Kezdőlap RÉGIÓ Stirber Lajos: „Csak tiszta forrásból”

Stirber Lajos: „Csak tiszta forrásból”

20
MEGOSZTÁS

A komáromi Jókai Mór Alapiskola hagyományos tanév végi műsoráról

„A fa koronája oly magasra nő, amilyen mélyen fúródik gyökere a talajba.”

(Kodály Zoltán)

Nem tudom, Kodály Zoltán fenti üzenetét ismeri-e vagy sem a Jókai Mór Alapiskola pedagógusgárdája, de végignézve és élvezve a – 2014. június 3-án a komáromi Vmk színháztermében megtartott – hagyományos, mintegy kétórás év végi ünnepi műsorukat, mindvégig a kodályi üzenet járt az eszemben.

jokai suliTalán azért is, mert – a műsor indításaként kivetített, a gyermekek gazdag szakköri tevékenységét bemutató képeket követően – Ibolya Jolán, az iskola igazgatóhelyettese, rövid, de gondolatgazdag köszöntőjében, többek között így fogalmazott: „Pedagógiai programunk egyik sarkalatos programpontja a magyarságra való nevelés, az összetartozás tudatának erősítése. Majd (a teljesség igénye nélkül) felsorolt néhányat az iskola sikeres rendezvényeiről – VOX HUMANA kórusfesztivál, országos Jókai irodalmi és műveltségi verseny, Harmos Károly rajztábor, lakszakállasi gimnasztika tábor – szólt arról is, hogy az országos versenyeken – a Szép Magyar Beszéd, Tompa Mihály Vers- és Prózamondó, Bendegúz Nyelv Ész, a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyen, de a sakkversenyen is – az élvonalban végeztek tanulóik. Gyerekeik szintúgy eredményesen szerepeltek az idegen nyelvi, a földrajzi, a kémiai, fizikai, technikai olimpián, a Pithagoriáda, valamint a területi Zrínyi Ilona matematikaversenyen is. De a gyerekekben a mozgás iránti igény is ott él: az iskolánkban a futball, a gimnasztika és a tánc a legnépszerűbb. A táncoslábú „jókais lányok” megnyerték a Show Time elnevezésű országos művészeti tánc- és mozgásversenyt, így továbbjutottak a június végén Székelyudvarhelyen megrendezendő Európa-bajnokságra. Az iskolában évek óta magas szintű vizuális nevelés folyik, a gyerekek különleges rajztechnikával dolgoznak. Az iskola a tanulók legsikeresebb munkáiból nagyszabású kiállítást rendezett. A LIMES Galériában 157 gyermek szebbnél szebb munkája volt megtekinthető június 15-ig. A köszöntő elhangzása után a műsorvezető, a kilencedikes Czirfusz Viktória lépett a mikrofonhoz, hogy szép magyarsággal felvezesse az egyes műsorszámokat, hogy aztán peregjen a mindvégig változatos, gazdag műsor. Legszívesebben idézném a műsorvezető által mondott – a „Tiszteld a múltat és éltesd tovább!” mottó jegyében íródott – szöveget, de azt most nem tehetem.

Az ünnepi műsort a 43. éve megszakítás nélkül működő Kicsinyek Kórusa – karnagy Pfeiferlik Annamária – kezdte. Majd Fekete Lujza 3.B osztályos tanuló – aki a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulójában ezüstsávos minősítést szerzett – határozott fellépését csodálhattuk meg; felkészítője Jókai Éva tanító néni volt. Aztán ismét kórusmuzsikát hallgathattunk: Juhász Mónika vezényletével az iskola 53. éve működő „nagyok kórusa” – a felső tagozatosok énekeltek. Mindkét énekkar szinte megalakulása óta a felvidéki magyar gyermekkarok élvonalába tartozik. A legutóbbi (2013-ban), a XV. Csengő Énekszó – országos fesztiválon mindkét kórus aranysávos minősítést szerzett. Az elért sikerekhez nagyban hozzájárul a kórusok – évek óta – állandó zongorakísérője Bakos Márta, a helyi művészeti alapiskola tanárnője, a Jókai Mór Alapiskola egykori diákja. Szép gesztus volt, hogy a gyerekek virágcsokorral köszönték meg Márta néni fáradozását.

