Iskolánk, a komáromi Selye János Gimnázium volt diákja, dr. Kláris Györgyi 1983-ban végzett a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi karán és tolmácsként-fordítóként dolgozott, majd 8 évig Katalóniában alkalmazta őt az egyik legnevesebb ottani utazási iroda. 2001-ben, amikor visszatért Prágába, megalapította beutaztatásra szakosodott irodáját. Úgy döntött, hogy márciusban meghív 5 diákot és egy kísérőtanárt Prágába, tanulmányi kirándulásra. Kapva az alkalmon, rögtön jelentkeztem, hisz mindig is érdekeltek Prága látnivalói. Végső soron az 5 diák mellé Králik Zsuzsanna tanárnő lett megbízva kísérőül.
Szombaton reggel már izgatottan vártuk, hogy felülhessünk a vonatra és elinduljunk Prágába. Majd megkezdődött a több mint 5 órás út úticélunk felé. Megérkezésünkkor idegenvezetőnk és meghívónk egyben, Kláris Györgyi már tárt karokkal fogadott minket, majd elkalauzolt a szálláshelyünkre, és már indultunk is aznapi körutunkra. Első megállónk a Szent Vencel tér volt. Itt láttuk Szent Vencel lovasszobrát, valamint a Cseh Nemzeti Múzeumot, amely sajnos éppen felújítás alatt állt. Ezek után továbbindultunk, és a kiadós ebéd után, amely a csehek nemzeti ételéből állt, egy házi sörfőző bemutatásán találtuk magunkat. A délután hátralévő része az Újváros, vagyis a Keleti városrész főbb látnivalóinak megtekintésével, és történetük megismerésével telt el. Láttuk többek között a híres nevezetes Orlojt, a főteret, a színházat, az operaházat, a Károly egyetem egy részét, megannyi templomot, történelmi építményt, zsinagógát.
Másnap részt vettünk egy koszorúzáson, amelyet gróf Eszterházy János halálának emlékére és bátor „meghunyászkodás mentes” életének tiszteletére tartottak. A megemlékezés szép és ünnepélyes volt, beszédek és versek hangzottak el magyarul, csehül és lengyelül, majd iskolánk képviselőiként, többek között mi is megkoszorúztuk emlékművét. Ezek után elindultunk, hogy megnézzük az óvárost, amely gyakorlatilag Prága nyugati része. Először Johannes Kepler lengyel csillagász prágai tartózkodása alatt használt lakhelyét tekintettük meg. Ezek után egy kis városismertető séta következett, amely során megtudtunk egy s mást az óváros történetéről, építéséről, főbb és kisebb építményeiről. Megtudtunk sok mindent a régi közigazgatásról, az emberek mindennapi életéről. Ebéd után megtekintettük a várat, a palotanegyedet és a Szent Vitus székesegyházat. Mindezek után tettünk egy kört a várban, majd utunkat a Károly-híd felé vettük. Itt megnéztük az előző, a Károly-híd helyén álló híd maradványait, majd a hídon átkeltünk az újvárosba, ahol meglátogattuk a Lőporostornyot, a várfal maradványait és az Alkimistanegyedet.
Másnap reggel fájó szívvel búcsúztunk el idegenvezetőnktől és indultunk haza. Véleményem szerint minden fáradtság ellenére megérte erre a kirándulásra elmenni. Ezer hálánk meghívónknak a lehetőségért, a tökéletes szervezésért és a szívet melengető vendéglátásért. Csakis ajánlani tudom mindenkinek ezt a nagyszerű várost, ha tehetem, én is még sokszor vissza fogok látogatni.
Izsóf Ottó, III.A osztályos tanuló
dunataj.sk
