemes gyümölcslével, fagylalttal. Az Adige folyó partján fekvő Verona 2000 óta a Világörökség része. Pártázott reneszánsz erődítménye városkapuival, reneszánsz, barokk épületei, nyíló magnóliafái, a római korból megmaradt Arénája (a Colosseum után az egyik legismertebb amfiteátruma), ahol nyaranta operaelőadásokat tartanak, lenyűgöző látványt nyújtott. Verona megtekintésével vettünk búcsút a csodálatos Olaszhontól.
Dr. Egriné dr. T. Szonja
DUNATÁJ HETILAP 51-52/2016
