Kezdőlap AUTÓVILÁG Komáromi autótesztelő: Volvo V60 D4 Summum: Egy újabb északi műremek

Komáromi autótesztelő: Volvo V60 D4 Summum: Egy újabb északi műremek

105
MEGOSZTÁS

01A svéd gyártó idén alaposan átpofozott mindent, ami 60-as számmal kezdődik a termékskáláján. Megújult az S60, az XC60 – és a középkategóriás V60 kombi. Talán ez a legkevésbé forradalmian, de azért láthatóan. Az autót összkerékhajtással, a második legerősebb dízelmotorral és a legmagasabb szereltségben teszteltük.

Alaktan

Az újkori áramvonalas Volvók egyike kívülről nem sokat változott, nem is volt rá szükség. A mai irányzatokkal ellentétben diszkrétebbek lettek a fényszórók (értsd: kétrészesekből egyrészesekké váltak),  ami az egész maszkot elegánsabbá varázsolta. Megnyújtották a ködlámpák házait is, az oldalsó és hátsó részhez viszont nem nyúltak – az ablakok megmaradtak hátrafelé erősen keskenyedő repülőgépszárnyaknak, a magasra felfutó lámpák is ugyanolyan pengemetszésűek, mint az elődé voltak. Ja, és az egész autó nemcsak szép, hanem impozáns látvány is egyben, elvégre több mint 4,6 méter hosszú. Talán a legbrutálisabb BMW X6-osoktól lekoppintott, kályhacsőnyi kipufogókkal hajtották picit túl az imponálni akarást, de legalább szépen belesimították őket a lökhárítóba…

Belvilág

Itt sok minden az új V40-esből származik, ami nem baj, sőt. Mert így lett például digitális az eddigi analóg műszerpanel – ráadásul háromféle választható megjelenítéssel, lásd a megfelelő ábrákat. Ezek egyébként az Eco, Elegance és Performance nevet viselik. A választástól függően nemcsak a vezetés gazdaságossága olvasható le róluk, hanem akár a felhasznált motorerő hozzávetőleges nagysága is. A „lebegő” középkonzolon a Volvo-jellegzetességnek számító téglalap alakú gombcsoportot látjuk, rajta az emberalakot formázó levegőelosztóval. A különleges panel egyetlen hátránya, hogy a jobb oldali tekerentyűk (a rádió finomhangolása, a menü megnyitása, a kiválasztott akármi „leokézása”, a kétzónás légkondi túloldalának szabályozása) messze vannak a vezetőtől. A szellőzőrácsok elhelyezése is kissé fura: 3 egy vonalban, a középső negyedik egy szinttel lejjebb… Efölött található egyébként a nyolchüvelykes színes kijelző, amely egyrészt a (feláras) High Performance Multimeda rendszer DVD-lejátszójának képernyője is, másrészt néhány Volvo-specialitásnak számító biztonsági kellék létezését is tudatja a vezetővel (pl. a városi ütközések kockázatát csökkentő, alapáras City Safety rendszer). Tolatókamera viszont nincs, csak akusztikus és optikai parkolóradarok.  Ami pedig az egyéb belvilágot illeti, nagyon szép és kényelmes bőrfotelekben ücsöröghettünk, amelyek viszont szintén felárasak (300 €). Az elülsők közti hosszú könyöklő végig egy jókora tárolórekesz, de a hátsót is nagyon ügyesen oldották meg ebből a szempontból, lásd ismét a megfelelő ábrát. A koffer a kocsi méretéhez képest bizony nem túl nagy, viszont igen fantáziadús: van egy kihajtható-rögzíthető osztófala, egy méretes alagsora, kihajtható bevásárlótáska-tartója, legfelül pedig a támlákból kihúzható térelválasztó hálója. Bővítésekor pedig teljesen sík padló keletkezik, mint azt a 24. ábra mutatja.

Az országúton

A Volvo rendkívül egyszerű motorskála-nevezéktant vezetett be: a benzineseket T2/T3/T4/T5/T6-tal, a dízeleket D2/D3/D4/D5-tel jelöli. Tesztautónk erőforrása a második legerősebb, tehát a D4-es dízel volt, amely azonban a hivatalos árlistán 181 lóerős teljesítménnyel szerepel – 220 km/órás végsebességgel, 8,8 másodperces „százas sprinttel” és 5,9 literes átlagfogyasztással egyetemben. Adatlapunk azonban a tesztautóhoz mellékelt számokat tartalmazza.  Nos, az öthengeres olajkályha 163 lóerővel is eléggé potens, a hatlépcsős Geartronic automata váltót pedig néhány ítésszel ellentétben én kellően gyorsnak és komfortosnak találtam. Külön élmény, hogy a volán mögötti fülekkel is kapcsolgatható. Némi komótosságot csak induláskor mutat a szerkezet, de ez általában az automaták sajátja. A motor normális közlekedéskor csendes, de kemény gázadáskor úgy felordít, hogy a járókelők felkapják a fejüket. Talán éppen ez volt a cél a hatalmas kipufogókkal… Az utazás pedig? Nos, elsősorban is permanensen azt érezzük, hogy egy rendkívül biztonságos, masszív autóban ülünk; ez az érzés tulajdonképpen már a bunkerbejárat-súlyú ajtók kinyitásakor megérint bennünket. Mindehhez jönnek még a kifinomult menettulajdonságok, és – bónuszként – az összkerékhajtás…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)

 

ADATLAP

Hengerűrtartalom:         2400 cm3
Teljesítmény: 120 kW (163 LE)/4000min-1
Nyomaték: 420 Nm/1500–2500min-1
Sebességváltó: hatfokozatú Geartronic automata
Legnagyobb sebesség: 215 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,4 s
Csomagtér: 430–124 l
Gyári átlagfogyasztás: 6,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 169 g/km
Ár: 44 340 euró
Az alapmodell ára: 30 490 euró
A tesztelt kocsi ára: 49 960 euró

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here