majd kosárban felhúzni…
Lehet már tíz egynéhány éve is, hogy utoljára voltunk a görög szárazföldön. Mivel párommal most a műemlékek megcsodálása helyett pihenni vágytunk és nagyokat úszni a tengerben, ezért is választottuk idén nyáron már harmadízben Paráliát. Piéria tartományban ugyanis megtalálható a tenger, a homok, a só és az isteni szellő, mely a mitikus Olimposz csúcsairól leszáll a paradicsomba illő szépséges partokhoz.
Az Olimposzi Riviéra kedvelt fürdőhelye 7 km hosszú aranyhomokos tengerparttal rendelkezik. A görögök vendégszeretete páratlan, s a szórakozási lehetőségek kimeríthetetlen tárháza ez az üdülőközpont. Imádtuk az esti sétákat, az utcai bazárok pezsgő forgatagát, az éjszakai élet pulzáló ritmusát, s jó volt gyönyörködni a csodálatos freskókkal díszített ortodox templomokban. Egy idő után azonban úgy érzi az ember, hogy a napozás, az úszás, a lustálkodás már nem elégíti ki, többre vágyik – új ismeretek szerzésére. Mivel majd tíz éven keresztül jártunk a görög szárazföldre üdülni, így már akkor minden fakultatív kiránduláson, ami csak létezett, részt vettünk. Eljutottunk a fővárosba, Athénba, a Meteorákra, az istenek szent helyére, az Olimposzra, Thesszalonikiba, részt vettünk különféle hajókirándulásokon. Nehéz volt most dönteni, hogy mit is nézzünk meg újból. Párommal a fenséges Meteorák mellett döntöttünk. Paráliától 200 km-re található Görögország legnevezetesebb látnivalója, a Meteorák, ami magyarul annyit jelent, hogy levegőben lebegő. Ez a sajátságos környék tele van gigantikus torony- és csipkealakú sziklákkal, amelyek egyenként 100-150 méter magasak. A monda szerint a 11. században remeték éltek az itteni barlangokban, melyek mellett imafülkéket vájtak ki, ahol vallási gyakorlataikat végezték. Az ortodox vallás azonban előírta híveinek a közös imát, a templomi istentiszteletet és az áldozást is. Így jött létre az első templom, a Remetelak, majd a 14. századtól fokozatosan megjelentek a magányra vágyó szerzetesek is. A függőleges sziklafalakat egymáshoz kötözött, felhúzható létrák segítségével lehetett megmászni. Ide kellett egy kolostornyi követ előbb szamárháton, majd kosárban felhúzni. A kolostorok fénykorában 24 épületből szállt fel az ima. A kolostor jelentette a középkor legjelentősebb szerzetesi közösségét. Ma már a 600 évnél idősebb 24 bizánci kolostorból 6 szerzetesi kolostor látogatható. Valamennyi a Peneiosz folyó völgyére néz. 1920-ig ezeket az épületeket csak 30-méteres létrákon lehetett megközelíteni. 1960-tól új utakat, hosszú, sziklába vájt lépcsősorokat, szakadékokat áthidaló hidakat építettek Kalambakától a kolostorokig. A kolostorok anyaga kő, vörös cseréptetővel, fakarzatokkal. A szerzetesek számára szűk cellák, templomok, közös étkezési helyek, refektóriumok készültek. A sziklákba ciszternákat vájtak, hogy felfogják az esővizet. Mi két kolostort 
látogattunk meg bizonyos szabályok betartásával: a nők csak hosszú szoknyában és fedett vállal léphettek be, a férfiak hosszú nadrágban szintén fedett vállal. Az egyik a Metamorphoseskolostor volt, amelyet Athanassios szerzetes alapított 1380-ban templomnak, s a 16. században új épületrészekkel gazdagították. Belső díszítése a gazdag ikonosztáz aranyozott fából, csodálatos freskókkal. Kincsei relikviák, bizánci császárok ajándékai, keresztek, amulettek… Felbecsülhetetlen eszmei értékű hatszáz kötetes könyvtára, amely kézzel írott kódexeket tartalmaz. Betekintést nyerhettünk a szerzetesek hajdani életmódjába is, az eredeti fa- és ónedényekkel teli konyhájukba, a műhelyükbe, a koponyatárukba, a soksok hosszú lócás étkezőbe, a csendes kicsi imatermekbe, az ikonfestő műhelyekbe. Számos gyönyörű freskót, s a híres imára szólító harangot is láttuk. A kolostorban a múzeumi részen történt változás, amely az utóbbi évtizedben létesült. Ruhakiállítás nyílt, amely az elmúlt korszakokba kalauzolja a látogatót. A görög paraszti ruha mellett megtekinthetők a szerzetesi csuhák és a katonai öltözetek is, valamint a második világháborúból származó felvételek. A másik, a jóval kisebb Roussanou-kolostor a 14. században, magas hegy oldalába épült. Ma apácák lakják – női kolostor. A kápolnát Krisztus feltámadásának szentelték. Itt apácák árulják kolostoruk kőre festett mását, s akire szeretettel gondol a látogató, annak nevét felírathatja a kő másik oldalára. A kolostorok kertjei szépen gondozottak, a női kolostor kis udvara tele volt szebbnél szebb virágokkal. Nem is csoda, hogy a Meteorák 1988-ban bekerültek az UNESCO világörökségi helyszínei közé. Utunk következő helyszíne a Meteorák lábánál fekvő Kalambaka városa volt, ahol egy ikonkészítő műhelyt tekintettünk meg, megismerve az igazi ikonkészítő mesterek munkáját. A kézi készítésű ikonok a legdrágábbak, de a legszebbek is. A finom ebéd után még ellátogattunk a Tempi-völgybe, ahol a magas sziklák között folyik a Pineos folyó, itt a függőhídon átsétálva jutottunk át az Agia Paraszkevi barlangkápolnához. Közben, hogy megszépüljünk, megmostuk arcunkat az Afrodité-forrás vizében.
Dr. Egriné dr. T. Szonja
DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015
