„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő kincseket!”
(Részlet a Magyar Olvasótársaság 2005-ös felhívásából)
A huszonegyedik század magyar társadalmának lelkiismeretét hívta perbe az a felhívás, amelynek kezdeményezői a szülőket, nagyszülőket és oktatási intézményeket szólították meg annak érdekében, hogy nyomatékosan felhívják a figyelmüket a magyar népmesék fennmaradásának fontosságára, eleink nemzedékeken át mesékben átörökített bölcsességére és azok továbbhagyományozásának jövőnket építő jelentőségére. Bár mindez 
kissé „akadémikusan” hangzott, mindannyiunk szerencséjére mégis elért a megszólítottakhoz, magyarán – nem maradt pusztába kiáltott szó. Legékesebb bizonyítéka ennek, hogy immár közel egy évtizede a nagy mesemondó, Benedek Elek (1859-1929) születésnapján, azaz minden év szeptemberének harmincadik napján mindenütt, ahol él még a magyar szó, megrendezik a Magyar Népmese Napját. Mesemondó versenyeket, felolvasásokat, előadásokat és kötetbemutatókat rendeznek. Minden elismerésünk azoknak, akik tavaly Jókai városában első ízben csatlakoztak ehhez az egész magyarságot átfogó kezdeményezéshez és ezzel itt, a Duna és a Vág szegletében is hagyományt teremtettek. Nem volt ez másként idén sem, amikor a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület kezdeményezésére, a város óvodáinak és alapiskoláinak hathatós közreműködésével múlt héten kedden a nemrégiben megszépült Kossuth téren méltóképpen megünnepelték a Magyar Népmese Napját. Mintegy bevezetésképpen a délelőtt folyamán a város minden magyar tanítási nyelvű oktatási intézményében egyidőben olvastak fel egy-egy Benedek Elek mesét. A rendezők nevében dr. Keszegh Margit, a Jókai Egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, örömmel állapítva meg, hogy a gyerekek elhozták magukkal nemcsak a szüleiket, hanem a nagyszüleiket is. A tavalyi rendezvényre beküldött gyermekrajzok közül Mihalcsík Viktória rajzát 
választották ki az idei meghívó díszítésére, aki egy szép mesekönyvet kapott jutalmul. S miközben az egy évvel ezelőtt készült gyermekrajzokból rögtönzött kiállítást is megtekinthették a jelenlévők, a földre helyezett nagy kosarakban már gyülekeztek az óvodások és iskolások szebbnél szebb rajzai, amelyeken kedvenc meséjüket, illetve mesealakjukat örökítették meg. Bizonyára közülük kerül majd ki a jövő évi mesenapra szóló meghívó illusztrációja. A valóban meseszép szeptemberi napon Barta Ildikó, a Ferences barátok utcai óvoda igazgatónője ismertette a mesedélután műsorát, majd miután a gyerekek helyesen megválaszolták a hozzájuk intézett, a Kiskakas gyémánt félkrajcára mesével kapcsolatos kérdéseket, jutalomként Varsányi Mária színművésznő olvasta fel nekik Benedek Elek Furulyás Palkó című meséjét, amelyet kicsinyek és nagyok egyaránt nagy figyelemmel hallgattak. A derűs hangulatot tovább oldották a pergő műsorok, vetélkedők és foglalkozások. A Jókai Mór Alapiskola tanulói nagy sikert arattak Janikovszky Éva „Már iskolás vagyok” című művével, s ugyancsak tapssal jutalmazták a Ferences barátok utcai óvodások egy-egy versét. A kosarakban összegyűlt szebbnél szebb rajzok közül többet kisorsoltak és készítőiket Benedek Elek mesekönyvével jutalmazták. Sajnos az idő gyorsan elszaladt és estébe hajlott a nap, amikor a második alkalommal megrendezett komáromi mesenap véget ért. A lassan oszló tömegben édesanyja kezét fogva egy szöszke kislány igyekezett hazafelé, miközben a következő kérlelése ütötte meg a fülemet: – Anyu, apával együtt ugye ezután minden este felolvastok majd egy-egy mesét?! A bizonyára igenlő választ már nem hallottam ugyan, de azzal a reménnyel bandukoltam hazáig, hogy ezután a Disney-kötetek hosszasan pihenhetnek majd a könyvespolcon, s a nap jutalmául majd gyakrabban hangzanak el magyar népmesék. S közben olybá tűnt, mintha a lenyugvó nap fényében megvillanó egyik felhő mögül Elek apót láttam volna egy szempillantásra kibukkanni, amint hamiskás mosollyal egyetértően bólintott. De az is lehet, hogy a szép délutánon szerzett élményem hatására csupán a képzeletem játszott velem…
Németh István
(A szerző felvételei)
DUNATÁJ HETILAP
