Kezdőlap DUNATÁJ Komárom kóruséletének története mozaikokban (1.)

Komárom kóruséletének története mozaikokban (1.)

305
0
MEGOSZTÁS

Tizenöt éves a komáromi GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes

Ha fellapozzuk a város gazdag múltjának „krónikáját”, láthatjuk, Komáromban a művészeteknek mindig voltak értő művelői és fáklyavivői – olyanok, akik a zenét, a „lelki erőforrást” igyekeztek „közkinccsé” tenni – s csakúgy befogadói is, olyanok, akiknek igénye volt a zenére is, mint éltető erőforrásra. Komárom, az évszázadokon át katonaváros életében jelentős szerepe volt a katonazenének. A fáklyavivők között ott találjuk Egressy Béni, a Szózat, a Klapka-induló szerzőjét, Klapka tábornok zenekara „direktorának” nevét, vagy később (1868-ban) a császári és királyi 30. gyalogezred zenekara élén álló id. Lehár Ferencét is. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején a komáromiak – ünnepi sétáik közben – a helyőrség zenekarai által szolgáltatott térzenét élvezhették a szórakozás helyszínéül szolgáló Anglia parkban felállított zenepavilonban.

Sétány és a zenepavilon az Anglia parkban

Az 1923-ban, Fülöp Zsigmond tollából megjelentetett, A Komáromi Dalosegylet történetéből című kiadványban olvasható: „A dalnak társadalmi és nemzeti kulturális célból való művelése, külön egyesületek keretében, tulajdonképpen csak a múlt század első éveiben kezdődött. Az első dalegyletek Németországban keletkeztek, hol a dalos társaságok ilyen ősét a 17. században találjuk, Goliffenbergben, Alsó-Pomerániában, … Magyarországon a szabadságharc előtt is léteztek már dalegyesületek… Egy jól szervezett férfikart állított össze Havi Mihály, mely a negyvenes években nemcsak Magyarországon…, de külföldön is sok sikert aratott. Ő volt az, aki karával először mutatta be a magyar dalokat négyszólamú betanításban. (…) A dalárdáknak intenzívebb meghonosítása az ötvenes évekre esik, amikor … az elnémított magyarság a dalhoz folyamodott, amellyel a legsikeresebben tudta ébren tartani a csüggedt lelkekben a nemzeti érzést.” Fülöp Zsigmond szerint a Komáromi Dalegyesület megalakításának ötletét „…az a jótékony célú hangverseny adta meg, amelyet 1861. május 4-én a komárom megyei honvédsegélyező bizottság rendezett a vármegyeháza nagytermében. Ezen a hangversenyen közreműködött Molnár Ádám, Konkoly-Thege Miklós, a későbbi tudós, csillagász, és Kopeczky Ferenc zenetanáron kívül a csepi műkedvelők énekkara is. (…) ennek hatása alatt többen azon gondolkoztak, hogy nem lehetne-e Komáromban is egy férfi négyes kart szervezni.(…) Molnár Ádám, mint elismert zenei

A fennállásának 70. évfordulóját ünneplő Komáromi Dalegyesület.
Középen Schmidt Viktor karnagy, az ülő sorban az
énekkart kísérő cigányzenekar

tekintély 1864. január 24- ére a „városi zenetanodába” … megalakulásra hívta össze a dalárda köré csoportosuló pártoló és működő tagokat és e közgyűlésen (…) a „Révkomáromi Dalárda-Egylet”-et véglegesen megalakultnak mondták ki.” A kórus elnöke Molnár Ádám, karmestere Kopeczky Ferenc, pénztárosa Üveges Ede lett. „Hogy a dalegylet hivatását eredményesen betöltse, dalestélyek tartását határozta el a választmány, amelynek egyik lelkes és áldozatkész tagja, Hafler Szilárd, saját Erzsébet-szigeti … kertjét ajánlotta fel az összejövetelek színhelyéül … az első nyári mulatságot 1964. július 10-én tartották” – írta a krónikás. Később, a már Komáromi Dalegyesület néven működő énekkar életében bőven voltak örömök és ürömök. Mint azt többek között Fülöp Zsigmond nevezett munkájában olvashatjuk: „Nevezetes és kiemelkedő eseménye volt a Dalegyesületnek az 1899. június 25-én Komáromban lezajlott Dalosünnepély. A Dunántúli Dalszövetség városunkban tartotta díszközgyűlését és negyedik dalünnepélyét és dalversenyét. (…) Több mint négyszáz dalos kereste föl Komáromot és nagy számban érkeztek városunk falai

A Komáromi Dalegyesület 1933-ban felavatott
új zászlója a Dalárdakertben. Balról
Vánkay László, jobbról Kovách Tihamér
zászlótartó, elöl a koszorúshölgyek,
középen Kovách Tihamérné zászlóanya.

közé az Országos Magyar Daláregyesületnek, valamint különböző egyleteknek képviselői is. (…) A katonai lovarda hatalmas helyiségét majdnem teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely mindvégig a legnagyobb gyönyörűséggel élvezte az egyes dalárdák darabjait. (…) A minden részletében sikerült ünnepély örökre emlékezetes marad mind Dalegyesület, mind Komárom város történetében.” A két világháború közti időszakban a Komáromi Dalegyesület mellett a városban már több énekkar is működött: az Egyetértés Munkás Dalárda kimondottan munkás énekkarként, melynek karnagya Krausz Mór volt; a Katolikus Egyházi Énekkart Molecz Tivadar karnagy vezette; az Iparoskör énekkarának karnagya Tóth Géza volt, a Zsidó Egyházi Énekkaré Krausz Mór; az Evangélikus Énekkar Nagy Sándor karnagy, a Református Iparos Énekkar és a Református Gazda Énekkar Teleki Miklós karnagy vezetésével dolgozott; a Kommunista Énekkar vezetője Leszenszky Lajos karnagy volt.

 

(Folytatása következik)
Stirber Lajos

DUNATÁJ HETILAP 4/2017

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here