Kezdőlap Egyéb Hetven évvel ezelőtt tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés

Hetven évvel ezelőtt tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés

9
MEGOSZTÁS

Szlovákiában augusztus 29. államünnep – az ország a Szlovák Nemzeti Felkelés (SZNF) kitörését ünnepli. A szlovák parlament 1992-ben döntött arról, hogy az emléknapot állami ünneppé nyilvánítja.

Hetven évvel ezelőtt, 1944. augusztus 29-én tört ki a Szlovák Nemzeti Felkelés, amely a történészek szerint a szlovák történelem legjelentősebb eseményeihez tartozik. A központi állami ünnepséget Besztercebányán tartják, ahol idén – tekintettel a kerek évfordulóra – többnapos rendezvénysorozattal emlékeznek meg a felkelőkre.
Az országos nagyságrendű felkelés Besztercebánya és környékén tört ki, amelyben a partizánokon kívül később a hadsereg jelentős része is részt vett. Jelentősebb partizánakciókra csak 1944 júniusától került sor, amikor a szovjetek légi úton fegyveres alakulatokat küldtek az országba. Viszont nem minden ellenálló volt kommunista – jócskán akadtak az országban olyan személyek, akik akár idealista meggyőződésből, akár önös érdekekből csatlakoztak a partizánokhoz.
Tiso kénytelen volt német segítséget kérni, amivel Nyugat-Szlovákiát viszonylag gyorsan sikerült pacifikálni, ám a Besztercebánya körüli hegyvidék kiváló terepet biztosított az ellenállóknak, akiket az amerikai és szovjet légierő jelentős mennyiségű támogatással látott el. A közelgő Vörös Hadsereg megállítására a nyilasok kezére játszott Magyarországról rendeltek át német alakulatokat a szlovák területre, amelyek október 27-én elfoglalták Besztercebánya városát is. A felkelés vezetőit kivégezték vagy koncentrációs táborokba szállították. A német hadsereg (Wehrmacht) és az SS egységei 93 települést teljesen leromboltak, Garamnémetfalván (Nemecká) csaknem 900 lakos, Keremcsén (Kremnička) 750 főt esett áldozatul a harcoknak. Ennek ellenére a környező hegyekben a világháború végéig kitartottak az ellenállók.
Október 30-án egy katonai díszszemle keretén belül Jozef Tiso, Szlovákia elnöke, Besztercebányán nyilvánosan köszönetet mondott Adolf Hitlernek, és kitüntette a felkelést leverő német SS katonákat. A felkelésnek összesen 4200 német, 1720 felkelő és 12000 civil esett áldozatul.
A szocializmus éveiben a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovákok számára nagyon fontos eseménynek számított. Ennek köszönhetően sikerült az egész nemzet második világháborúban játszott szerepét „tisztára mosni”, így nyugodtan vallhatták magukat az „antifasizmus” élharcosainak.
A rendszerváltás és Csehszlovákia felbomlása után megszűntek ugyan az ideológiai kényszerek, a felkelés problémájának kibeszélése azonban elmaradt. Elsősorban maga a fegyveres ellenállás ténye és a vele összefüggő szlovák állami léthez való viszony okoz problémákat. A szocializmus éveiben elhallgatták, hogy a szlovák lakosság tulajdonképp jól élt a háború alatt, és a Tiso-féle rezsim viszonylag népszerű volt, míg a felkelőket messze nem támogatta osztatlanul a szlovák nép – amely gyakorlatilag túszként élte meg a 1944-es eseményeket.
A jobboldali nacionalisták és akik az első Szlovák Köztársasággal, illetve annak ideológiájával valamilyen szinten szimpatizálnak, hazaárulóknak tartják a felkelés kirobbantóit, akik a szlovák nemzet és állam ellen konspiráltak a kommunistákkal, és mérhetetlen háborús szenvedésnek tették ki a szlovák népet.
Az Szlovák Nemzeti Felkelés jelentőségében és megítélésében – államünnep idevagy oda – máig nincs konszenzus, és ideológiai csatározások színtere.

wiki/történelemportál/Felvidék.ma

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here