Ezt követően az első osztályosok – Janikovszky Éva Már iskolás vagyok című művéből válogatott – irodalmi-zenés összeállítása aratott megérdemelt nagy sikert; a gyerekek nem játszották, egyszerűen élték a szerepüket. Az összeállítást Skuta Szilvia és Viczencz Andrea tanító nénik készítették és állították színpadra. Az elsősök kedves jelenete után Csiba Emese és Csiba Hajnalka – fuvola és hegedű – kettőse következett, ők is nagy tapsot kaptak. Felkészítőik: Fekete Éva és Balázs Béla, a helyi művészeti alapiskola tanárai. A hangszeres zenét édes anyanyelvünk muzsikája váltotta fel: Stirber Bianka, 3.B osztályos – a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny országos fordulójában bronzsávos minősítést elért – tanuló kifejező prózamondásának tapsolhattunk; felkészítője Jókai Éva volt. Az egyre gradáló műsor (talán) leglátványosabb produkciója következett, Viczencz Andrea gimnasztika szakkörös lányai vezetőjük – akrobatikus elemekkel átszőtt, felettébb ízléses – koreográfiáját táncolták teljes odaadással, szemet-szívet-lelket gyönyörködtetően; nagy közönségsikert aratva. A táncot követően verses mesét hallhattunk: Hübsch Miklós, 5.B osztályos tanuló, aki az országos Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen bronzsávos minősítést ért el – férfiasan – bátor előadásában; felkészítője Juhász Mónika volt. Aztán Gál Eszter Veronika – Bakos Márta növendéke – Bartók Béla és Papp Lajos egy-egy kedves zongoraművének előadásával örvendeztetett meg bennünket.

Már szintén hagyománnyá vált, hogy a búcsúzó kilencedikesek az ünnepi műsor keretében szüleiket virággal és műsorral köszöntik, megköszönik nekik a gondos felnevelést. Az érzelemgazdag, kiválóan szerkesztett meghatóan szép műsor az összeállítók hozzáértését dicsérte. A kilencedikesek felkészítői osztályfőnökeik: Juhász Mónika és Pok István voltak.

Egyik ámulatból a másikba estünk: „Szállj elő zöld ág, zöld levelecske”, a harmadik és negyedik osztályosok közös előadásában egy hagyományos népi gyermekjáték összeállítás következett. Hangszeren közreműködtek: Harsa István – népzenész (duda), Méhes Mihály 3.B és Méhes Gergely jövendő 1. osztályos tanuló (ütőgardon). A gyönyörű népviseletbe öltöztetett gyereksereg láthatóan nagy élvezettel játszott-táncolt. Akik a játékokat megtanították nekik: Gáspár Eszter, Jókai Éva, Krajcsi Judit tanító nénik és Méhes Katalin szülő voltak. Ez a műsorszám is nagy közönségsikert aratott: zúgott a vastaps. Őszintén bevallom: jómagam ennek a műsorszámnak örültem a legjobban, mert sajnos mindmáig aktuális, amit tanítómesterünk Kodály Zoltán 1937-ben a Népi játékok című írásában így fogalmazott meg: „a mai iskolának egyik fő baja, hogy nem engedi eleget énekelni és mozogni a gyerekeket. (…) Ez ősi játékok fenntartása elsőrendű, kulturális és nemzeti érdek. (…) Aki nem játszotta gyermekkorában a játékokat, annyival is kevésbé magyar. Másrészt nagy e játékok tisztán emberi értéke is: fokozzák a társas érzést, életörömöt. (…) A nevelésnek oda kell törekednie – ma hatványosan –, hogy ez a szó: «magyar vagyok» minél gazdagabb tartalmat, minél több életet, színt, jelentsen mindenkinek egyénileg is, különben vajmi üres frázissá szárad.” Az ünnepi műsor befejező részében Gaál Eszter Veronika 3.B osztályos tanuló, az országos Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny ezüstsávos versenyzője – felkészítője Jókai Éva – Kormos István A kevély kiskakas c. verses meséjéből teli gyermeki bájjal mondott el egy részletet. Az ünnepi műsor záróakkordjaként – mint évek óta már Erkel Ferenc Hunyadi László c. operájának közismert Palotás c. zenéjére a kilencedikesek táncoltak palotást – Juhász Mónika koreográfiáját felnőttes „tartással”!

Ez a műsor is ékes bizonyítéka volt annak, hogy a Jókai Mór Alapiskolában sokat tesznek azért, hogy a ,,magyar vagyok,, szókapcsolat ne száradjon vajmi üres frázissá. De hadd kérdezzem: vajon a tanfelügyelő hölgyek, urak miért nem kíváncsiak az ilyen műsorokra? Hiszen egy-egy ilyen műsor hatványozottabban többet árul el az intézményben végzett munka színvonaláról, mint a semmitmondó papírok halmaza.

Bravó, Jókai Mór Alapiskola! Gratulálunk, és ezúton is sok ügyes gyereket, együttműködő kedves szülőket és további szép sikereket kívánunk!

Stirber Lajos

zz iskola ny. pedagógusa

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here