HAZA DUNATÁJ Varázslatos kirándulás a mesék világába

Varázslatos kirándulás a mesék világába

1131
hirdetés

MESÉKEgy, a mesék világába repítő kiállítás nyílt március 11-én a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében, melynek anyagát Szegedi Katalin magyarországi illusztrátor, meseíró munkáiból állították össze Színem java címmel. A kiállító művész Budapesten született és 1989-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán (mai nevén Moholy Nagy Művészeti Egyetem) diplomázott alkalmazott grafika és könyvtervezés szakon. Két kiváló grafikus, Pálfi György és Árendás József voltak a mesterei. Posztgraduális képzés keretében a Mesterképző Intézetben szerezte meg az egyetemi szintű diplomát.

Hogy az életének, sorsának alakulása sem nélkülözte a meseszerű elemeket, azt mindennél jobban kifejezi alábbi önvallomása: „Mesekönyveket rajzolok. Ez a munkám, hobbim, az életem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire világéletemben vágytam. Ötéves voltam, amikor egy éjszaka felébresztettem az anyukámat, és közöltem vele megmásíthatatlan szándékomat: ha nagy leszek, mesekönyvrajzoló szeretnék lenni! Olyan szép könyveket szeretnék készíteni a mai gyerekeknek, mint amilyenek engem is elbűvöltek kiskoromban.” Már egyetemi évei alatt elkezdett könyvillusztrálással foglalkozni, az első könyve 1989-ben jelent meg. Ezt követően megfestette a Tarot kártya 22 lapját, mely akkoriban még teljesen ismeretlen műfaj volt Magyarországon. Bár ettől kezdve szinte folyamatosan voltak „könyves” megbízásai, más területekre is tett kitérőt. Tanulmányai befejezése után bábokat tervezett a budapesti Kolibri Színház számára, majd Kaposváron fiatal felnőtteket tanított grafikára. 1994-ben ösztöndíjasként Rómában tanulhatott, majd 2000-ben kezdett el komolyabban könyvillusztrálással foglalkozni. Több alkalommal képviselte hazáját a Bolognai, Göteborgi és a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásáron. Magyarországi könyvkiadókon kívül amerikai, görög, japán, német, dél-koreai és svéd kiadóknak is dolgozott már. Számtalan hazai és nemzetközi díj, elismerés tulajdonosa. A teljesség igénye nélkül több alkalommal ért el helyezést gyermekkönyv kategóriában a „Szép Magyar Könyv versenyen”, 2005-ben elnyerte az „Év Illusztrátora” címet, ugyanebben az évben a Koreai Könyvkiadók Egyesülete Az aranyhajú lány című könyvét az Év Legszebb Könyvének választotta, kétszeres Fitz József-díjas, 2010-ben Astrid Lindgren Memorial Award-ra jelölték, az Aranykulcsocska, avagy Burratino kalandjai című könyve pedig bekerült az IBBY „Honour List” elnevezésű dicsőséglistájára. Nosztalgikus alkatú ember, ilyenek a rajzai is. Saját bevallása szerint imádja a régi tárgyakat, melyekhez, amennyiben azokhoz ráadásul emlékek, érzelmek is kötik, nagyon ragaszkodik. Mint vallja, a régi tárgyakban nem az antikvitásokban fellelhető, gyönyörűen helyreállított darabok tökéletessége vonzza, sokkal inkább a hibáik, tökéletlenségük. Egy-egy letört darabka, vagy a hámladozó festék számára elődeink boldogságáról, vagy szenvedéseiről mesél, ő pedig megörökíti ezeket a rajzain, hozzáadva a „saját meséjét”. Így osztja meg a mai gyerekekkel a régi, letűnt korok szépségét, mivel sokuknak nem adatott meg a lehetőség, hogy ilyen tárgyakkal vegyék körül magukat. Ezekből a régi tárgyakból mutatóba el is hozott
