Kezdőlap RÉGIÓ 70 éve indították Gútáról Csehországba a deportáltak első transzportját

70 éve indították Gútáról Csehországba a deportáltak első transzportját

6398
MEGOSZTÁS

Dicstelen-szomorú évfordulók

1945 májusában, Európában véget ért a II. világháború. A mai Szlovákia magyarjai számára a remélt béke helyett sajnos újabb megpróbáltatások következnek. A híres-hírhedt Beneš dekrétumok következtében az itteni magyarok hontalanná, jogfosztottá válnak. Kényszermunka, deportálás, üldöztetés, kitelepítés vár mindazokra, akik magyarságukat nem hajlandók megtagadni. A magyarság meghurcoltatásában élen járnak az akkori szlovák vezetők, de a társadalmi szervezetek, a kommunista párt is.
Gútáról már 1945 nyarán „politikai megbízhatatlanságuk miatt további itt tartózkodásuk nem kívánatos“ jelszó jegyében több mint 120 személyt kitoloncolnak Magyarországra. Még ez év őszén többszáz férfit csehországi kényszermunkára visznek. Közben zajlik a reszlovakizáció, de a propaganda ellenére a gútaiaknak csak mintegy 5%-a jelentkezik szlováknak.1946-ban elkezdődnek a magyar lakosság kitelepítésének előkészületei. Míg Magyarországon úgy toboroztak, csalogatták, bíztatták az ottani szlovákokat az áttelepülésre a csehszlovák állam képviselői, Szlovákiában kötelező jelleggel a módosabb réteget jelölték ki kitelepítésre. A szerényebb anyagiakkal rendelkezőket, köztük sok gútai családot, többnyire a csehországi deportálás várta.
Benninghaus Iván visszaemlékezése:
„Gútát 1947 január második felében szállták meg a csendőr és civil biztonságiak, akiket házakhoz szállásoltak el, vigyázva egyúttal a listás családokra, ne hagyják el Gútát, de még a házuk udvarát sem. Január 29-én délelőtt megállt a katonasággal dugig megrakott vonatszerelvény a dögtéri kanálishídnál, a falun kívül.
Kb. kétezer egyenruhás, fegyveres katona csatárláncba fejlődve körülfogta Gútát, melynek útjai kifelé be lettek zárva, befelé nyitva volt az út, mint az egérfogóba. Csúnya hideg idő volt, a havat vízszintesen fújta az erős szél.
A katonaság egyebek közt megszállta a polgári iskolát, melynek udvarán egy osztag katona vigyázta a hosszú csövű ágyút, mely fenyegetően meredt a kijárat irányába. Azonban, mivel a polgárok részéről nem volt ellenállás, csak a sírás, másnap az ágyú őrizetlenül, árván állt az iskola udvarán.
Még aznap elkezdődött néhány család berakása. A családok bútorát és egyéb ingóságait teherautókra rakták és vitték az állomásra, ahol átrakták fedett, de fűtetlen marhavagonokba. A deportáltak főleg a szegényebb parasztcsaládok soraiból kerültek ki, mivel ekkor már a gazdagabb, módosabb polgárok szép házai ki voltak szemelve a magyarországi lakosságcserére.“
Gútáról összsen 424 családot, 1767 személyt deportáltak Csehországba. Az első transzportot 1947 január 30-án a gútai állomásról indították, az utolsót február 15-én Negyedről a nagyszigetiekkel. A deportáltak legtöbbje cseh gazdaságokba került. Volt ahol emberségesen bántak velük, sokaknak viszont sok keserűséget kellett megélniük. Nagyobb számban csak 1949-ben térhettek haza. Ekkor viszont sokan azzal szembesültek, hogy házukat közben idegenek, szlovák betelepültek foglalták el, akik nem voltak hajlandók onnét kiköltözni. Évekig eltartott,míg a viszonyok úgy-ahogy rendeződtek.
Több, mint elgondolkodtató-elszomorító, hogy a szlovák parlament 2007-ben újra megszavazza a beneši dekrétumok sérthetetlenségét! Ellene csak az MKP képviselői szavaztak…
A hontalanság éveinek viszontagságait, borzalmait sokan megénekelték, valószínű a hatalom megtorlásától tartva, többen névtelenül. Az 1989-es rendszerváltás után az adott korszakról több tanulmány, dokumentumkötet, visszaemlékezés, versgyűjtemény is megjelent. A versek értéke többnyire nem a művészi megfogalmazásban rejlik, inkább egy, nemzetrészünk számára viszontagságos kor megrázó dokumentumainak tekinthetőek.

„Mint a havat, kavarja a tél hideg szele
Úgy szórja szét a magyart a gonosz sors keze.
Rohannak a bús vonatok fájdalmak tanyáin.
Mi a végcél-Hol fogunk majd nyugodalmat találni.”

„Ellopták az apám sírját, hazamennem nem szabad,
Nem szabad már könnyeimmel öntözni a hantokat.
Az a bűnöm, hogy magyarnak teremtett a jó Isten,
Az otthoni temetőben már nincsen mit keresnem.
Nyugodj, nyugodj, Édesapám az otthoni hant alatt,
Hazajön még Szudétákról a Te deportált fiad…..“

Mészáros Sándor
Üldözöttek

Üldözött e nép, szenved bűntelen,
Jogtól megfosztott, szegény, nincstelen.
Nincs, ki megvédje jogát, védtelen,
Őrködj felette, édes Istenem.

A sors csapást mért rátok emberek.
Bocsássatok, de ne felejtsetek!
Szenvedésteknek egyszer vége lesz,
Bűnhődik az aki vétkezett. …

Gyurcsó István
Lóg a lábunk

„Beneš úr akarta és Masaryk Jankó!
Nyílik, csukódik durván a vagonajtó.
Cseh, morva földesúr várja érkezésünk,
álhazafiaknak szolgál újra vérünk.
Hajlongás alázat újra, újra másnak!
-Befütyültek, be, a fölszabadulásnak…..!“

„Gúta nagyközség közepén születtem,
nem volt se bába, se dajka fölöttem
Úgy nőttem föl, mint rózsa a bokorba,
bújdosnom köllött fiatal koromba,.
Megjött a levél a Beneš-pecséttel,
megjött a Beneš két szakasz csendőrrel…“

Forrás:
Mint fészkéből kizavart madár… 1990
Magyar Jeremiád Vox Nova 1995
Angyal Béla Gúta 1945-1949 1997
Új Forrás Komárom 1998

 

szeretlekguta

MEGOSZTÁS
Előző cikkTűz volt Gútán
Következő cikkAZ MKP OT NYILATKOZATA

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here