Kezdőlap RÉGIÓ Az alma és fája Beszélgetés Gál Réka Ágotával

Az alma és fája Beszélgetés Gál Réka Ágotával

622
MEGOSZTÁS

Filigrán termetű, élénk tekintetű fiatal lány: Gál Réka Ágota, a Selye János Gimnázium 2. osztályos tanulója. A szép, esztétikus külső még értékesebb belsőt takar. Réka mosolygós, nyíltszívű, segítőkész; mikor megszólal, kedvessége, intelligenciája szembetűnő. Iskolánk jelenlegi legsikeresebb szavalója.

̶  Réka, nem lesz könnyű a kérdésem. Fel tudod sorolni eddigi eredményeidet?

̶  Az összeset és a pontos helyezéseket nem nagyon. A Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen négyszer vagy ötször lettem 1. helyezett, kétszer 2., 3. is talán kétszer. Voltam különdíjas is. A Kaszás Attila-szavalóversenyen többször voltam arany sávos, különdíjas; kétszer lettem fődíjas, mindkét kategóriában Kaszás Attila-díjas lettem. A Kultsár-szavalóversenyen Pozsonyban háromszor végeztem az 1. helyen, a Pislákoló mécsesen is többször voltam 1., ill. 2. helyezett. Tavaly a Reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett szavalóversenyen az országos 1. helyen végeztem, majd a Kárpát-medencei döntőt is megnyertem.

̶  Igaz, hogy az idei tanévből még fél év sem telt el, de már mögötted van egypár verseny, kitűnő eredmény.

̶  Még a tavalyi tanév végén jelentkeztem a Nemzeti VERSenyre. A háromfordulós verseny első feladata egy vers elszavalása volt, melyet a youtube-ra kellett feltölteni. A második fordulóban szintén a youtube-ra kellett feltölteni egy produkciót – egy kisfilmet. Ez még a nyáron történt, s a zsűri ennek alapján juttatta tovább az utolsó fordulóba a versenyzőket. A döntő kétnapos volt. Mind a két nap más-más zsűri előtt kellett bizonyítani; egy szabadon választott verssel kellett készülni – én a Juhász Gyula és Bella István költeményeiből készült versösszeállításomat, a Szívhangokat szavaltam. Kötelező versként egy Arany János-művet kellett előadni. Választásom a Ráchel siralmai c. versre esett.

̶  Hogy érezted magad a versenyen, milyen eredményt értél el?

̶  A budapesti Nemzeti Színházban szavalni csodálatos érzés volt; hozzáértő, nagynevű színészek, szakemberek értékeltek. A verseny védnöke Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező volt, a zsűritagok a két nap folyamán: Szabó László, Olt Tamás, Fehér Ildikó, Kiss László, Lutter Imre, Bakos-Kiss Gábor, Nagy-Kálózy Eszter.

A verseny 3. helyezettje lettem, elégedett vagyok az eredménnyel, hisz – amatőrök versenye volt ugyan – egyetemistákkal, félprofi felnőtt előadókkal kellett megmérkőznöm. A legidősebb versenyző egy 94 éves néni volt, nagyon megható volt látni-hallani őt a színpadon.

̶  Réka, ez volt november 11-12-én. A következő héten Győrött a Kazinczy Ferenc Gimnáziumban is versenyeztél.

̶  Igen, a gimnázium által kétévente megrendezett Z. Szabó László Versmondó Versenyen voltam, ahol különdíjas lettem. Nagyon jó volt, hogy készülhettem, izgulhattam, szóval versenydrukkban lehettem, hisz a következő hétvégén (nov. 25-én) már az Arany János Szavalóverseny Kárpát-medencei döntőjére készültem. Még októberben volt ennek a versenynek az országos fordulója, ahol 1. helyezett lettem. A Kárpát-medencei végső döntőt szintén az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében rendezték – 26 döntős szavaló versenyzett. Nagy örömömre elnyertem az 1. díjat.

̶  Azt azért áruljuk el az olvasóknak, hogy ízig-vérig művészcsaládból származol. Édesanyád, Kiss Szilvia színésznő, édesapád, Gál Tamás szintén színész – mindketten a pozsonyi Színművészeti Főiskolán végeztek. Tagjai voltak Felvidék mindkét kőszínházának, a Csavar Színház saját alapítású társulatuk, rengeteget játszanak magyarországi színházakban, filmekben. Hogyan készülsz fel egy-egy versenyre? Mennyire befolyásol a családi örökség?