néhányat annak illusztrálására, milyen hangulatot áraszt a műterme. S azt is elárulta, hogy a szomszédai, ismerősei is tudják róla, hogy szinte minden kacatot gyűjt, ezért telerakják a postaládáját olyan dolgokkal, melyekről úgy gondolják, hasznosíthatja majd. Több mint negyven könyvének köszönhetően mára elég markánsan kialakult a stílusa, mely az első pillantásra felismerhetővé teszi rajzait, de ugyanakkor folyamatosan keresi az új kifejezési MESÉK2formákat. A hagyományos akvarellt felváltották az akrill és kollázs technikával készült képei. Az ezekből összeállított komáromi kiállítást, melynek kurátora Szabó Csekei Tímea volt, formabontó módon maga a művésznő mutatta be rögtönzött tárlatvezetésen avatva be közönségét az alkotás kulisszatitkaiba, művei születésének nemegyszer szinte mesébe illő történeteibe. Mint elmondta, az első könyve, az Álomcirkusz sorsfordító volt az életében. Amikor elvégezte az egyetemet, úgy gondolta, elhalmozzák őt megbízásokkkal, ám ez nem így történt, egyáltalán nem volt munkája. Aztán valaki azt mondta neki, hogy írjon könyvet, így született az Álomcirkusz, melynek hiába keresett idehaza kiadót. Elsőként aztán egy német és egy görög kiadó jelentette meg, s csak ezt követően adták ki Magyarországon. Majd a könyv önálló életre kelt, mára már nyolc nyelven olvasható, köztük szlovákul is. Aztán éveken keresztül nagy álma volt, hogy Boldizsár Ildikó könyvét illusztrálhassa, akit személyesen nem ismert. Olvasta róla, hogy írt egy könyvet, melynek az Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya címet adta. Ez neki annyira megtetszett, hogy attól kezdve arra vágyott, hogy ezt a mesekönyvet ő illusztrálhassa. Akkor már az Álomcirkusz sikerének köszönhetően sok megbízatása volt, amikor egyszer felhívta őt a Móra Kiadó akkori igazgatója. Mielőtt még elmondhatta volna, mit szeretne, Katalin azt mondta neki, hogy pillanatnyilag sok munkája van, s csak kkor vállal újat, ha Boldizsár Ildikó könyvéről van szó. A vonal másik végén döbbent csend támadt, majd az igazgató megkérdezte, honnan tudta, hogy éppen ezért hívja… Nagy örömmel elvállalta, majd anélkül, hogy látta volna a kéziratot, elképzelte, milyennek is álmodja meg Amáliát. Elhatározta, nézzen úgy ki, ahogy Boldizsár Ildikót képről ismeri. De ha már boszorkányról van szó, az is eszébe jutott, úgy rajzolja meg, hogy a hajában kígyók, békák, bogarak lesznek. Aztán azt gondolta, hogy ez a gyerekek számára egy kissé ijesztő lenne. Amikor pedig megkapta a kéziratot, a legnagyobb meglepetésére azt olvasta benne Amáliáról, hogy a hajában kígyók, békák vannak, tehát ugyanolyannak álmodta meg Amáliát, amilyennek a szerző. Szegedi Katalint hallgatva az a benyomás alakult ki bennünk, hogy nemcsak ő teremt rajzaival, könyveivel egy varázslatos mesevilágot, hanem a mesék jó tündére, vagy éppen jó boszorkánya is segíti őt pályája, élete alakulásában, hogy minél több örömet szerezhessen a gyerekeknek. A kiállítás április 8-ig tekinthető meg Komáromban, a Zichypalotabeli kiállítóteremben.

-nkzs-
Németh István felvételei

DUNATÁJ HETILAP 11/2016

Zichy palota, Komárom

Posted by dunataj.sk on 11. marec 2016

hirdetés
Previous articleTovább emelkedett a Szlovákiába látogató turisták száma
Next articleA nagymamák esküvői ruhája is előkerült