HAZA Egyéb Tollforgatók ajánlásával

Tollforgatók ajánlásával

716
hirdetés

Sárvár1A Sárvári Tinódi Gimnázium, Sárvár Város Önkormányzata, az Írók Szakszervezete és az Írók Alapítványa minden évben irodalmi pályázatot hirdet Kárpát-medencei magyar középiskolások számára, akik vers, próza és tanulmány kategóriában csillogtathatják meg tehetségüket. A cél, hogy bekerüljenek a legjobb 50 tollforgató közé, akik húsvét táján egy háromnapos táborban vesznek részt. A Diákköltők, Diákírók 37. Találkozója idén 2014. április 15–18 között került megrendezésre az irodalmi berkekben már igencsak elhíresült Sárváron, ahol a kortárs magyar irodalom számos alakja is kezdte pályáját.

Ebben az évben már harmadik alkalommal, de sajnos utoljára vehettem részt a táborban. A Sárváron töltött napok mindig kihatással vannak a gondolkodásomra, a jelenemre és a jövőmre. Az előző két alkalom is rengeteg tapasztalatot, élményt, s tavaly még díjakat is hozott számomra, ezért alig vártam az idei pályázati kiírást is. Az eseményt Mezey Katalin, az Írók Szakszervezetének főtitkára, József Attila-díjas költőnő, a zsűri elnöke nyitotta meg a vár mellett található Tinódi Lantos Sebestyén szobornál, ahol összegyűltek a tábor résztvevői. Már az első nap folyamán rengeteg ismeretséget kötöttünk, elhangzottak az ezekben a körökben szokványos „te mit írsz?“-kérdések. Mi, visszajáró Sárvár-függők hosszú időSárvár2 után ismét láthattuk egymást, mazsolázhattunk az előző év táboros emlékeiből, meg persze felvághattunk az újoncok előtt, hogy mi mennyire jártasak vagyunk már itt. A következő két nap műhelymunkával telt, ahol a zsűri értékelte az írásokat, lenyesegettük a versek vadhajtásait, s építő kritikával láttuk el egymás munkáit. A próza kategória zsűrije idén Vörös István és Bertha Zoltán volt, aki egyúttal a tanulmányokat is véleményezte, a verseket pedig Kemény Istvánnal, Mezey Katalinnal és Papp Márióval elemeztük. Én az első évben próza, tavaly mindhárom, idén pedig vers és tanulmány kategóriában kerültem a táborba. Tanulmányomat Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról írtam, amelyet a zsűri arany oklevéllel értékelt az utolsó nap gálaestjén. Az ünnepségen még a szokásokhoz híven minden táborozó felolvasott egy-egy rövid részletet a pályaművéből, majd következett a díjkiosztás.

Erdélyi, vajdasági, kárpátaljai díjazottjai is vannak minden évben a versenynek, valamint a több mint háromszáz pályázat között is nagy számban bukkannak határon túlról érkező művekre a zsűri tagjai. Ennek rendkívül örülnek, hiszen ez arra enged következtetni, hogy az anyaországon kívül élő magyarok nemcsak szeretik, hanem gazdagítják is a magyar irodalmat és kultúrát. Minden évben büszke voltam arra, hogy felvidéki lányként egy ilyen elismert pályázat díjazottja lehetek, s ennyi tehetséges írópalántával fejleszthetem a képességeimet, gazdagíthatom a tudásomat. Minden alkalommal egy kicsit más, de mindig különleges hangulattal telített, mosolyokkal, véleménycserével, közvetlenséggel, egy kis irodalommal fűszerezett ínyencség ez a találkozó – kifejezetten a kultúra barátainak ajánlásával. Jövőre pedig minden félénk és magabiztos tollforgatónak és írótanoncnak jó étvágyat kívánok hozzá.

Paluska Zsuzsanna

Selye János Gimnázium, Komárom

VI.H

 

dunataj.sk

hirdetés
Previous articleÁllami támogatás az energiatakarékosságra
Next articleA Jó Szó immár 18. alkalommal a Selye János Gimnáziumban