Kezdőlap RÉGIÓ Csak vagon kérdése volt…

Csak vagon kérdése volt…

19
MEGOSZTÁS

mainAz Országgyűlés 2012-ben Komárom polgármestere, Molnár Attila polgármester, akkori országgyűlési képviselő kezdeményezésére nyilvánította a felvidékről kitelepítettek emléknapjává április 12-ét, az első szervezett szállítmányok indulásának időpontját. Több mint egy évtizede már, hogy a Kecskés László Társaság megemlékezik a felvidéki kitelepítésekről, mindezt 2010 óta az önkormányzattal közösen teszi. Április 9-én a Monostori erődben idézték fel a múltat.

Komárom az elmúlt évtizedben a kitelepítések emlékvárosának szerepét töltötte be. A helyi Kecskés László Társaság felvállalta a felvidéki kitelepítettek ügyét, könyveket és kiadványokat is jelentettek meg a témával kapcsolatban. Kecskés László helytörténész volt a Klapka György Múzeum megalapítója, őt Révkomáromból telepítették Komáromba.

A komáromi képviselő-testület emlékülésén a 2012-es országgyűlési határozat megszületésének körülményeit vázolta dr. Molnár Attila polgármester. Térségünk országgyűlési képviselője, Czunyiné dr. Bertalan Judit és dr. Völner Pál államtitkár mellett jelen volt a rendezvény idei díszvendége, Észak-Komárom városának polgármestere, Stubendek László is.

A Monostori erőd zsúfolásig megtelt Klapka-termében Máté László dél-komáromi esperes és Elek László észak-komáromi plébános az egyházak nevében áldotta meg a megemlékezést.

Az 1945 májusa és októbere között hatályba léptetett a kassai kormányprogramban meghirdetett, és ma is érvényben lévő Benes-dekrétumok a magyar és német lakosságot tették felelőssé a háborús bűnökért, Csehszlovákia akkori széthullásáért: a nem-szláv népességet megfosztották állampolgárságától, vagyonától és állásától. Több mint 200.000 magyar kényszerült elhagyni tehervagonokban az akkori Csehszlovákia területét, javait kényszerűen hátrahagyva. A törvényeket a szétváló, majd az Európai Unióhoz csatlakozó cseh és szlovák állam – egyes rendeletek kivételével – megőrizte jogrendjében, s 2007-ben az utódállamok még azt is elérték, hogy azok az Európai Unión belül is hatályban maradhassanak.

A kitelepített magyarokat szállító első szerelvény 1947. április 12-én, az utolsó 1949. június 5-én indult, e két időpont között szinte naponta vitték a kijelölt családokat, összes ingóságukkal együtt, Magyarországra. Elsőként Baranyába és Tolnába irányították a magyarokat, akik idővel visszakerültek Komáromba, „hogy legalább a szülőföldjükhöz közel legyenek”. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a 400 ezer magyart „reszlovakizáljanak” és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de ez a nemzetközi közvélemény nyomása miatt meghiúsult.

Fehér István észak-komáromi pedagógus családjának megrázó históriáját ecsetelte hallgatóságának: úgy fogalmazott, sokkal rosszabb sors jutott azoknak, akiket deportáltak a cseh területekre, a kitelepített német családok helyére beköltöző cseh gazdákhoz, akik több éven át rabszolgaként, embertelen körülmények között dolgoztatták őket. Családjának tagjai csupán 6 és fél év után kerültek vissza Bátorkeszire. A felvidéki tanár felidézte a korabeli csehszlovák államelnök, Klement Gottwald szavait: „kitelepítés nem pénz, csak tehervagon kérdése!”

Czunyiné dr. Bertalan Judit, a térség országgyűlési képviselője azt emelte ki, hogy nem elég, ha a felnőtt lakosság emlékszik ezekre az időkre, mivel több generáció nőtt fel úgy, hogy nem, vagy sok esetben rosszul ismerik a magyar történelem e szomorú fejezetét. Utalt dr. Molnár Attila szavaira, amikor hangsúlyozta, hogy emlékezni nemcsak kötelesség, hanem felelősség is!

Dr. Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára az akkori politikai döntések kegyetlenségéről szólva kiemelte: a magyar kormány néhány hónappal ezelőtt ismét napirendre vette a felvidéki kitelepítettek kárpótlását és igyekeznek méltányos megoldást találni. Az ügyön az igazságügyi tárca dolgozik. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a Rákosi-rendszer annak idején a nemzetközi egyezményekben lemondott a kitelepítettek számára járó kárpótlásról, és szerinte az Európai Uniótól nem várhatjuk a kérdés megoldását. A politikus kiemelte: a felvidéki kitelepítetteket sors kovácsolta összetartó közösséggé és emléküket a komáromi Kecskés László Társaság emelte országos jelentőségűvé.

Máté László dél-komáromi esperes és Elek László észak-komáromi plébános az egyházak nevében áldotta meg a megemlékezést.

(Forrás: kemma.hu)

 

komarom.hu

politikai hirdetés

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here