Kezdőlap DUNATÁJ Komárom hadipénze volt a szabadságharc idején

Komárom hadipénze volt a szabadságharc idején

41
MEGOSZTÁS

Múltunk fakuló emlékei

HADIPÉNZKevés város dicsekedhet azzal, hogy történelmének bizonyos korszakában saját pénzzzel rendelkezett, amely csak a város falain belül volt érvényes ugyan, de ennek ellenére szavatolták, hogy szükség esetén az országosan forgalomban lévő pénznemre is beváltják az arra illetékes hivatalban. Így volt ez történetesen az 1848/49-es szabadságharc idején az osztrák seregek által körülzárt és gyakorta ostromolt Komáromban is. Az alábbiakban a komáromi váltópénzről, ha úgy tetszik Klapka „hadipénzéről” és annak történetéről ejtenék néhány szót. Akit érdekel ez az érdekes és viszonylag kevésbé ismert téma, tartson velem.

Komárom szabadságharc alatti zárt világában is folyt az élet. A boltok, vendéglők és kávéházak rendszerint nyitva tartottak, a városháza előtti piactéren zsongott az élet, a sárga homlokzatú hatalmas Dumtsa-ház előtt esténként nagyobb csoportosulás vitatta az aznapi hadieseményeket, a Pest-Budáról vagy Debrecenből érkező híreket, miközben Szigler Antal nyomdája és könyvkereskedése előtt a Komáromi Értesítőre, majd az azt később felváltó Komáromi Lapokra vártak. Akkoriban az úgynevezett Kossuth-bankók voltak forgalomban, a népes honvédsereg katonái is ebben a pénznemben kapták havonta rendszeres járandóságukat. Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy a bankjegyek csupa nagy címletűek voltak, s hamarosan megmutatkoztak az első nehézségek, amelyek a megfelelő váltópénz hiányából adódtak. A mind égetőbbé váló problémára elsőként Mack József őrnagy, a komáromi tűzérség parancsnoka hívta fel a figyelmet a Rózsafi Mátyás szerkesztette Komáromi Értesítő 1849. január 11-én megjelent számában. Többek között a következőket olvashatjuk: „Az apró bankóknak nagyobbakkali beváltása addig is, még az előbbiekkel kellően ellátva lesz az ország, különösen Komárom városának jelenlegi állapotához czélszerűleg alkalmazva, szükségessé válhat; milly módon történhetnék ez legóvatosabban, arról gondoskodni, legyen feladatunk. – E tárgy az értelmesek figyelmébe ajánltatik, és e feletti értekezésük elváratik. Névtelen értekezések felnemvehetők, ha azonban valamelly értekező nem kivánná nevét kitétetni, ez iránt velem értekezzék. Mack Jósef, tűzérőrnagy”
A felhívás, miszerint várják a probléma megoldására tett javaslatokat, természetesen nem maradt visszhang nélkül. Január 16-án megjelent Rosty Zsigmond tüzérhadnagy tollából erre a témára egy hosszabb értekezés Mikép lehetne a kis pénz hijányán segíteni? címmel, amelyben a váltópénz hiányát utalvánnyal javasolja enyhíteni, s annak szövegére-feliratára is javaslatot tesz. Egy hét múlva ismét Rosty Zsigmond, majd Kathona Zsigmond polemizál a váltópénz hiányán. Január 25-én egy Múnyay nevű önkéntes hadnagy szól hozzá a témához, s ugyanabban a számban Rosty már a kibocsátandó váltópénz pontos szövegét is megfogalmazza, s mi több, annak formai kialakítására is javaslatot tesz. Ám úgy látszik, hogy érdemben még sokáig nem történt lépés e tekintetben, mert váltópénz kibocsátására természetesen csakis a várkormányzat lett volna illetékes. S így a lap február 16-i számában Néhány szó az aprópénz tekintetében című írásában Árky Lipót őrmester többek között a következőképen füstölög: „Naponként tanuja vagyok annak, hogy kávésaink és vendéglőseink csak egy fertály egyes bankó visszaadásainál czivakodásba keverednek a vendéggel. Ezen bajon bankóval segíteni kevéssel lehet, és ha lehetne is, ez már eléggé megvitattatott az Értesitőben.” Ezt követően az Értesitő hasábjain egészen annak júliusban történt megszűntéig a váltópénzről már nem esett szó, ami részben érthető is, mert a vitát elnyomta a csatazaj. A város azonban nem maradt napilap nélkül, mert Friebeisz István hamarosan megjelentette a Komáromi Lapokat. Annak július 20-án megjelent 9. számában mindjárt a fejléc alatt olvasható a következő nyílt rendelet: „Folyó hó 21-től kezdve a komáromi helybeli apró váltó 5 és 10 pengő kraczáros jegyek fognak a hadi és erődítési pénztáraknál, – de egyedül katonai díjak s munkások fizetéséül az eddig elkészülhetett öszveghez aránylag, – kiadatni. Ezen váltó pénz jegyeknek egyedüli czélja lévén a helybeli apróbb pénz forgalomnak elősegítése, – forgalmuk Komárom vára s városára van szorítva. Csak ollyan mennyiségben fognak kiadatni, a mennyi béváltó alap-öszvegül mindenkoron valósággal le lesz téve közálladalmi pénzjegyekben – az alább megnevezett váltó hivatalnál. A be- s vissza váltás, nem mint bankjegyeken áll – szombaton hanem a közönség könyebbségéül vasárnap reggel 7. órától 12. óráig, – Kardhordó Jósef beváltó hivatalnoknál Nádor utczában 166. sz. alatt történend. Minden Komárom vára s városa környékében levő személy, ezen váltó pénz jegyeket 5 s illetőleg 10 ezüst pengő krajczár értékben elfogadni tartozik. Ki ezt nem teendi, vagy ezen váltó pénzeket hamisítani merészlené, annak bírája a rögtön itélő hatalom, büntetése halál! Komáromban Julius 20-án 1849 Komáromi l. h. kormánybiztos Újházy László m. k. A vár és hadsereg főparancsnoka Klapka, tábornok” Az új várparancsnok és kormánybiztos tehát cselekedett. Megszületett a sokáig hiányolt komáromi váltópénz. Ennek a körülményeiről részletesebben a történet folytatásában esik majd szó.

(Folytatása következik)
NÉMETH ISTVÁN

DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015

politikai hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here