Kezdőlap RÉGIÓ Nem adják el magukat

Nem adják el magukat

27
MEGOSZTÁS

Az MKP-s alapszervezetek többsége elzárkózik az „összeborulás” elméletétől

A Magyar Közösség Pártja napjainkban országszerte alapszervezeti értékelő és tisztújító taggyűléseket tart, ahol a szervezeti munkán kívül a tagoknak értékelniük kell az utolsó parlamenti választások eredményeit. A Komáromi járásban elsöprő győzelmet aratott az MKP, ám bejött a papírforma, miszerint sok szlovák anyanyelvű tagja sikerre viszi a Most-Híd parlamentbe jutását. Azóta sorozatban bizonyosodik be, hogy Bugár Béla egyszemélyes úrhatnámként feladott minden olyan választási igéretet, amely nem az ő gazdasági gyarapodásukat, hanem a kisebbség érdekeit szolgálta volna.

Komáromban az alapszervezet élén Csonka Lajos mérnök állt, aki úgy vette át az elnöki tisztséget, hogy Czíria Attila egyfajta árulásaként felszámolták a szervezetet és újraszervezésre kötelezték. Az újraszervezést Csonka mérnök becsülettel teljesítette, ám figyelmeztette a tisztújító tagsági ülés résztvevőit, hogy a tisztségét csak egy évre vállalta, s bár szívesen segíti a továbbiakban is az alapszervezet munkáját, elnök tovább nem kíván lenni. A tagsági ülés résztvevői ezek után Fekete Ferenc mérnököt választották a komáromi alapszervezet elnökévé, Ógyallán az évzárón résztvevők örömmel konstatálták, hogy a kisváros lakosait nem tudták megtéveszteni a Híd párt vezetői. Mint azt Ondruš Péter, az alapszervezhet elnöke évzáró beszámolójában hangsúlyozta, Basternák László, a meggyilkolt polgármester és MKP-s járási elnök meghatározta azt az emberi magatartásmintát, amelyet minden párttagnak követnie kell. A titkos szavazáson Ondrušek Pétert ismét az ógyallai alapszervezet elnökévé választották. Székfoglalójában egyértelművé tette, hogy kizártnak tartja az MKP és a Most-Híd közeledését.

Szerkesztőségünk kérdéseire az alábbiakban Fekete Ferenc mérnök, az MKP komáromi városi alapszervezetének elnöke válaszol:

* Volt egyFekete Ferencfajta bizalomvesztés a párt komáromi támogatói körében…

– Egy évvel ezelőtt azzal a céllal alakult újjá helyi szervezetünk, hogy visszaszerezzük az MKP választóinak bizalmát, amelyet a helyhatósági választások alkalmával elveszített, nyolc magyar érzelmű, nem hivatásos politikus összefogásával, akik azóta is tenni akarnak komáromi közösségünkért. Működésünk első esztendeje az alakulás éve volt, azonban a kezdetektől a magyar érdekérvényesítés és megmaradás útjának keresése foglalkoztatott minket.

* Megnyugodtak a kedélyek, itt az ideje az építkezésnek. Milyen alapszervezetet képzel el?

– Mérték- és otthont adó szervezetet kívánunk építeni, amely össznemzeti célokat megfogalmazva és általános értékeket szolgálva működhet a jövőben. Ennek fontos alappillére, hogy az MKP tisztújítása során régiókra szabva megváltozzon a párt belső struktúrája, hiszen az utolsó parlamenti választásokon Komáromban adták le legtöbben az MKP-ra voksukat a szlovákiai települések közül, aminek meg kell mutatkoznia az országos szervezeti felépítésben is, mert formalizált-strukturált közösségként a stabil működésnek nemcsak a látszatát, hanem a mindennapos gyakorlatát is meg kell találnunk.

* Mit tart legfontosabb feladatának?

– A városi szervezet belső munkájának célja, hogy minél szélesebb legyen azoknak az intézményeknek, szervezeteknek a köre, amelyekkel érdemi kapcsolatot tarthat fenn, ezért szorosabbra kívánjuk fűzni a viszonyt a Szlovákiai Református Egyházzal és más egyházakkal és a civil szervezetekkel, amelyek aktív tevékenységet fejtenek ki a komáromi közéletben, valamint a városi vezetéssel. Ugyanakkor szervezeti hagyományaink – valamint személyes meggyőződésünk okán is – nyitottak vagyunk minden érdeklődő komáromi felé, akiben tenni akarás és elhivatottság van városunkért és a szlovákiai magyar közösségünkért, ezért megszólítunk minden volt MKP-tagot, hogy újítsa meg tagságát, és teljes erőnkkel dolgozunk majd annak érdekében, hogy minél több új és fiatal lépjen be közénk.

* Zárszóként mit mondana?

– Talán helyesebb lesz, ha most inkább Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia elnökét idézem: „Történelmi időket élünk, a jövőt tekintve – rövid és hosszú távon egyaránt – komoly kihívásoknak kell megfelelnünk. Ma még csak az építkezés kezdetén vagyunk, s aki épített, már tudja: sem gyorsabban, sem lassabban nem lehet haladni, mint amit a dolgok rendje enged, emiatt a figyelmünk sem lankadhat, de türelmetlenek sem lehetünk.”

* Köszönjük a tájékoztatást.

DUNATÁJ HETILAP 18/2016

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here