̶  A verseket mindig én keresem, választom. Néha kikérem anya véleményét a műválasztással kapcsolatban. Majd az elképzelésem szerint értelmezem, „megcsinálom” a verset; aztán a szüleim leülnek meghallgatni és – kritizálnak (nevet). Különböző tanácsokat adnak – melyeket néha megfogadok, néha viszont nem –, anya inkább az érzelmesebb, a temperamentumosabb előadásmódot kedveli, apa a letisztultság mellett kardoskodik. Elő is szokták adni, ki-ki saját meggyőződése szerint, ebből azért jó kis veszekedések – mondjuk inkább, szakmai viták – szoktak kerekedni (ismét nevet). Mindig eljön az a pont, amikor úgy érzem, már enyém a vers, ezután többször már nem mondom el nekik, csak versenyeken hallják a kész produkciót. Legnagyobb kritikusom azonban a legfiatalabb testvérem, Virág. Hiába próbáljuk őt távol tartani a próbától, ő be-befutkos a szobába, és megfellebbezhetetlen biztonsággal ad tanácsokat.

̶  Ennyi versenyeredmény egy egész tanévre is elegendő, pedig még csak december eleje van. De neked biztos vannak további terveid!

̶  Most egy kicsit pihenek, nem célirányosan olvasgatok, sokat pótolok, tanulok. Lassan elkezdem a felkészülést a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyre. És közben készülök a táncversenyekre, tagja vagyok a gimnázium diákszínjátszó csapatának, a Gimisznek is, mellyel készülünk a Tompa Mihály Országos Versenyre a lírai színpadok kategóriájában, ill. a Jókai Napokra.

̶  A tánc mióta van jelen az életedben? Melyik vállfaját műveled?

̶  Már kilenc éve táncolok versenyszerűen, ebből négy éve foglalkozom a színházi látványtánccal. Többször is kijutottam/kijutottunk az Eb-re, a 2. és a 3. helyezésen túl háromszoros 1. helyezettek voltunk. Áprilisban kezdődik a szlovák bajnokság – csoportos és szóló produkcióval is készülök. A cél most is az Eb-szereplés és az érmes helyezés.

̶  Másodikos vagy… Gondolkodtál már a pályaválasztáson?

̶  Azt hiszem, színész szeretnék lenni.

̶  Mintha egy kis bizonytalanságot éreztem volna a hangodban.

̶  Nem, nem, sőt a színész szak mellett a koreográfusi szakot is el szeretném végezni a Színművészetin. Csak én testközelből élem meg és át a színészlét minden szépségét és gyötrelmét. Belelátok a szüleim munkájába, életébe; látom a szép, felemelő pillanatokat, de a csalódásokat, a gáncsoskodást, a féltékenységet is, amely nagyon meg tudja keseríteni az életet. Sem anya, sem apa nem akar le- avagy rábeszélni erre a pályára, meghagyják nekem a döntést. Azt látom, hogy egyszerre csodálatos és ugyanakkor borzasztóan „munkás” a színészélet. Csodálom anyát és apát azért a rengeteg munkáért, energiáért, amellyel megteremtették mindazt, amiben élünk: a csodás, hatalmas házunkat, a lovainkat, de legfőképpen azt a szeretetet, amelyben élünk. Nem mindennapi a családunk napirendje, időbeosztása. Néha ritkábban találkozik az öttagú család, de amikor együtt vagyunk – kertészkedünk, lovaglunk, beszélgetünk stb. –, érzem, hogy a család, az egymás tisztelete és szeretete a legfontosabb dolog a világon: ennek a megteremtéséért és megtartásáért vagyok a leghálásabb a szüleimnek.

̶  Két éve már hoztál egy döntést a továbbtanulással kapcsolatban: a komáromi Selye János Gimnázium diákja lettél. Jó döntés volt?

̶  Igen, nagyon. Jó a közösség, a gimislét, rengeteg versenyre mehetek, melyekre vagy a magyartanárom hívja fel a figyelmemet, vagy önállóan jelentkezem. Hálás vagyok tanáraimnak, hogy támogatnak, figyelembe veszik, ha hiányzom a tanításról. Igyekszem, hogy csak ritkán kérjek egy kis haladékot a tananyag pótlására, de mindig elfogadják a jelentésemet. Jónak találom az igazgató úr marketingjét – nagyon jólesik, hogy figyelemmel kíséri a versenyeket (nem csak az enyéimet), megdicsér, és próbálja a lehető legtöbb fórumot terjeszteni az elért sikereket.

̶  Réka, köszönöm a beszélgetést, és sok sikert, kitartást, szerencsét kívánok életed minden területén.

A család: Kiss Szilvia és Gál Tamás színművészek és a gyerekek: Réka, Ádám és Virág.

Spátay Adriana

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here