Kezdőlap Egyéb Tisztelettel emlékezünk Szénássy Zoltánra

Tisztelettel emlékezünk Szénássy Zoltánra

13
MEGOSZTÁS
57782PhDr. Szénássy Zoltán október 10-én lett volna 90 éves. A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület munkájában, tiszteletbeli elnökként nagy kitartással, aktívan tevékenykedett egészen haláláig, 2011. november 28-ig. Születésének 90. és halálának 4. évfordulóján emlékezünk rá nagy tisztelettel.

Emlékezésünk főhajtás az Ember előtt, az előtt az életút előtt, amit a tisztesség, a becsület, a hűség, a kitartás, a szeretet kísért mindvégig.

Az, hogy mint a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület jelenlegi elnöke most én emlékezem meg PhDr. Szénássy Zoltánról, annak köszönhető, hogy az ő jóvoltából lehettem 2000-ben az újraalakult egyesület 17 alapító tagjának egyike, az ő kérésének, unszolásának engedve vettem részt aktívan az egyesület elnökségének munkájában és az ő javaslatára választott meg az egyesület elnöknek 10 éve, 2005-ben.

PhDr. Szénássy Zoltán 1925. október 10-én született. Pápán a tanítóképzőben érettségizett, egyetemi tanulmányait 1956-ban fejezte be Pozsonyban, ahol magyar-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A komáromi pedagógiai iskolában tanította a jövendő óvónőket, utána a 11 éves középiskolában magyar, történelem és földrajz tantárgyakat oktatott. 42 év aktív tanítás után 1991-ben vonult nyugdíjba. Tanítványait mindig, minden körülmények között nemzetünk iránti hűségre, tiszteletre nevelte. Saját bevallása szerint a pedagógiai munka, maga a tanítás sok gyönyörű élményt adott neki. Megjelent könyveiből, az ő személyes példájából megtanulhatjuk az ősök, apáink és anyáink tiszteletét, nyelvünk, kultúránk megbecsülését, szeretetét. Figyelmeztet minket arra, hogy felelősek vagyunk azért az örökségért, amit elődeink ránk hagytak, hiszen ebből építhetjük tovább a jövőt.

Helytörténészi munkája is értékes, 1959-től nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Magyarországon és Erdélyben megjelenő folyóiratokban is publikált, s 16 megjelent könyve közül 14 Komárom történelmével, a város neves személyiségeivel és a Jókai Egyesület 100 évével foglalkozik. Díjak, kitüntetések sora és az, hogy Rév-Komárom és Dél-Komárom és Neszmély Község is Pro Urbe díjjal tüntette ki, igazolja, hogy becsülték az általa elvégzett munkát, sokfelé ágazó tevékenységét.

PhDr. Szénássy Zoltán 2009-ben átvehette a Pro Probitate díjat is. Akik ismerték őt, bizton állíthatják, hogy ez a díj is a megfelelő emberhez került, hiszen egész élete és munkássága mélységes a szülővárosa, iskolája, pedagógusi hivatása iránti szeretetről és hűségről tanúskodik. A család mellett számára a legfontosabbat Komárom és a tanítványok jelentették. 2012-ben, halála után egyesületünk javaslatára posztumusz Külhoni Magyarságért Díjban részesült.

Szívós igyekezet, állhatatos kitartás kellett ahhoz, hogy az erőszakkal megszüntetett Jókai Egyesületet feltámassza, visszahozza a némaságból, s amikor ez sikerült, végtelen öröm töltötte el. Felismerte és felismertette velünk, hogy a Jókai Egyesület úgy hozzátartozik a városhoz, a felvidéki magyar közösséghez, mint fához a gyökere.

Tuba Jánost könyvében úgy jellemezte, mint Komárom kultúrtörténetének fáradhatatlan harcosát, minden jó és nemes gondolat prófétáját. Elmondhatjuk, hogy a 21. század Komáromának PhDr. Szénássy Zoltán volt ez a fáradhatatlan harcosa, minden jó és nemes gondolat prófétája. A Tuba János sírján olvasható sorokat gyakran idézte. Most gondolatban az ő sírjára is felírható lenne az idézet: “Szülővárosáért élve nemzetének dolgozott!”

Rendületlen kitartással, türelemmel, élete példájával okított, tanított, nevelt és biztatott, hogy vigyük tovább a fáklyát, hogy tovább égjen, világítson. Én magam is nagyon sokat kaptam tőle. Tanítványa középiskolás éveimben ugyan nem voltam, de örömömre ő nyilvánosan tanítványává fogadott engem. Ezt nagy megtiszteltetésnek vettem. Évtizedekre szóló útravalóval látott el, kijelölte számomra az utat, jelet kaptam Tőle, amit büszkén viselek és fogok viselni mindig.

Mi, a Jókai Egyesület tagjai hittel, kitartással folytatjuk a munkát, amit vele közösen kezdtünk el. Járjuk az utat, amit kijelölt nekünk, vigyázva minden lépésünkre, hogy az égi katedráról büszkén figyelhesse, hogy kitartóan “új magot hintünk, hogy terebélyes fa nőhessen belőle”, úgy, ahogy tanított, vezetett minket.

Utolsó gondolatként még meg kell vallanunk, hiányzik nekünk! Hiányzik az iskolának, a templomnak, s hiányzik az ő egyesületének, a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületnek és a városnak, Komáromnak! Köszönjük neki mindazt, amit a Jókai Egyesületért, Komáromért, mint a város szerelmese, hűséges krónikása tett. A nagy elődök nyomán híven szolgálta szülővárosát, a számára kivételes várost, Komáromot. Elment, s mégis itt van velünk minden gondolatával, tettével, terveivel. Emléke örök.

Dr. Keszegh Margit, Felvidék.ma
A szerző a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here