Kezdőlap RÉGIÓ Emlékezni és emlékeztetni

Emlékezni és emlékeztetni

51
MEGOSZTÁS

11Több mint egy évtizede már, hogy a Kecskés László Társaság megemlékezik a felvidéki kitelepítésekről, mindezt 2010 óta az önkormányzattal közösen teszi. Három éve pedig dr. Molnár Attila polgármester, korábbi országgyűlési képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés április 12-ét a kitelepítettek emléknapjává nyilvánította. Most a szőnyi Nagyboldogasszony templomban avatott táblát a Kecskés László Polgári Társulás a felvidékről kitelepítettek emlékére. Az eseményen jelen volt Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár, a történelmi egyházak képviselői, városunk vezetése és mindazok, akiket érintett az 1945-48-as kitelepítés.

– Három éve állítunk táblát azokon a településeken, ahonnan a Benesi-dekrétumok miatt magyar embereket telepítettek ki, eddig négy felvidéki faluban helyeztünk el emléktáblát. Azért esett a választásunk Szőnyre, mert itt leltek új otthonra azok, akik az Alföldről vagy a keleti országrészből érkeztek, hogy közelebb lehessenek egykori szülőföldjükhöz. A táblát, akárcsak a korábbiakat, Varga László ácsi mester készítette. Célunk, hogy a fiatalok többet tudjanak meg nagyszüleik sorsáról – mondta a Kecskés László Polgári Társulás elnöke, Nemes Andrásné, aki hozzátette, hogy Szőny 2000 fős lakosságának mintegy a fele felvidéki ősökkel bír.

A történelmi egyházak képviselői megáldották a Nagyboldogasszony templomban elhelyezett táblát, majd Czunyiné dr. Bertalan Judit köznevelésért felelős államtitkár mondott beszédet, aki kiemelte, az emléktáblák mindig a múltból üzennek a jövőnek.

– Az itt élőket a 20. század első felében két sorscsapás érte. A trianoni békediktátum megkötését követően ugyan saját otthonukban maradhattak, mégis egy idegen ország lakosai lettek. A Benes-dekrétumok ezt a talpalatnyi földet is elvette a felvidéki magyaroktól, mindenüktől megfosztotta őket. Még igazságtalanabb, még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek. Feladatunk, hogy a felnövekvő generáció a valós, az igaz, a hű történelmet ismerje meg – hangzottak az államtitkár szavai.

Az eseményen Csalava László emlékezett vissza a kitelepítésre, akinek a családja Komáromszentpéterről került a Páriba.

– A komáromszentpéterieket nagyon rosszul érintette a kitelepítés, a síkvidékről kerültek a dimbes-dombos svábok lakta faluba. Nagyszüleimet mindez igen megviselte, nagyapám bele is zavarodott a történtekbe. Odahaza szép házuk volt, Páriban meg olyan rozoga épületet kaptak, hogy az oldalát ki kellett támasztani, hogy ne dőljön le a domboldalról. Magam voltam az első gyermek, aki a kitelepített családoknál Páriban megszületett. Aztán az első fecske elindult Szőny felé, a többiek meg követték. Itt leltünk új otthonra – emlékezett vissza Csalava László.

Komárom a Felvidéki kitelepítettek emlékvárosa, mindez felelősséggel is jár.

– Az ilyen események üzenetet hordoznak. Üzenik, hogy ugyan a megtörténteken már nem tudunk változtatni, de emlékezni, és emlékeztetni mégis kötelességünk, hiszen minden magyar felelős minden magyarért. Egy kedves barátom családját is kitelepítették, ők azért költöztek ezt követően Szőnybe, hogy közelebb lehessenek a szülőföldjükhöz. Édesanyja ugyanis, ha csak távolról is, de szerette volna látni a Szent András templom tornyait – tudtuk meg dr. Molnár Attila polgármestertől.

Az emléktábla avatás koszorúzással ért véget, ezt követően a résztvevőket szeretetvendégségre várták a Művelődési Központba.

Galéria: Emlékezni és emlékeztetni

komarom.hu

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here